Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-582
212 532, országos ülés 1900. május 28-án, hétfőn. végre, az erőszakos eltávolításnak nyomait mutatva, teljesen hiányzik a jobboldalon a kereszt, balról pedig teljesen össze van zúzva. Azt a zsidó-féle jelvényt, melyet említ a legutóbbi levél, nem láttam. T. képviselőház! Én nem akarok semmiféle reflexiókat tenni sem ezen levelek tartalmára, sem magokra ezekre a tényekre, de még csak legmélyebb felháborodásomat sem akarom kifejezni, mert azt hiszem, hogy közülünk nincsen egy sem, a ki azt nem osztaná, sőt meg vagyok győződve, hogy még azon nem keresztény t. tagtársaim is, kik magukat a minap oly büszkén szabadkőműveseknek vallották, részt vesznek e megbotránkozásban, mert itt nem csupán vallásos kegyeletnek, de egyúttal a magyar nemzeti önérzetnek megsértéséről is van szó. Csak egyet kérdezek és ez az, hogy ha ilyen igazán vérig sértő merényletek történhetnek Magyarországon, Magyarországnak szivében, a fő- és székvárosban, a tudományos egyetemnek kellő közepén: ugjan hova jutottunk? Hát igazán elvesztette már egész Magyarország keresztény jellegét és teljesen azoknak uralma alá került, kik perhorreszkálják a keresztet? Nem akarok felelni ezen kérdésekre, csak azt állítom és azt hiszem, hogy mindenkinek nézetét osztom általa, hogy ezek a botrányos, lázító tények megtorlás nélkül nem maradhatnak. Széll Kálmán miniszterelnöki Természetes ! Molnár János: Követeli ezt mindenekelőtt az ország túlnyomó, kétharmadrészének megsértett vallásos érzülete; Kossuth Ferencz: Kiíencztized része! Molnár János: Jó, kiíencztized része! Molnár Jenő : Tíztized része ! (Derültség.) Molnár János: Követeli a magyar hazafiságnak büszke öntudata; követeli a j'eunesse d'oréenek, az egyetemi ifjúságnak szeplőtlen reputáeziója, és egyúttal a hazai törvényeknek szentsége is, a melyek gondosan őrködnek a hazai és királyi jelvények sérthetetlensége felett. Épen ezért a következő interpellácziót vagyok bátor a t. kultuszminiszter úrhoz intézni, vagy ha tán a t. igazságügyminiszter urat is illeti, ahhoz is (olvassa).»Interpelláczió a t. vallás- és közoktatásügyi és az igazságügyminiszterekhez: 1. Van-e tudomásuk a t. miniszter uraknak arról, hogy a magyar tudományegyetem új palotájában e napokban részint megcsonkították, részint letördelték a szent kereszt jelvényeit azon koronákról, a melyek a főlépcsőzet oldalfalait relif-alakban díszítik? 2. Ha nincs tudomásuk felőle, szándékoznak-e arról saját szemeikkel meggyőződni? 3. S ha meggyőződtek, szándékoznak-e a legszigorúbb vizsgálatot megindíttatni a tettes vagy a tettesek känyomozására és azokat a hazai jelvények sérthetetlenségét gondosan őrző törvényeinknek megfelelően, és ha az illető tettes vagy tettesek netán egyetemi polgárok volnának, az egyetemi fegyelmi szabályok szerint is példásan megbüntettetni ?« Elnök: A képviselő úr nálam tett jelentése szerint az interpelláczió csak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez szól. Molnár János: Kérem, az igazságügyminiszter úrhoz is, sőt ha szükséges, á belügyminiszter úrhoz is. Elnök: Az interpelláczió kiadatik a vallásés közoktatásügzi miniszternek és az igazságügyi miniszternek. T. ház! Miután több törvénynek szentesítés czéljából való felterjesztéséről van szó, kérném a házat, járuljon hozzá ahhoz, hogy a mai ülés jegyzőkönyve nyomban hitelesíttessék. Kérem a jegyzőkönyv felolvasását. Molnár Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet) : Elnök: Van-e valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyvre nézve? (Nincs!) Ha nincs, úgy a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. T. ház! Miután a ház arra nézve már a legutóbbi ülésében megállapodott, hogy június 7-én tartja legközelebbi ülését és annak napirendjét is megállapította, a ház tagjainak boldog ünnepeket kívánok s az ülést bezárom, (Helyeslés.) (As ülés végződik d. e. 10 óra 45 pereskor.)
