Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

575. országos ülés 1900. május 11-én, pénteken. 9íi het«, — tehát nem a szeszfőzde, hanem a mezőgazda, — kinek szeszfőzdéje a vele kapcsolatos mezőgazdasággal együtt tulajdona.« Itt tehát megvan az az elv, melyet a pénzügyminiszter űr a javaslatban lefektetett, de más stílusban. »Telekkönyvileg megosztott társtulajdon esetén minden tulajdonos saját birtokjutaléka erejéig veheti igénybe a részeltetést.« Telekkönyvileg megosztott társtulajdon esetén tehát minden birtokosnak saját jutaléka erejéig kell a kontingenst kiadni. »Vagyonközösség esetén azonban a társtulajdonosok csak együttesen nyerhetnek részeltetést. Mezőgazdáknak szeszfőzde felállítása czéljából való szövetkezeténél a szövetkezett mezőgazdák mindegyikének a szeszfőzdével kapcsolatos, vagy azzal szomszédos, avagy az ugyanazon község határában fekvő gazdasága a részeltetés megállapításánál tekintetbe veendő. Részeltetést, akár önállóan, akár szövetkezeti úton csak az a mezőgazda nyerhet, a ki legalább hat hónapon át állandóan a magyar szent korona területén lakik. A 720 hektolitert meghaladó részeltetés iránti kérvénynél ezen feltétel mindig helyhatósági bizonyítványnyal igazolandó; az ennél kisebb részeltetés iránti kérvénynél azonban csak a pénzügyminiszter felhívására szerzendő be a helyhatósági bizonyítvány. Ha pedig a részeltetés elnyerése után következik be az, hogy a részeltetés tulajdonosa legalább hat hónapon át állandóan nem lakik a szent korona területén, a részeltetés, illetőleg annak a külföldön tartózkodóra eso része megvonandó.« Azaz ne következzék be az, hogy megkapják a kontingenst és azután ne lakjanak az ország területén. »Úgy a magán, mint a szövetkezeti szeszfőzdék tulajdonosai a részeltetés iránti kérvényükben kötelezettséget kell, hogy vállaljanak az iránt, hogy a szeszfőzdékhez szükségelt gépeket és szerelvényeket kizárólag hazai gyárakból szerzik be. Ha azonban jelenségek merülnének fel arra, hogy a gyárak kartellekkel, vagy más módon a beszerzendő gépek és szerelvények árainak mesterséges drágítására szövetkeztek, felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy ezen feltételt a képviselőháznak teendő jelentés mellett elejthesse.« Ezt most csak felolvastam azért, hogy ezen eszméket a t. pénzügyminiszter úr megszívlelhesse, vagy ha azokat helyteleneknek tartja, megczáfolhassa. A magam részéről nagyon kérem a t. házat, hogy azt a részt, mely a külföldön lakó nagybirtokosokkal szemben egy helyes pénzügyi elvet állít fel, — tudniillik hogy azok, kik külföldön költik el földjük jövedelmét, prémiumban ne részesülhessenek, — szives támogatásukkal pártolni méltóztassék. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Komjáthy Béla képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Komjáthy Béla: T. képviselőház! Személyes kérdés czfmén úgyszólván kötelességszerűleg óhajtok azon kérdésre, melyet előttem szólott t. képviselőtársam hozzám intézett, felvilágosítást adni. It O ugyanis azt mondotta, hogy ő nem értette meg, micsoda kifogásom van nekem a törvényjavaslat 2. §-ának azon kitétele ellen, hogy részeltetést csak azon szeszfőzde igényelhet, mely a vele kapcsolatos mezőgazdasággal együtt ugyanazon személy tulajdonát képezi. Hozzátette, hogy én egy harmadik faktort, az úgynevezett bérlőfaktort akarom ebben a dologban szerepeltetni. Hivatkozom a t. házra, hogy én a bérlőosztályról abban a beszédben, a melyet tegnap elmondottam, említést sem tettem. Kifogást tettem a szakasz ezen intézkedése ellen azért, mert az én hitem és meggyőződésem szerint, ha ez a szakasz így marad, akkor az általunk dédelgetni akart kisbirtokos-osztály mezőgazdasági szeszgyárat nem állíthat fel, nem pedig azért, mert ha meghatározzuk akár a 240, akár a 480, akár a 720 hektoliteres termeléshez szükséges földmennyiséget, és hogyha az a birtokos ahhoz van kényszerítve, hogy megkaphassa a kontingenst, azon esetben, ha maga állít fel szeszgyárat, akkor arra teljesen képtelen. Képtelen azért, mert egy új szeszgyárnak felállítása — bármilyen méretekbeu veszszük is azt, — olyan költséget okoz, hogy az annak a földmennyiségnek értékét, a melylyel kell, hogy összekössük a szeszgyárat, ha a kontingenst meg akarjuk adni, háromszor is fölülmúlja. Tegnap, midőn számítást tettem, a legnagyobb, a hét hektoliteres napi termelés mellett, kifogásokat hallottam közbeszólásilag, sőt privative, kint a folyosón is. Én ugyan tudom, hogy a számításban nem tévedtem, mert gyakorlati tapasztalataim után és szakemberek meghallgatása után állítottam azt össze és hozzátettem azt is, hogyha kisebb napi termelésre rendezzük be a szeszfőzdét, aránylagosan nem fog olyan mértékben leapadni a termelési költség, mert az így is sokra megy. Ha tehát mi kikötjük azt, hogy a fold és a szeszfőzde egy tulajdonosé legyen és megkívánjuk attól, a ki igénybe akarja venni a szeszfőzdét, hogy olyan tökével rendelkezzék, . . . Polczner Jenő: A milyen nincs! Komjáthy Béla: . . . hogy azt a szeszgyárat felállíthassa és felépíthesse, akkor ez teljesen lehetetlenség, a miiit a miniszter űr is elismerte, és csak annyit mondott, hogy tessék olyan szerződést kötni a vállalkozóval, hogy amortizálható legyen a szerződés évek során át. Azonban én azt hiszem, hogy ilyen nagy rizikóra vállalkozót nem fognak majd találni. A személyes kérdés keretében ezt bővebben