Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

575. országos filés 1900. májas 11-én, pénteken. 81 nem lehet megbecsülni. Ha már a t. pénzügyminiszter úr erre az álláspontra helyezkedik, és ha meg nem marad a mellett, hogy kártalanítást ad: akkor legalább az osztó igazság követeli azt, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdéknek*a 70 korona megváltási összegen felül oly megváltási összeget fizessen, mely az elvont bonifikácziónak is megfelel. Hiszen azon 40.000 hektoliter megváltásánál, mely a mienk lenne 4 év múlva, a melyért 3 korona 50 fillérben állapítja meg a megváltást, azt hozza fel indokul, hogy én azért fizetek 3 korona 50 fillért, mert ez a 70 korona 5°/o-os kamatjának megfelel. Ha tehát a t. pénzügyminiszter úr ily előzékenységgel viseltetik a nagyipar irányában, mely nem szorul rá, a mely csak kapzsiságát akarja itt is dokumentálni, legyen előzékenységgel és bőkezűséggel a mezőgazdasággal szemben is, a mely a legutóbbi tiz év alatt az egészen elhibázott szeszadótörvény folytán a tönk szélére jutott. A t. pénzügyminiszter úr törvényjavaslata szerint, abban az esetben, hogyha levonások történnek, a mikor két szeszfőzde egyesíttetik, a levonások a mezőgazdasági szeszfőzdék javára iratnak. Erre nézve is, bocsásson meg ezért a t. képviselőház, a szaktanácskozmány egy érdekes jelenetét akarom elmondani. Nem feszélyez engem ebben Gajári Ödön t. képviselő úr felszólalása, mert én nem megyek addig, hogy ne személyeskedjem, a mikor visszaélésekről van szó, a melyeket valaki el akar követni, minfc képviselő, politikai állásának latbavetésével; mert én nem megyek addig, hogy ezt ne bántsam azért, mert személyeskedés. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Közérdekről van itt szó, (Helyeslés % bal- és szélső baloldalon.) és én nyíltan bevallom, hogy a mezőgazdaság érdeke mellett lépek sorompóba. Teszem pedig ezt azért, mert magam is mezőgazda vagyok, és mert belátom, hogy na

gy igazságtalanság kövefctetik el, de annyira nem mennék, mint a magyar gazdasági egyesület beadványában ment, mely kicsit túllőtt a czélon. Az 1899-iki törvény 8. §-a a szeszfőzdék egyesítését megengedi, és így szóba jött az említett ankéten az, hogy apasztassék a kontingens bizonyos perczentuáczióval, a mikor két kontingenst kell egyesíteni, és hogy ez az apasztás írassék a mezőgazdák javára. A t. pénzügyminiszter úr és az államtitkár úr a tanúim, hogy ez így volt. Elismeréssel kell felemlítenem, hogy a t. pénzügyi kormány sokkal magasabb perczentuácziót akart juttatni a mezőgazdasági szeszfőzdéknek, mint a mennyit elfogadtak. Mi volt akkor folyamatban? Mi történt ott? Ha nem csalatkozom, akkoriban az aradi szeszfőzde egyesíttetett a győri szeszfőzdével. Két nagy kontingensről volt tehát szó. A pénzügyminiszter úr javasKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX. KÖTET. lata úgy szólt, hogy 10% helyett vétessék 20, vagy 15°/o, — a számra már nem emlékszem határozottan, — szóval, magasabb fokozatot akart. És akkor, a mint nekem az ankétnek egyik tagja megütközéssel mondotta, felállott egy szabadelvű politikus, a ki mai napig is befolyásos állásban van, és azt mondta, hogy szállítsuk le ezt felére, mert ez nagyon sok. Minek adjunk ennyit a mezőgazdáknak? És az ankéten a mezőgazdák lévén kevesebben, azonfelül nem is lévén annyira tájékozva, mint azok az urak, a kik nagyon jól ismerték a törvényt, tehát mi történt? Az, hogy nem a pénzügyminiszter úr javaslatát fogadták el, hanem leszállították a pérczentuácziót. Az illető szabadelvű képviselő úr pedig ugyanazon győri szeszégető részvénytársaságnak volt elnöke, a melylyel épen akkor folyt, vagy pedig akkor fejezték be a tárgyalást a szeszkontingensnek egyesítésére. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Mikor, t. ház, ilyen dolgok történnek, akkor énnekem ne álljon senki elő azzal, hogy nem szabad ezt a dolgot személyes térre vinni. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tessék én ellenem is személyi térre vinni, ha ilyet teszek, mert ez közérdek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Itt egy egész nemzetgazdasági ágról van szó, melyet azért károsítanak meg, mert azok a hatalmasok jobban vannak szervezve, összetartanak, s van módjuk, hogy az ő befolyásukat a politikai téren és ily törvényeknél is érvényesítsék. (Igaz! Ügy van! a bál- és szélső baloldalon.) Ezt, a mit én itt elmondottam, egy szemes fültanútól hallottam. Elismerem, — a mint ezt a tőzsdejavaslatnál lesz is szerencsém kimutatni, — hogy nem a pénzügyminiszter volt a hibás, mert a pénzügyminiszter úr legalább ezen szempontból inkább kedvezett a mezőgazdáknak, mint a nagyiparnak, de nem birta keresztülvinni azon inkompatibilis hangúlat miatt, mely a túloldalon uralkodik. (Derültség balfelöl.) Igen sokáig vettem már igénybe a t. ház figyelmét, (Halljuk!) csak még egyet vagyok bátor megjegyezni. Komjáthy Béla t. képviselő úr tegnapi felszólalásában elfogadta ezt a törvényjavaslatot; elfogadta pedig szeretetének, vagy szerelmének kijelentésével a mezőgazdák iránt. Neumann Ármin képviselő úr azonban bátorsággal és szépen megvédte azt. De mindezek daczára én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot magamévá tegyem. (Helyeslés a baloldalon.) Én látom, hogy hanyatlófélben van a merkantil irány, és látom, hogy a kormány részéről is, bár későn, belátták azt, hogy ha ezen ország bajain segíteni lehet, más irányban, »in einen neuen Curs« kell hajózni. Ennek nyomait azonban a törvényjavaslatban csak igen gyengén birom felfedezni. Ez oly fontos törvényjavaslat, a mely kihat a nép legalsóbb rétegeibe. A felíi