Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-576

124 576. országos Ölés 1900. májas 12-én, szombaton. kozatait, bár jobban szerettem volna, ha ezeket a módosításokat előbb hallottam volna, de felteszem, hogy a pénzügyminiszter úr nyilatkozatai azon intencziókat szolgálják, a melyeket én tartottam helyeseknek, s azért előre is honorálom a pénzügyminiszter úr módosításait azzal, hogy előre is kijelentem, hogy azokhoz hozzájárulok. Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Senkisem!) A pénzügyminiszter úr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Rakovszky István t. képviselő úr egy módosítványt nyújtott be a 2. §-hoz, a melynek értelmében indítványozza, hogy a 2. §, második bekezdésének második sorából e szavak : »és a mely szeszfőzde gyári berendezését hazai gyáraktól szerzi be,« hagyassanak ki. T. ház! A törvényjavaslatnak ez a passzusa nem az én kezdeményezésemre, hanem tulaj donképen kollegám, a kereskedelemügyi miniszter kezdeményezésére vétetett fel a törvényjavaslatba, és így én, miután ő nincsen jelen, alig volnék abban a helyzetben, hogy az ő nevében ennek a passzusnak kihagyásához járuljak, azonban azt hiszem, hogy azon kiegészítés, a melyet bátor leszek javasolni, talán megnyugtatja a t. képviselő úrnak aggályait is, hogy e tekintetben nem lesz semmiféle visszaélés, mert azt szándékozom javasolni, hogy oly esetben, ha belföldi gyárnál ezen berendezéseket csak aránytalanul nagy költség mellett lehetne beszerezni, az ilyen vállalkozónak a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg felmentést adhasson a törvény ezen szabálya alól. (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, ezzel megfelelünk egyrészről a hazai ipar pártolása követelményének, de egyszersmind útját álljuk a netaláni visszaélésnek is. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.) A mi már most az illeti, a mit a szeszórákra vonatkozólag mond t. képviselőtársam, megvallom, nem vagyok oly részletesen informálva, hogy erről itt behatóan nyilatkozhatnám. Annyit mondhatok, hogy az elfogadott Beschorner-féle rendszerű órák előállítására kívánatosnak tartatott már régebbi időben, hogy itt benn egy gyár létesüljön, és ha nem csalódom, ez a gyár állami kedvezmény nyel létesült is. Azonban nincs kizárva, hogy a ki nem akar innen vásárolni, az hozasson magának egy Dolánskyféle órát is, csakhogy azt itt hitelesíttetni kell a mértékhitelesítő hivatal bizottsága által. Ha ennek aláveti magát az illető, akkor természetesen idegen helyről is hozathatja az órát, és nem kénytelen ezen gyártól vásárolni. A menynyiben t. képviselőtársam valamely visszásságot, vagy netalán visszaélést konstatálna vagy ismerne ezen szeszórák beszerzése tekintetében, és azt velem közölni szíves lesz: hajlandó vagyok a legnagyobb készséggel a dolognak utána nézni, hogy e tekintetben e viszásságok megszüntethessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi már most azt, a módosítványt illeti, a melyet Komjáthy Béla t. képviselő úr adott be, kénytelen vagyok most is azon állásponton maradni, a melynek tegnap adtam kifejezést, hogy tudniillik az az állapot, hogy valaki birtok nélkül gyárat létesíthet, eddig visszaélésekre adott alkalmat, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) s ennélfogva szükséges, hogy ez megakadályoztassák. (Helyeslés.) Az a fogalmazása a törvénynek, a mely e javaslatban foglaltatik, megadja a lehetőséget először arra, hogy a tulajdonos gyárat létesítsen birtokán, de megadja a lehetőséget arra is, hogy más által létesíttessen. Akármelyik budapesti pénzintézetet megnevezhetem, a mely előlegez ilyen czélokra pénzt és felépítteti, ha kell, a földbirtokosnak birtokán a gyárat. Barta Ödön: Melyik intézet az? Kérnék czimet! Komjáthy Béla: Majd igénybe veszszük a pénzügyminiszter úr felvilágosítását. Lukács László pénzügyminiszter: Semmiféle nehézség nincs abban egy tulajdonosra, hogy valaki más létesítse a gyárat. Az a szövegezés, a melyet t. képviselőtársam ajánlott, homályos, és oly bizonytalanságot foglal magában, hogy ebből kétségkívül ismét visszásságok támadnának, és azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt elfogadhassam. Egyébiránt, a mint jeleztem, hogy semmiféle kétely a szövegezésre nézve ne forogjon fenn, hajlandó vagyok módosítani a 2. §. második bekezdését. Ez esetben a 2. §-nak ez a bekezdése a következőképen hangzanék (olvassa): »Éészeltetést csak szövetkezet (1899 : XX. törvényczikk 5. §-a) vagy olyan szeszfőzde igényelhet, a mely a vele kapcsolatos mezőgazdasággal együtt ugyanazon személy tulajdonát képezi stb. Azután (olvassa).- »oly esetben azonban, midőn a gyári berendezés hazai gyáraktól bármi oknál fogva csak aránytalan nagy költség mellett volna beszerezhető, felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy egyetértőleg a kereskedelemügyi miniszterrel, ezen kötelezettség alól felmentést adhasson. A részeltetést kérő az igényelt kontingens minden hektolitere után 10 koronával számítandó . . .« úgy a mint az eredeti szöveg van. Ez volna 2. §. módosítása, és ezt vagyok bátora képviselőháznak elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház J Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr kijelentései