Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-576

57B, országos Ülés 1900. május 12-én, szombaton. j |Q megint sok" költségbe fog kerülni. Én ismerem a felvidéknek talán 30—40 szeszfőzde berendezését, de egyetlen-egyről sem tudom azt, hogy a külföldről rendeztetett volna be. Ezt mind az odavaló kisiparosok állították elő, a kik közt és a szeszfőző tulajdonos közt éveken át bizonyos patriarchális viszony fejlődött ki, ők meg voltak elégedve az iparosokkal s ezsk is meg voltak elégedve a főzdetulajdonosokkal, mert a megélhetésnek lehetőségét találták meg. Ez okból a következő módosítást terjesztem be (olvassa): »Módosítás a 2. §-hoz. Indítványozom, hogy a 2. §. második bekezdésének második sorában e szavak »és mely szeszfőzde gyári berendezését hazai gyáraktól szerzi be,« hagyassanak ki.« (Helyeslés a baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Komjáthy Béla! /Komjáthy Béla: Az általános tárgyalás alkalmával elmondottaknak kifolyásaként kötelességem ezen szakasznál egy módosítást tenni. (Halljuk.' Halljuk!) Kötelességem ez annyival is inkább, mert az általános tárgyalás alkalmával kijelentettem, hogy csak abban az esetben fogjuk ezt a javaslatot véglegesen elfogadni, ha azon kívánalmak, a melyeket itt kifejeztem, teljesítve lesznek. Kötelességem tehát a módosítást beadni, noha annak sorsával tisztában vagyok, mert a törvényjavaslat kompromisszum eredménye levén, úgy látszik, azon változást tenni a t. pénzügyminiszter úr nem enged. Mielőtt röviden előadnám és indokolnám módosításomat, engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy néhány rövid szóval megjegyzést tehessek azokra, a miket Makfalvay Géza t. képviselőtársam és barátom az általános vitánál velem szemben felemlíteni kegyes volt. Azért veszem most igénybe a t. ház figyelmét, mert akkor személyes kérdés czímén nem akartam szót kérni, mivel a dolog nem is volt személyes természetű, de most mégis szólnom kell, és mert azok olyan megjegyzések, a melyeket reflexió nélkül hagynom egyáltalában nem lehet. (Halljuk! Halljuk!) Az én igen tisztelt barátom, beszédemmel foglalkozva, azon kezdte, hogy szokás szerint ismét egy kirohanást intéztem az agráriusok ellen, a melynek ő prononczirozott képviselője. Lehet, hogy felszólalásomat kirohanásnak nevezheti valaki; de én nem tartom annak. Lehet, hogy feltevéseimben, indokaimban tévedek, de t. barátom is lesz kegyes elismerni, hogy mindaz, a mit én fel szoktam hozni ebben a házban, némi utánjáráson és tanulmányon alapúi. Lehet, — mondom, — hogy tévedek; lehet, hogy felfogásom helytelen, de beszédem kirohanás, a mely magával hozza, hogy az illető meggondolás nélkül, a frázis kedvéért beszél, nem lehet. (Ellenmondások a baloldalon.) Azt mondja t. barátom, hogy én kirohanást intéztem az agráriusok ellen. Ez engem leginkább meglepett, mert én nem csinálok belőle titkot, hogy én sem figrárius, sem pedig merkantilista nem vagyok. (Egy hang a baloldalán: Ügy, mint Mesei!) Mezei Mór t. barátommal én minden ilyen dologban nagyon szeretek ugyan egy véleményen lenni: de már most, azt szeretném tudni, miből merítette az én t. barátom, hogy én az agráriusok ellen bizonyos ellenszenvvel viseltetem, Hivatkozom magára a t. pénzügyminiszter úrra, hogy ezelőtt már két esztendővel, ha nem többel, ugyancssak tanulmányaim alapján itt a t. képviselőházban, mikor szó sem volt még a kontingentálásnak ilyetén megalkotásáról, én már az ipari szeszgyárak elleni törekvések ellen tiltakoztam, és higyje el, t. barátom, tiltakoztam a nélkül, hogy abban a szerencsés helyzetben lettem volna, hogy egyik, vagy másik ipari szeszgyárossal személyes ismerős lettem volna. Soha ilyen társulatban részvényem nem volt, hanem tanulmányaim alapján az a meggyőződés érlelődött meg agyamban, hogy hazám érdekében ez a helyes, és ebből a meggyőződésből magamat kizökkenteni nem engedem. (Tetszés és helyeslés.) Nagyon helyesen fejtette itt ki valaki a felszólalók közül, hogy akkor, mikor nálunk a lakosságnak egy nagy perczentje földmíveléssel foglalkozik, és a mikor, — fájdalom, — ez így van: minden tisztességes, józan gondolkozású magyar embernek az agrárius érdekeket elő kell mozdítania. Ezért ennek őszintébb, odaadóbb híve ebben az országban senkisem lehet, mint én vagyok. Igaz, — és ezt hozzá teszem, — Dekem mindig az volt a meggyőződésem, hogy akkor, mikor gazdasági érdekeket puszirozunk, midőn gazdasági érdekeket akarunk kielégíteni és előre vinni, akkor elsősorban és főképen azoknak segítségére kell sietnünk, a kik önerejükből arra nem képesek, (Úgy van/ a szélső baloldalon.) azoknak kell a mankót oda adni, hogy sántaságukat gyógyítsák, a kik maguktól előre menni képtelenek. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, én az agrárizmusnak ilyetén felfogásában nem akarok a nagybirtok ellen kirohanásokkal élni, mert annak a nagybirtoknak jövedelmezőségét gazdasági szempontból szintén elő akarom mozdítani, csupán abban különbözöm, hogy az államnak segítő kezét, odaadását, áldozatát csak azok számára akarom elsősorban és főképen biztosítani, a kik arra rá vannak utalva. (Helyeslés.) Makfalvay Géza: Én is! Komjáthy Béla: Azt mondja az én igen tisztelt barátom, hogy én is. Ez, t. ház, engem nem lep meg. Tudom, hogy azt fogja mondani,