Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-583

232 583. országos Illés IfMK>. jnnlns 7-ftn, csflt8rt5k5n. Most pedig áttérünk Olay Lajos képviselő úr interpelíácziójáuak előterjesztésére. Olay Lajos: T. képviselőház! Mindenki tudja e házban, tudja Budapest fővárosában, tudja az egész ország, hogy a villamos vasutaknál a visszaélések és a szerencsétlenségek szinte napi­renden vannak, és hogy azoknak koronája volt a pünkösdnek hétfőjén előfordult zugligeti szeren­csétlenség. Ha kutatjuk az okát ennek a szeren­csétlenségnek, rögtön megtaláljuk az építési en­gedély kiadásában. Hogyan is történt ez a szerencsétlenség? A villamos vasút megállott a hegyi pályán és önsúlyánál fogva visszaszaladt, kisiklott, számos ember életét kiirtotta és igen sokat megsebesített. Ha az építési engedélyt kellő rigorozitással vizsgáltatta volna meg úgy a főváros, mint a kereskedelmi minisztérium szakosztálya által, akkor ez a szerencsétlenség be nem következhetett volna. A közlekedési törvények és a vasúti szabályok szerint ugyanis minden indóháznak és megállónak sikpályán kell elterülnie. Megfoghatatlan az a könnyelműség, hogy miképen adhatott engedélyt a főváros és hogyan* hagyhatta jóvá ezen engedélyt a keres­kedelemügyi minisztérium a közlekedési törvények és a vasúti szabályokkal ellenkezően, hogy itt a zugligeti pályán úgy a főindókáz, mint a megállóhely hegyipályaként meredeken áll a helyett, hogy sikon állana. Nagyon természetes, hogyha sikon állottak volna azok a kocsik, hiába támadta volna meg azokat a nagyközönség, hiába tolták volna véletlenül félre a féket, az a kocsi önsúlyánál fogva meg nem indulhatott, le nem rohanhatott és a szerencsétlenség be nem következhetett volna. Sajnos, a villamos vasút a fővárosi képviselő testületnek époly tengeri kígyója, mint a kép­viselőháznak összeférhetlenségi esetei. Mindenki tudja, tudják a képviselőházban, tudja a kor­mánynak minden egyes tagja, tudja a városi képviselőknek javarésze, hogy a fővárosnál a villamos vasutaknál, minden nagyobb más dolog­nál, gáz- és egyéb szerződéseknél, kövezéseknél és más hasonló vállalatoknál valóságos panama van, mert egy klikk kezeli a fővárosi ügyeket. És habár nálunk a főváros sokkal nagyobb súly­lynl bír, mint más országokban, mert itt a fő­város és Magyarország csaknem egy; habár a fővárosi bizottság tagjainak java része és a kormány is tudja ezt, sajnos, de eddig még nem akadt Magyarországon kormány, a mely a fő­városnak ebbe a panamájába erős kézzel bele mert volna nyúlni és azt szétrebbentem merte volna. Méltóztassék a t. kereskedelemügyi miniszter urnak azokat a szerződéseket bekivánni, a melyek a főváros és a villamos vasúti társaság között köttettek, és meg fogja látni, hogy ott nem azt nézik, hogy mi a közönség, mi a főváros érdeke, hanem csak azt tekintik, hogy mik az illető vállalkozók érdekei, a kik a városi képviselő­testületben épen úgy benn ülnek, mint itt az inkompatibilisek, és maguk vitték keresztül, hogy olyan szerződés köttessék a villamos vasúttal, a mely lehetővé tette azt, hogy ilyen szerencsét­lenség bekövetkezzék. Hiszen ha nem az lett volna a czél, hogy a czég részvényeseinek zseb­jei duzzadjanak, hanem, hogy a közönség érdeke megvédessék, akkor nem tekintett volna arra a pár százezer forintra, a melylyel többe került volna, hogy az indóházak sikpályán végződje^ nek. Hogy nem a közönség érdekeit nézték, bizo­nyítja az, hogy a mint a villamos vasutak meg­alakultak és az illető szervezők százezreket nyertek, a részvények ára rögtön két, három, négy, ötszörösre rúgott. Miképen történhetett ez? Tes­sék a szerződést a kereskedelmi miniszternek kezébe venni és meg fogja látni, hogy abban a szerződésben minden egyes pontozat kiszámítva van úgy megcsinálva, hogy csak a részvénye­seknek legyen haszna, és hogy egyáltalában nem gondoltak sem az utazó közönség testi épségére, sem azoknak utazási kényelmére és érdekeire. Én azt mondom interpellácziómban, hogy ezen szerződéseket meg kell változtatni. Az első pillanatra talán úgy látszik, hogy a szerződés kétoldalú és így meg nem változtatható. Ez azonban nem áll, midőn az utazóközönség életé­ről, testi épségéről szó van. Nemcsak hogy rend­őri szempontból jogos, hogy ezen szerződés megváltoztattassák, hanem a kormánynak akkor, mikor látja, hogy ilyen szerencsétlenségek meg­történhetnek, minő a Zugligetben történt; mikor látja, hogy nap-nap után folytonos elgázolások, fordulnak elő s az emberi életet veszélyeztethető sebességgel működik a villamos vasút: akkor kötelessége a szerződést kezébe venni, azt meg­változtatni és olyan szerződést köttetni a villamos vasúttal, a mely az emberi életet és a testi ép­séget védi és az utazó közönség jogos érdekeinek teljesen megfelelő. Én tehát kérem, hogy legyen szives a keres­kedelmi miniszter úr ezen szerződéseket bekiváuni és egy külön összehívandó, talán saját elnöklete alatt tartandó ankétben megvizsgálni s oda módosítani, hogy a közönség életének és testi épségének biztosítása mellett lehetőleg annak utazási érdekei is biztosíttassanak. Én igazán nem akarok rekriminálni, de csodálom a mi saj­tónkat, azt a sajtót, a melyik az ellenőrzést hiven teljesíti, mert nem értem, hogy a fővárossal szemközt ilyen panama mellett mi lehet az oka annak, hogy hallgatott és részben hallgat most is a helyett, hogy támadná a várost és rámu­tatna a sebre, rámutatna az orvoslásra, a mely ilyen rendkívüli súlyos esetben szükséges.

Next

/
Thumbnails
Contents