Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

1 52 S7S- országos ülés 1900. május 15-én, kedden. azt hittem, hogy az a törvény jó, a mely mindenkit megnyugtat, nem pedig az, a mely senkit sem elégít ki. Hogy pedig olyan kritérium áll, a melynek jóságát az mutatja, liogy senki sincsen vele megelégedve, ez szomorú dolog. A törvényalkotásnak egy ilyen példányával állunk szemben most is. Kijelentem, hogy elvi álláspontomból kifolyólag én is megszavazom általánosságban a javaslatot, és pedig megszavazom azért, mert nem akarok prejudikálni, és nem akarok alkalmat adni arra a t. túloldolnak, hogy arra hivatkozhassak, hogy ellenzék is ellene volt a tőzsdeadó behozatalának. Ha önök ezt tőzsdeadónak akarják tekinteni, elfogadom. Azonban azt hiszem, hogy nem nehéz azt kimutatni, hogy ez nem tőzsdeadó, Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon) hanem egy amphibinm, se nem hus, se nem hal, egy olyan teremtése az Istennek, a melyet elneveznek adónak, pedig bélyeg, elneveznek bélyegnek, pedig adó módjára bánnak el vele, (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) a mint maj'd ki fogom mutatni. A t. pénzügyminiszter urnak nem akarok okot szolgáltatni arra, hogy sokáig kételkedjék, s azért egyenesen reá térek erre. Mutasson nekem a pénzügyminiszter ár még egy oly adót, a melynek behajthatása végett az egyén arra volna kötelezve, a mire itt köteleztetik, tudniillik arra, hogy akkor is okmányt állítson ki, ha nem akar, akkor is Írásbeli szerződést kössön valakivel, ha a nélkül is megbízik benne. Hiszen nálunk az ingatlanok vételénél sem áll fenn az okmánykényszer. Nálunk nincs kötelezve az, a ki birtokot vesz, hogy az adás-vételi szerződést okmánynyal kösse meg, és az okmányt legfeljebb csak a saját telekkönyvi jogai biztosítása czéljából szerzi meg; de azért, mert nem állított ki okmányt, senkit adóval, vagy bélyeggel meg nem rónak. De mondok más példát. Vannak itt köztünk többen abban a kellemes helyzetben, hogy uradalmakkal rendelkeznek. Vájjon, melyik uradalom bérlői vannak kötelezve arra, hogy bélyeges nyugtával igazolják a fizetéseket? Egy sincs erre kötelezve.(Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem is szokták. (Egy hang a baloldalon.- Be igen!) Nekem is van e téren egy kis jártasságom, nem szoktak, hanem fizetőíveken, vagy könyvecskékben, avagy levél útján igazolják a fizetést. Tehát már most: quod uni justum, alteri equum. Arról, hogy én 50 000 forintos fizetésről, teljesítéséről nyugtát vegyek, nem köteleznek, de hogy 2000 korona értékű részvény vételéről magamnak számlát állíttassak ki, arra köteleznek. Meszlény Pál: A bérleti szerződést az illetékkiszabási hivatalhoz be kell adni. Barta Ödön: T. képviselőtársam egészen másról beszél, mint én. Nagyon jól tudom én, hogy a haszonbéri szerződések milyen bélyegfokozat alá tartoznak; azt is tudom, hogyan szokták az illetéket leróni. De én nem erről beszélek, hanem arról, hogy a bérleti szerződés tartama alatt fizetett összeg utáni nyugta bélyegilletéke tekintetében az állam semmi néven nevezendő kényszer-eszközt nem alkalmaz, és így azon jövedelmet nem is hajtja be, erre nézve nem áll fenn okmány-kényszei\ Hogy ez az adó milyen természetű, és hogy az a meghatározás, melyet alkalmaztam, igenis áll, legyen szabad azt egy példával illusztrálnom. (Halljuk!) A t. pénzügyminiszter úr azt állítja, javaslatában meg is indokolja, hogy az az adó, mely itt elő van írva, az ügylet után jár, és nem az okirat után. Adó nem is járhat okirat után, csak ügylet után. És ezzel az elvvel homlokegyenest ellenkező intézkedés van a törvényjavaslatban akárhány. De egyet különösen megnevezek. Az osztrák magyar bank adómentességét, mire méltóztatik a t. pénzügyminiszter úr alapítani ezen törvény szempontjából ? Az osztrákmagyar bank privilégiuma be van czikkelyezve. A 93. czikkely azt mondja, hogy a bank könyvei és okmányai bélyeg- és illetékmentesek, de nem adómentesek ; nem mondja ez a czikkely, hogy ügyletei adómentesek. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most kérdem a t. pénzügyminiszter úrtól, bélyeg-e ez, vagy adó?Ha bélyeg, vagy illeték, akkor erre a meghatározásra abszolúte szükség nincs a törvényben. Ha pedig adó, akkor ez olyan intézkedés, mely túl megy azon a határon, melyet a törvény magának kijelöl. Mert az osztrák-magyar bank javára újabb privilégiumot statuál (Úgy van! Úgy van! balfelől.) a beczikkelyezett privilégium határain túl; erre pedig a t. pénzügyminiszter úrnak az impulzust semmiféle magyar érdek nem adhatta. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Azt az indokot pedig, melyet a pénzügyminiszter úr javaslatában felhoz, hogy ezt a paritás kedvéért tette, el nem fogadhatjuk. Mi a paritás kedvéért már is eleget áldoztunk akaratunk ellen; nem vagyunk hajlandók ezt az áldozatot is meghozni ezen elv kedvéért. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebben elég bizonyítékát látom annak a meghatározásnak, melyet a javaslatra alkalmaztam. Ez, ami itt mondva van, ez a meghatározása annak az állami jövedelemnek, a melyet az értékpapír-forgalom után a t. kormány biztosítani akar, ez vaczillál a bélyeg, illeték és adó fogalma, meghatározása és beszedési módja közt; ennek a vaczillálásnak oka egyedül az lehet, hogy a kormány ennél a javaslatnál is paktálni igyekszik; nem tudott egyenes útra kijutni, mert az egyenes utat maga sem akarta. Ut aliquid fecisse videatur beterjesztetett a javaslat, de magát az adót egés-z merevségében végig alkalmazni a kormánynak nem volt bátorsága, és épen ezért abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy előrelátha-