Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-574

574. országos illés 1900. május 10-éu, csütörtökön. 73 Hát igaza van a képviselő urnak, ez bizonyos változtatást képez az eddigi állapothoz képest, mert ez eddig a törvényben nem volt meg. És ennek az lett a következménye, hogy léptennyomon kijátszták a mezőgazdasági szeszfőzdékre vonatkozó törvényt, és e kedvezményeket olyanok vették igénybe, a kiknek semmi közük a mezőgazdasághoz s a mezőgazdasági szesziparhoz, a kik valóságos ipari szeszgyárat tartottak üzemben, és ezért igénybe vélték azon kedvezményeket, a melyeket a törvény a mezőgazdasági szeszfőzdék számára létesített. (Zaj a baloldalon.) A dolog egyszerűen úgy áll, hogy miután a törvény eddig ilyen megszorításokat nem foglalt magában, előállott valaki és azt mondotta, hogy állít mezőgazdasági szeszgyárat, -és miután nem volt birtoka, egy fingált szerződést hozott létre valakivel, összeköttetésbe hozta így azt a gyárat avval a földbirtokkal, és daczára annak, hogy egy mákszemnyi burgonyát sem kapott azon birtokról, hanem összevásárolta azt idegen területekről, élvezte a mezőgazdasági szeszfőzőknek minden előnyeit. Rakovszky István! És a trágyát nem adta vissza a földnek! Lukács László pénzügyminiszter: Természetes, mert nem volt föld, a melynek azt visszaadja, hanem eladta. Az adminisztráczióban, fájdalom, igen gyakran találkoztunk ily jelenségekkel, a mért is ennek útját szegni okvetetlenül szükségesnek láttuk. Azonban, t. képviselőház, ez azért nem teszi lehetetlenné azt, hogy olyan ember, a kinek van birtoka, de nincsen hozzá kellő anyagi ereje, szeszgyárat létessíthessen, szeszgyárhoz jusson hozzá. Nem szükséges egyéb, mint hogy találkozzék egy vállalkozó, a ki vele szerződésbe lép, és kötelezi magát, hogy az ő birtokán létesít egy mezőgazdasági szeszgyárat. A földbirtokos tulajdonába veszi azt, és szerződésileg kiköti magának, hogy bizonyos idő alatt amortizáltassák neki a szeszgyár. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Ez sem más, mint a törvény kijátszása!) Bocsánatot kérek, hogy volna ez a törvény kijátszása, mikor a törvény csak azt kívánja, hogy úgy a szeszgyár, mint a föld egy és ugyanazon ember tulajdonát képezze. Mihelyt tehát idegen földön építi azt fel, ezzel bizonyos méitékig tulajdonává tette azt annak a földbirtokosnak, így a kérdés egyszerűen meg van oldva és útja van vágva azoknak a visszaéléseknek, a melyeket máskülönben semmiféle törvényes intézkedéssel megakadályozni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. képviselőház, itt a t. képviselő úr egy olyan állítást is koczkáztatott, a melyet ismét nem lehet észrevétel nélkül hagynom, és ez az, hogy az ő számítása szerint 400 holddal KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX. KÖTET. kell birni valamely földbirtokosnak, hogy szeszgyárat állíthasson, mert különben ez a fönnálló törvények szerint abszolúte nem lehetséges. Hát én megvallom, nem tudom, hogyan számította ki ezt t. képviselőtársam, mert ez határozott tévedésen alapszik. Az én számításom szerint sokkal kisebb terület, gtrikte törvényességi szempontból 20 — 52 hold is, elégséges arra, hogy a törvénynek ez irányban megfelelhessen. De a törvénynek az az intézkedése, hogy a földbirtok nagysága szerint hektáronként három hektoliter a maximum, nem annyit jelent, hogy neki okvetetlenül ki keli termelni ennyit, hogy el kell vállalni ennyit, mert ha így számítanánk, akkor oly nagy quantumok jönnének ki, a melyek r

messze feltíl haladnák a legális Í680 hektoliteres szeszgyárakat is. Ez egyszsrtíen egy korlát, egy számítási alap, mely a törvényben meg van állapítva. Mert a törvény két ilyen számítási alapot ismer, az egyik az évi maximális termelés, a mely 1680 hektoliterben volt a régi törvényben megállapítva, a másik számítás pedig az, hogy egy hektárra három liter essék. EbbŐía két számítási alapból állapítjuk meg azon mennyiséget, mely a szeszgyárat megilleti, de semmiesetre sincs a törvénybe felvéve, hogy neki okvetlenül mennyit kell kifőzni, és hogy akár egyik, akár másik törvény csak a nagybirtokosoknak kedvezne. Azt semmiféle törvényes intézkedéssel elérni nem lehet, hogy az, akinek vagy semmi pénze ninc?, vagy igen kis birtoka van, szeszgyárt létesíteni tudjon. Ilyen törvényt, a mely az egészen kicsi birtokost is abba a helyzetbe hozhatná, hogy szövetkezés nélkül szeszgyárat állítson, — mert szövetkezéssel ez is tud, — ilyen törvényt alkotni nem lehet. Polónyi Géza: De igen! Hát a kisüstököa való főzés ! (Derültség.) Lukács László pénzügyminiszter í Hát, t. képviselőház, a kisüstök megvoltak, de a visszaélések miatt megszüntetendők voltak, és igen kevés közgazdasági haszonnal is járt az egész dolog. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Ennélfogva igenis lehet a kisbirtokosnak is mezőgazdasági szeszfőzőket létesíteni, de vannak bizonyos határok, a melyeken alul nem prosperálhat egy mezőgazdasági szeszfőző. Hiszen maga a t. képviselő úr fejtette ki igen szépen és részletesen, hogy hány alkatrészből áll egy mezőgazdasági szeszgyár, mennyibe kerül az, hogy nevezik annak egyik-másik alkatrészét stb., és kimutatta nekünk azt is, hogy az igen kicsi gyáros nem tarthat szakértőt, neki nem fizeti ki magát egy tanúit szakértő tartása, így tehát önmagát czáfolta meg, midőn bebizonyította, hogy túlságos kis birtoknál nem lehetséges egy jó szeszgyár létesítése. (Zaj.) Jogilag nincs kizárva, a törvényben a lehetősége meg van adva, szövetkezés út10