Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

76 575. országos ülés 1900, május 11-én, pénteken. lábban elitélem. (Általános helyeslés.) És hogy ne legyen kérdőjel a t. ház előtt az, hogy miért sietek én ezzel a tiltakozással, hogy ne keressenek — mint a hogy szoktak nálunk a közéletben, — ezen felszólalás mögött titkos tendencziákat, egész nyíltan megmondom, hogy miért teszem ezt. A t. ellenzéki sajtó újból fenyegetőzik, hogy, ha az llgron Gábor elleni hajsza tovább foly, akkor azt a hajszát átviszi más térre is, . . . Molnár Jenő: Mese! Nem igaz! (Zaj.) Gajári Ödön: - . . újból feleleveníti közéletünk ádáz harczainak emlékét, és illuzóriussá, semmivé teszi mindazon személyi és ethikai áldozatokat, a melyeket mi a magunk részéről a mai szituácziónak hoztunk. Én azt akarom megmondani, hogy, ha közös erővel igyekezünk arra, hogy kiküszöböljük a közéletből azt, a mi közéletünkben hibás, a mi helytelen, akkor nem szabad tekintetbe vennünk azt, hogy most a személyi harcz, a személyi hajsza olyan politikus ellen fordiUt, a kinek pártja a múltban ádáz személyi hajszát folytatott ellenünk, hogy mintegy forbátszerűleg ugyanoly módon üldöztetnek ott egyesek, mirit a hogy onnan üldöztettek közöttünk egyesek. Ha elitéltük a személyi hajszát akkor, a mikor mi ellenünk fordult, el kell Ítélnünk akkor is, a mikor a politikai ellenfelet akarja egyéni becsületében tönkretenni. A közélet békéje, a parlamenti tisztesség, a képviselőház tekintélye követeli azt, hogy megszivlelés alá vegyék azok, a kiket a dolog illet, hogy nem volna-e ideje annak, sürgetőleg orvosolni az Összeférhetienségi törvény hézagai folytán előállott azt az állapotot, hogy magántermészetű, tisztán magánügyek a házba hurczoltassanak csak azért, hogy egyeseken stigma, folt, vagy valamely árnyék maradjon? Igénytelen felszólalásomnak tárgya és czélja csakis az, hogy rámutassak arra, hogy azt a hajszát, a mely a magánbecsületet támadja meg azért, hogy politikailag ártson, a leghatározottabban elitelem, (Helyeslés.) és hogy legfőbb idejét tartom elérkezettnek annak, hogy a pártok kölcsönös megegyezéssel gondoskodjanak arról is, hogy az összeférhetlenségi törvény örve alatt az egyesek magáubecsülete ellen támadások ne intéztessenek. (Általános helyeslés.) /Polónyi Géza: T. képviselőház! Én szíves engedelmükkel bátor vagyok csak néhány szót szólani. Elnök: Miután a képviselő úr nem jelentette be előre napirend előtti felszólalását, a házszabályok 157. §-a értelmében erre nem adhatom meg az engedélyt. (Zaj.) A házszabályokhoz tartva magamat, csakis a házhoz intézhetem azt a kérdést: megadja-e Polónyi Géza képviselő úrnak a jogot, hogy napirend előtt ő is felszólalhasson? (FelMáltdsok: Megadjuk!) A ház megadja, tehát a képviselő úr felszólalhat. Polónyi Géza s T. képviselőház! Hiszen ilyen helyzetben rendkívül nehéz előre jelentkezni az elnök úrnál, mert hisz nem tudhatom, hogy a képviselő úr milyen irányban és milyen tárgyban akar felszólalni. És nem is szólalnék fel, ha egy pontra nézve épen magam, a ki véletlenül jelen vagyok pártomból, kötelességemnek nem tartanám a nyilatkozattételt. Igen természetes, hogy a magam részéről azt, a mit Gajári Ödön igen tisztelt képviselőtársam most elmondott, nemcsak helyeslem, nemcsak magamévá teszem, hanem a legmelegebben és örömmel üdvözlöm is. Mert kétségtelenül áll az, hogy e mostani politikai átalakulásnak, a melyért nagy harozot folytattunk, egyik kiváló, kimagasló czélja épen az volt, hogy a parlamentben a magyar képviselők közt kifejlődött engesztelhetetlen gyűlölség helyét váltsa fel a barátság és szeretet, a mely magyar emberek között egymás iránt kötelező akkor, a mikor a haza java és sorsa iránt akarunk intézkedni. E nemes czélhoz hozzájárulni készséggel vállalkozunk és vállalkozom magam is. Csak arra akarok megjegyzést tenni, hogy t. képviselőtársam akkor, a mikor szép szavakkal ily nemes eszmének ad kifejezést, mégis bizonyos irányban igazságtalan volt, a mennyiben épen azon frakczióval szemben, a melyhez tartozom, úgy nyilatkozott, mintha innen lettek volna bizonyos személyes támadások intézve mások ellen. T. képviselőház! Peccabatur intra muros et extra; nem akarok itt azzal előállani, hogy ilyen támadások nem voltak. Azonban, t. képviselőház, ha méltóztatnak visszatekinteni ennek a kis frakcziónak arra a rövid történetére, a mely az országgyűlés megnyílta óta keletkezett, egyetlen egy esetet sem méltóztatnak nekem felmutatni, a melyben e frakczió részéről ily személyes támadások lettek volna intézve, politikai háttér nélkül. Akkor, a mikor a nagy obstrukcziót felvettük, az nem személyes harcz volt, hanem harcz volt egy rendszer ellen, harcz volt a kiegyezési törvénynek és a gazdasági kiegyezésnek az isehli klauzula szellemében való megváltoztatása ellen és a választási visszaélésekkel szemben. Ez nem volt személyes harcz. Ezt akartam csak megjegyezni és kifejezést adni annak, hogy ily szép szavak kíséretében még sem volt igazságos s nem alkalmas az idő arra, hogy bennünket így megvádoljon. A magam részéről különben tudomásul veszem a t. képviselőtársam felszólalását és érdemben örömmel csatlakozom azokhoz, a miket kifejteni méltóztatott. (Helyeslés.) , .