Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-579

5Í9, országos ülés 1000. május lö-án, szerdán. 177 kik eddig az árúforgalom révén a tőzsdén uzsoráskodnak. A t. pénzügyminiszter úr a kötjegykényszert nem akarja elfogadni, a mennyiben azt mondja, hogy egyedüli czélja ez nem lehet, mert a kötjegy­kényszernek egyedüli czélja nem más, minthogy biztosítsuk az államnak, hogy az adó, a mely ki van vetve, a mely fizetendő, tényleg be is fog fizet­tetni. Én nekem, már azelőtt volt szerencsém kifejezni, hogy én nemcsak ebben találom annak egyedüli ezélját, hanem a fiktív üzletek meg­hiúsítását is ezzel vélem elérhetni. A perelhető­ségnek megvonását is az adónak le nem rovásá­tól tettem függővé, a mint ez Angliában is meg van, és a t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a perelhetőség megvonását nem minden üzletre, hanem csak a fedezetlen határidőüzíetre, a differencziális üzletekre kivánjuk kimondani. Éti minden üzletre kívántam ennek kimondását, a mely után az adó meg nem fizettetik, úgy, hogy az érvényesítés csakis azon feltétel alatt lehetséges, ha az adó meg van fizetve. De igenis a differencziális üzletekre és a fiktív üzletekre is kimondatni kívántam a perelhetőség meg­vonását, nem ugyan ezen törvény keretében, mert elismerem, hogy ez nem tartozik a t. miniszter úr hatáskörébe. Ámbár nagyon szívesen vettem volna, hogyha a t. pénzügyminiszter űr a kormánynak megbizásából, mint a kormány egyik tagja, a jövőre nézve erre határozott Ígéretet tesz. A t. pénzügyminiszter úr a perelhetőség kérdésében egy oly álláspontra helyezkedett, a mely elismerem, hogy fennállott. Azt mondotta ugyanis, hogy 1873-ban a krach után Ausztriá­ban hatályon kivííl helyezték ezen törvényes in­tézkedéseket, a melyek a perelhetőséget meg­vonták. Tökéletesen igaza van, de ez nem sokat használ. Ezen nézet 1892. évig volt irányadó a judikaturában. í892-ben az ellenkező állás­pontot foglalta el a német judikätura a Reichs­Grericht, és nyomban azután az osztrák legfelsőbb törvényszék szintén egészen ellenkező álláspontra helyezkedett, meg nem ítélte a differencziális üzletekből származó követeléseket. Erre igen érdekes adatok részletesen találhatók. T. képviselőház! Evvel bevégezhetem fel­szólalásomat és legmelegebben ajánlom -a leg­utolsó órában az én két határozati javaslatomat, valamint Páder Rezső igen tisztelt képviselő­társunk határozati javaslatát is, mely a kötjegy­kényszerre és a lajstromkényszerre vonatkozik. Ezek által lesz lehetséges egy szocziálpolitikai momentumot a jövőre belevinni, mert a törvény­javaslat ezen szerkezetében, a hogy van, mint első beszédemben volt szerencsém kijelenteni, sem morális, Sem szocziálpolitikai, sem fmáncziális tekintetben nem fog megfelelni hivatásának. Én mindezen nagy hiányok daczára elfogadom a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX. KÖTET. törvényjavaslatot, mert minekünk feltétlenül érde­künk, hogy megtöressenek egyszer azon privi­légiumok, melyeket eddig a tőzsde élvezett. Mi mindenesetre minél hamarabb szeretnénk látni, hogy érvénybe - lépjen ezen törvény, azért e tör­vényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfoga­dom, 7 bár nem zárkózhatom el, hogy tökéletesen igaza volt egy nagy franczia nemzetgazdásznak kétszáz évvel ezelőtt, Gilbertnek, a ki azt mon­dotta ; »A gazdagok hangja adókérdésekben sok­kal hangosabb és lármásabb, mint a szegényeké és nagyobb benyomást ~idéz elő a kormányra nézve.« Ebben, t. képviselőház, ennek a nemzet­gazdásznak tökéletesen igaza van. Ugy ezen tör­vényjavaslat, valamint azon törvényjavaslatok, a melyeket egy pár nap előtt tárgyaltunk, szin­tén a gazdagoknak volt a hangja, a mely elő­térbe nyomult. Ennek adott igazat a kormány és ha van nekünk, a néppártnak, egy kis érde­münk a két vagy három napi vitában : az abban van, hogy mi a szegények hangját is érvényre akartuk juttatni e tekintetben. Ajánlom a két határozati javaslat elfoga­dását. Elnök; Az előadó úr kíván szólani? Szabó Imre, a pénzügyi bizottság elő­adója: T. ház! Az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam szemrehányásként felhozta elle­nem, hogy mint előadó a zárszó jogával e fontos vita folyamán nem éltem és felhozza érvül, hogy engem csak két ok vezethetett ennek a negatív álláspontnak az elfoglalására, tudniillik, vagy az, hogy bizonyos vagyok, hogy a javaslatot a több­ség úgy is elfogadja, vagy az, hogy én a t. ellenzéki szónokok beszédeit kellő figyelemre nem akartam méltatni. Bocsánatot kérek, egyik feltevés sem áll, mert én először is übból az okból nem éltem a zárszó jogával, mert a pénzügyminiszter úr fel­szólalásában az ellenzéki t. szónokok érveivel oly tüzetesen foglalkozott és azokat az én igény­telen felfogásom szerint oly alaposan megczáfolta, hogy ezen érvek hatása alatt felszólalni én a magam részéről szükségesnek nem tartottam. (Helyeslés a jobboldalon.) Ma is ebben a helyzet­ben vagyok, t. ház, bár meghallgattam az előttem szólott t. képviselő urat, de mai előterjesztett indokait is figyelembe véve, nekem egyéb elő­terjeszteni valóm nincs, minthogy arra kérjem a t. házat, hogy a bevezető beszédemben elő­terjesztett indokaim alapján a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztas­sék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat általános­ságban való tárgyalása be van fejezve s követ­kezik a határozathozatal. Az általános vita folyamán négy határozati javaslat adatott be. Ezek közül három olyan ter* 23

Next

/
Thumbnails
Contents