Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-579

679. országos ülés 1906 eljárnom kell. A mi az ötödik kérdést illeti, hogy hajlandó vagyok-e a fegyelmi eljárás befejezését megsürgetni; igenis, nagyon szívesen. A dolog természeténél fogva én sem tartom kívánatosnak, hogy az alispán, pláne egy felfüggesztett alispán elleni fegyelmi vizsgálat hosszú pórázra eresztessék. Annak gyorsan kell lefolyni; rendeleteim erre vonatkozólag minden irányban kimentek és foganatosításukat siettetni fogom. (Élénk helyeslés.) A mi a,i; végső pontot illeti, hogy egyetértek-e azzal, hogy idegen hivatalnokok elébe tétessenek a többieknek: ez megint oly dolog, a melyre nézve előbb a tényállást kell konstatálni, s csak azután beszélhetek róla. Azt hiszem, hogy ez a válasz érdemleges válasz; a t. képviselő úr is, a ház is olyannak veheti, mert a nem még csak ezután felderítendő tényállásokra vonatkozólag érdemleges választ adtam, a mi pedig a felhozott tényeket illeti, meg fogom azokat vizsgálni és a törvény szerint fogok a dologban eljárni. (Élénk helyeslés jobbról.) r /Rakovszky István: T. ház! Nagy sajnálatomra abban a helyzetben vagyok, hogy a t. miniszterelnök úr feleletét tudomásul nem vehetem, mert azokat a dolgokat is, a melyek a tényállás előzetes kiderítését követelik, ennek a válasznak keretében intézte el. Felszólalásomban én is elismertem, hogy értem és a t. miniszterelnök úr álláspontjából egészen helyesnek tartom, hogy az illető megyét megrovásban részesítette; de egészen más a t. miniszterelnök úr álláspontja, és egészen más az én álláspontom, különösen akkor, a mikor kifejeztem, hogy talán nem is akartunk annyira a t. miniszterelnök úr ellen demonstrálni, mint az ő bizalmi férfia, a főispán ellen. A mint a t. miniszterelnök úrnak kétségkívül joga van megróni a megyét, épúgy jogunk van nekünk, a megye közönségének; hogy bizalmat szavazzunk annak, a kinek irányában bizalommal viseltetünk, annál is inkább, mert azt hiszszük, hogy hajsza áldozata, a milyen hajszák különösen az előbbi korszakban gyakoriak voltak, és a melyek nem a legrosszabb embereket választották áldozatokúi. Ezen a téren, sajnos, valami nagy javulást nem veszünk észre. A mi a t. miniszterelnök úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy ö Tamás benne, hogy a főispán is ajánlotta azt az indítványt: én állok annak az igazságáért. A t. miniszter úr is konczedálni fogja, hogy lehetetlen, hogy megyegyűlésen, a hol főispán van, ily demonstratív határozat egyhangúlag hozassék, ha az a főispán ehhez akár hallgatólag, akár nyilvánosan hozzá nem járul. Mert ha ez feltehető volna, az elegendő ok volna arra, hogy azt az embert egy óráig se tűrje a kormány a főispáni széken, mivel az olyan főispánnak oly szerencsétlen pozicziója van, hogy a kormány tekintélyét szerencsésen nem , május 16-án, szerdán. \§q képviselheti. De tovább is tartozom szavatolni állításomért. A mikor az én indítványom felolvastatott, a főispán kezébe vette az indítványt, olvasta és e szavakkal élt: »Ez az indítvány oly loyális hangon van megfogalmazva, hogy ez ellen kifogást nem is lehet tenni.« És ennek következtében lett az indítvány egyhangúlag elfogadva. Azután, t. képviselőház, a mikor a közgyűlés be lett rekesztve, a kupaktanácsban rájöhetett a főispán arra, hogy itt nincs rendben a széna, rosszul csinálta a dolgot és vissza akarta csinálni. De, t. miniszterelnök úr, itt van most a felelősség mérve. Ha azt a megyét megróni méltóztatott, a miben nézeteim szerint a t. miniszterelnök úr, mint belügyminiszter, mint főnök, egészen jogos állásponton járt el, és a mi helyes is volt, tessék most elővenni azt, a ki minket e hibába belevitt, — talán én is részes vagyok benne, de én nem állok a miniszterelnök úr fenhatósága alatt ebben a tárgyban, — mondom, tessék elővenni azt is, a ki belevitte a megyét a kátyúba, hogy neki is kijusson osztályrésze a megrovásból. (Derültség balról.) Sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úr feleletét abból az okból nem fogadhatom el, mivel kérdéseim egy részére nézve a tényállás felderítése szükséges, és ezekre most nem válaszolt. í$zéll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Csak egy megjegyzést akarok még tenni. A t. képviselő ár természetesen, mint képviselő, az én fenhatóságom alatt nem áll, más tekintetben sem áll — kivéve egy dologban; ebben áll. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr Liptó vármegye bizottságának tagja, a t. képviselő úr indítványt tevő volt; tessék kivenni részét neki magának is abból, a mit én itt az ország szine előtt helytelenítettem. (Derültség és helyeslés.) Polónyi Géza: Mi lesz a főispánnal? Ne kerülgessük a dolgot! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem kerülgetem. Legyen Polónyi Géza képviselő úr nyugodt, ha az a főispán helytelenül járt el, akkor az a főispán hasonlókép meg fogja kapni azt, a mi ezen helytelen eljárásból, ha megtörtént, következik. De itt most nem arról van szó, hanem arról, milyen álláspontot foglalok én el Liptó vármegye e^en helytelen határozatával szemben. Általában kérem a t. képviselő urat és kérem a képviselőház túloldalán levő urakat, ne méltóztassanak beszélni hajszáról. Nem fogadom el, sem a liptómegyei eset alkalmából, sem más alkalomból. Sem Liptóban, sem Hontban, sem Túróczban, sem másutt nem hajsza az, a mi történik. Tiltakozom ez ellen, A mióta itt vagyok, azt az eljárást követem, és ezt a budget-tárgyalás alkalmával részletesen kifejtet-