Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

654. országos ülés 1900, márcssfns 20-án, kedden. '.: hogy azoknak az embereknek megbízhatóságáról referáljon! Zsilinszky Mihály államtitkár: Van! Olay Lajos: A főispánok azt nézik, hogy ki jó mameluk. (Nagy zaj. Ellenmondás a jobboldalon ) Komjáthy Béla: Nekem, mint a nemzet képviselőjének jogom van beletekinteni ebbe a dologba. Élni fogok ezen jogommal és majd felkeresem az államtitkár urat, hogy kegyeskedjék azt nekem megmutatni Hogy milyen volt ez a mi politikánk, annak megint csak egy kis példáját hozom fel a t. képviselőház elé. Ott van például a román egyházfők hivatalos sajtója a »Te]egraful Román« és az »Unireia«. Olvassa, vagy ismeri ezeket a t. kormány? Nagy hiba, ha nem ismeri, mert látom, tagadólag int az államtitkár úr. Én sem értem a román nyelvet, de mert elhatároztam, hogy csekély erőmmel itt ezen a terénnumon mindent el fogok követni arra, hogy álmából és közönyéből a nemzetet felrázni igyekezzem, lefordíttatom magamnak e lapokat. És nem találkozunk-e bennük minden nap hazafiellenes kifejezésekkel, a melyek a magyar államot egyáltalában nem respektálják? És tudja-e a t. kormány, hogy az egyik lapnak, a melyet pedig Mihályi Viktor érsek állított össze, valamint Gomsea nevű nyugalmazott tanár a szerkesztője, a kit — nagyon jól tudja a tanügyi kormány, — nemzetellenes üzelmeiért kellett nyugdíjba küldeni. (Mozgás.) T. ház! Nagyon hosszasan tudnék még kiterjeszkedni, és még nagyon sok keserű dolgot tudnék, — a melyek ugyan talán köztudomásúak, — itt felhozni, és mindezekből csak arról győződnénk meg mégegyszer erősebben, hogy a magyar faj veszélyben van. Itt egy nagy hadjárat folyik. Ebben minden egyes magyar embernek részt kell vennie. Itt nem szabad kimélni az anyagi áldozatokat; tegye meg kötelességét a társadalom, de tegye meg kötelességét elsősorban az állam., mert méltóztassanak nekem elhinni, hogy ha. tovább engedjük menni e nemzetirtó törekvéseket, a melyeket a nemzetiségek kifejtenek, akkor ezer év után ez a nemzet gyalázatban fog elpusztulni, mert lehet-e nagyobb gyalázat egy nemzetre nézve, mint a mikor ereje, a mikor hatalma megvan, de gyáván él, a helyett, hogy magát a jövőnek megmentené? Ez a párt, a melyhez tartozom, a magyar állameszméért lelkesül; azt el nem hagyja soha; nincs az az áldozat, a melyre képesek ne volnánk, és nincs az az engedékenység, a melyet megengedhetnénk. De mert ez a kormány hitünk és meggyőződésünk szerint a törvényhozó erőt és fegyvert se használja fel arra, hogy visszaszorítsa az ellenséget, mert nem gondolkodik újabb talajokról, a meSÄPVH. KAPLÓ, 1896—1901. XXVIH, KÖTET. lyeken a magyarság várát fel lehetne építeni, ennek a kormánynak az eszközöket a tovább kormányzásra nem adhatván meg, ennek a kormánynak a költségvetést nem szavazhatom meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr személyes kérdésben két »zót.(HalIjuk! Halljuk!) Polónyi Géza: T. képviselőház! Komjáthy Béla t. képviselő úr beszédjében egy közbeszól ásom folytán felszólított, hogy magyarázzam meg azt, illetőleg tartsam kötelességnek azt megmagyarázni. Nem szeretném, ha ez a közbeszólásom félreértésre adhatna okot. A t. képviselő úr azt hitte, hogy én az ő intenczióját támadom meg, midőn az eloláhosodásról és eltótosodásról beszélt. Ezt nemcsak nem helytelenítettem, sőt ellenkezőleg legmelegebben üdvözöltem. Az én közbeszólásom tehát mire vonatkozott? A t. képviselő úr felsorolt néhány nyitramegyei községet, mint olyant, a melyek ezelőtt nemrégiben még magyarok voltak, most pedig eltótosodtak. Ezek között feborolta Köröskény községet is. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk/ Halljuk!) E községben véletlenül 40 esztendeje lakom, és tudom, hogy ott épen megfordítva, vagyis úgy áll a dolog, hogy habár annak lakói előbb, fájdalom, mind tótok voltak is, a legutóbbi időkben történtek intézkedések, a melyek lehetővé fogják tenni, hogy ez a nép a magyar haza iránti kötelezettségeit leróhassa. Én erre szóltam közbe, hogy ez tévedés, mire a t. képviselő úr azt mondta, hogy Kőrösy József ezt jobban tudja. Hát bocsánatot kérek, ha a t. képviselő úr annak daczára, hogy én azt állítom, hogy ennek a községnek viszonyait 40 esztendő óta ismerem, mégis inkább hisz Kőrösynek, nem marad más hátra, minthogy t. barátomat meginvitáljam, legyen szerencsém Köröskényben, (Nagy derültség.) és győződjék meg arról, hogy ő Kőrösy József tévedése alapján maga is tévesen ítélt. (Derültség.) Én pedig azért szólaltam fel most, mert azt hiszem, hogy t. képviselőtársam tőlem egyenesen rossz néven venné, ha oly községben, a hol az ő képviselőtársa és függetlenségi párti testvére lakik, oly állapotok következnének be, hogy egy eddig magyar község eltótosodott volna. Ez ellen, t. ház, kötelességem volt felszólalni és közbeszólásom valódi értelmét kifejteni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Elnök: Szőts Pál képviselő úr is személyes kérdésben kivan szólni. Szőts Pál: T. ház! (Halljuk! Bálijuk!) Csak egész röviden vagyok bátor a t. ház türelmét igénybe venni, ugyancsak egy közbeszólás révén. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla igen tisztelt képviselőtársam azt mondta, hogy a hitfelekezeti tanítói képzésre vonatkozólag törvényes intézkedés, nincs. Erre 10