Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-572

572, országos ülés 1900. május 5-én, szombaton. 45 viszonynak sérelmét látom: ennélfogva ezt a megválasztásomat, a melyet nem tekinthetnék pártom bizalmából kifolyónak, el nem fogadhatom, és a delegáezióban való tagságról ezennel lemondok. (Helyeslés a szélső baloldalm.) Elnök: T. ház! A ház tudomására kell hoznom, hogy Holló Lajos képviselő úr nálam jelentette be ugyanezt, hogy ő is lemond a delegáczióban történt megválasztásáról. Lukáts Gyula jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István: T. ház! (Halljuk!) 32 év óta ez a legelső eset, (Mozgás és ellenmondások jóbbfelöl.) hogy a delegác?ióba az ellenzék részéről nem lettek azok beválasztva, a kiket hivatalos felszólításra, mintegy az illető kormánynak erkölcsi garancziája mellett, az illető pártok bejelentenek. A delegáczió intézményében amúgy is igen szűk térre van szorítva az ellenzék működése. Négy ellenzéki férfi működjék ott és vigye véghez azon nehéz feladatot, az ellenőrzés feladatát, a hol a véradóról, a legnagyobb terhekről, a hol a külügyi politikáról van szó! Ily esetekben, gondolom, joggal megvárhatná ;iz ellenzék azt, hogyha nem is történnék hivatalos felszólításra a jelölés, hogyha az ellenzéki pártok önmaguk eszközölnék is a jelölést, az respektáltassék. Mert hiszen mi ott nem mint a t. többség bizalmi férfiai, hanem mint az ellenzéki pártok bizalmi férfiai működünk, és e pártoknak épen úgy jogában áll kijelölni azokat, a kikben biznak, és a kik által elveiket és nézeteiket ott képviseltetni akarják, mint a t. többségnek, a melynek hatalma is megvan arra, hogy megválasztassa azokat, a kiket a maga részéről, mint delegátusokat bizalmával meg akar tisztelni. De, t. ház, ennek a kérdésnek még egy másik háttere is van. Nemcsak minden parlamenti felfogással áll ellenkezésben, hanem minden kormánytekintélynek is ellene mond az, hogy, ha ily felszólítás történik, és az ellenzéki pártok bíznak a miniszterelnök hatalmában, befolyásában, a melylyel a saját pártjára bírnia kell, és a melyet érvényesíthetnie kell, (Zajos éllenmondásök jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!balfelől. Zaj. Elnök csenget.) hogyha ilyen esetekben.. .(Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Igenis, ez bizalmatlanság a t. miniszterelnök úr ellen! (Ellenmondások és derültség jóbbfelöl.) Tüntessenek a hogy akarnak; a t. miniszterelnök úr szavára jelölt ezen párt; ha a t. miniszterelnök úr nem hivta volna fel ezen pártot, akkor nem is jelölt volna; önök dezavuálták az önök miniszterelnökét, a mi még Bánffy alatt sem történt. (Mozgás és derültség jobbfelöl. Egy hang a jobboldalon: Önök is törölték a mi embereinket! Zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek! Rakovszky István: Ha az uraknak van bátorságuk titkos szavazásnál törölgetni az ellenzéki férfiakat, (Egy hang a jobboldalon; Önök is törölték a mieinket!) hol volt a t. képviselő uraknak bátorságuk a párt konfereneziáján a szabadelvű pártban ? (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Miért nem mondották ott, miért nem emelték fel szavukat ott a jelölés ellen? (Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Ott elfogadták egyhangúlag a konferenczia jelölését! Rakovszky István:.... És Ugron Gábor be lett terjesztve a pártkonferencziának, az urak ott tuegmoczczanni sem mertek és itt meg titkosan, alattomosan kitörölték. Buzáth Ferencz: Összeesküvés! Rakovszky István: Miután nem ismerem e kérdésben pártom felfogását, sajnálom, hogy nem követhetem Okolicsányi László t. barátomnak példáját és le nem köszönhetek. Nagyon sajnálom ezt azért, mivel nem lehet megengedni semmiféle pártnak, hogy itt osztraezizmust tízzenek. És én ebben csak egy szomorút látok, hogy azon új irányzat, a melyet a t. miniszterelnök úr hirdetett, semmi egyéb nem volt, mint üres szó, (Zajos helyeslés balfelől) nem a t. miniszterelnök úr ura itt a helyzetnek, hanem az, a ki megbukott. ( Úgy van! Úgy van! balfelől. Zajos éllenmondásök a jobboldalon.) Polónyi Géza : T. képviselőház! Igen röviden csak néhány szóval akarok a kérdéshez hozzá szólani és pedig törvényes alapon azért, mivel az elnök úr bejelentette, hogy két tag, a kik a delegáczióban megválasztattak, lemondott. A törvény szerint alapos indoknak kell fenforogni és a háznak joga van a lemondás felett határozni, ennélfogva konkrét indítványt kell tenni arra nézve — az elnök úrtól ezt nem hallottam, — hogy a lemondás fogadtassák el. S én ezt ezennel tiszteletteljesen pótlom, és kérem a t. képviselőházat, hogy a törvény értelmében a két tag lemondását elfogadni kegyeskedjék. Arra nézsre, hogy a lemondás alapos okra támaszkodik, elég legyen csak annyit felhoznom, hogy meggyőződésem szerint nemcsak fizikai ok: halál és betegség foroghat fenn, hanem egy képviselőre nézve az erkölcd és a politikai reputácziónak az indoka még alaposabb indok minden fizikai akadálynál. És én nem hiszem, hogy létezzék a képviselőházban valaki, a ki egy képviselőt olyan erkölcsi kényszer alá akarjon helyezni, hogy Bánffy Dezső bárónak, vagy bárkinek a kedvéért egy demonstráczióban vegyen részt megválasztatásának elfogadásával saját pártja és pártvezére ellen. Rakovszky István: Ez Bánffynak a győzelme volt! Polónyi Géza: Én nem sokat foglalkozom tovább a kérdéssel, csupán annyit akarok még megjegyezni, hogy akkor, a mikor 90-en felül lévő szavazattal történik egy képviselőházban