Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-577

146 677. országos ülés 1900. május 14-én, hétfőn. irányt a tőzsdének, hanem a tőzsde szabja meg az irányt a törvénynek. (Igaz ! Úgy van 1 Tetszés halfelől.) Mindezek daczára az eredmény olyan országokban, a bol ilyen félénken kezelik ezt a kérdést, ugyanaz, mint azon országokban, a hol semmivel sem törődve, csak az államkincstár érdekét tartva szem előtt, egész ridegséggel lépnek fel. Ausztriában épúgy, mint Németországban, mikor behozták a tőzsdeadót, nagy siránkozás keletkezett a tőzsdén, hogy kivándorolnak; mikor pedig Németország azt mondotta, méltóztassanak csak tovább menni, nagyon szépen ott maradtak, és a német tőzsdeadó bevétel kitesz 26 millió márkát, a jövő évre 40 millió márka van előirányozva; Ausztriában a tőzsdeadó 800.000 forintotjövedelmezésez idén 1,200.000 forintra van előirányozva. T. képviselőház! A kötjegy kényszer behozatalát az 1895. évi gazdakongresszus követelte. A t. pénzügyminiszter úr szzel szemben azt állítja, hogy ezt azért nem hozza be, mert nem akar a forgalomnak régi és a gyakorlat által meghonosított formáin változtatni. T. pénzügyminiszter úr, nem olyan finnyásak azok az urak a tőzsdén, igen találékonyak, és a t. pénzügyminiszter úr nagyon hamar meg fog győződni arról, hogy ők a megszokott és régi formákhoz egy cseppet sem fognak ragaszkodni, vili ám gyorsasággal fogják ezeket a formákat változtatni akkor, ha ezáltal az adókötelezettség alól ki lehet bújni vagy lehet az adókötelezettségen enyhíteni. Ezen indoknál fogva nem mellőztem volna én a kötjegykényszert, hanem mindenesetre behoztam volna, mert ez az egyetlen biztosítéka a perelhetőséggel együtt annak, hogy valóban le is fog rovatni a legutolsó krajczárig ezen adó, melyet, mondom, nem gazdaság-rendőri, hanem csak adó-igazságossági szempontból Ítélek meg. (Helyeslés halfelől.) Ha pedig az adó-igazságosság szempontjából ítélem ezt meg, mondhatom, valóban nagyon silány az az eredmény, a melyre jutok. A t. pénzügyminiszter úr épúgy mint az előadó úr szocziál-politikai szempontról regél. Méltóztassék elhiuni, én áttanulmányoztam ezt a kérdést, de én mainapság ezt a szocziál-politikai fontosságát és befolyását ennek a törvénynek az én gyenge, gyarló eszemmel felfogni, erre rájönni képtelen voltam. Én nagyon háládatos leszek, ha ezt az igen tisztelt pénzügyminiszter úr és az előadó úr megmagyarázzák nekem. A t. pénzügyminiszter urnak prelimináréja szerint ez 220.000 forintot, vagy 440.000 koronát tesz ki. Hasonlítsuk most össze azokat az adókat, a melyek leginkább a fogyasztó közönséget terhelik, a melyek életszükségletet képező fogyasztási czikken alapúinak. A mikor azt látjuk, hogy ugyanazon költségvetésben a fogyasztási adók ekként oszlanak meg, szeszadó 58,600.000 korona, söradó 5,800.000 korona, ásványolajadó 9,200.000 korona húsfogyaszlási adó 6,600.000 korona, söradó pótlék 11,000.000 korona, szeszadó pótlék 23,400.000 korona, összesen 149,950.000 korona, ezzel szemben a tőzsdeadó nagy szocziálpolitikai befolyását 440.000 koronával fogja gyakorolni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Itt már csakugyai el lehet mondani, hogy: vaknlj magyar! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De magyarázza meg nekem a t. pénzügyminiszter úr, hogy hol van hát az a nagy szocziálpolitikai momentum. Hiszen mi egyetlen egy krajezárt sem engedünk el az általam említett adókból, én nem látok egyetlen egy törvényjavaslatot sem, a melylyel a szegényeken segítenénk, pedig ha az eltörölt hírlapi bélyegadóból befolyt jövedelmet hozzáadtuk volna ahhoz az összeghez, a melyet a jelen törvényjavaslat révén, a tőzsdeadó czímén nyerni fogunk, akkor talán a legszükségesebb, és legnyomasztóbb adókon egy cseppet, de csak egy cseppet könnyíteni tudtunk volna. De, t. képviselőház, mi tudjuk, hogy a t. pénzügyminiszter úr igen reális financzpolitikus és az ő előirányzatai mindig úgy vannak szerkesztve, hogy a zárszámadásokkal szemben igen messze hátra maradnak, tehát a fogyasztási adók ezen általam említett 150 milliónál jóval magasabbak lesznek, de a tőzsdaadóról iegyen meggyőződve a t. miniszter úr nem fogja elérni azt az összeget, a melyet preliminál. Jártam én a tőzsdén, t. képviselőház, már most mondják azok az urak, hogy az a törvényjaslat egy nagy felsülés lesz; és én el is hiszem, ha úgy marad a törvény, a mint konczipiálva van, azzal a sok elnézéssel, sok kibúvóval, azzal a nagy diszkreczionális hatalommal, a mely a t. pénzügyminiszternek megadatik akkor, a mikor a jövedéki kihágásokat vagy tökéletesen elengedheti, vagy legalább azoknak egy részét és ez csak tőle tétetik függővé, mondom, akkor természetesnek találom, hogy a törvény eredménye majdnem semmi sem lesz. Csak egyetlen egy példára akarok rámutatni azzal szemben, a midőn azt mondják, hogy ebben a javaslatban nagy szocziálpolitikai elvek vannak lefektetve. Vegyük csak az ásványolaj adót, t. képviselőház, azt a petróleum-lámpát nem nélkülözheti a legutolsó szegény varrónő sem, a mely az ő szeme világát emészti fel, hogy csak a legszükségesebb megélhetést biztosítsa magának, és még abból a Csekély bérből is az állam ásványolaj adó czímen kizsarol valamit. (tyazl Ügy van! a bal' és szélső baloldalon.) De a milliomos tőzsér, a ki a tőzsdén százezer forint forgalmat csinál, (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalw.) az fizet 2 forint 50 kraj-