Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

551. országos ülés 19C0. uiái-czlus 20-án, kedden. 69 szó, felvetettem egy kérdést a pénzügyi bizottságban. Lebet, hogy tévedek, de azt hiszem, hogy nem. Mikor kérdésemre feleletet kaptam a kultuszminiszter úrtól, bennem az a meggyőződés támadt, hogy a t. kultuszminiszter úr nem tudott nekem felelni, nem is értette meg, hogy mit kérdeztem, és erről a dologról, melyet felvetettem, tudomása sincs. Ez pedig az, hogy nagyon sok helyütt, épen a délvidéken, a hol az állam és az iskolafentartók közt bizonyos kalamitások jöttek létre, a község, végy felekezetek, sokalván a terhet, az iskolák átmentek az úgy nevezet iskolatestvérek vezetése alá. Én kérdeztem a pénzügyi bizottságban az igen tisztelt miniszter úrtól, hogy voltakép mik ezek az iskolatestvérek, de megvallom egész őszintén, hogyha az ő feleletéből kellett volna tudomást szereznem, még ma is homályban volnék. De kérdem most az államtitkár úrtól, talán időközüeg tudnak valamit ? Zsilinszky Mihály államtitkár: Igen! Komjáthy Béla: Majd a házon kivül a saját tudomásomat szívesen rendelkezésére bocsájtom, mert én utána jártam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Én először felvilágosítást kérek, nem az én feladatúm, hanem a kormányé, én kérdéseket intézek e részben, kik azok az iskolatestvérek, mely törvény alapján, mely kormányintézkedés alapján jöttek be Magyarországba, hol nevekednek, hol kapják a képesítést? Mindezekre felvilágosítást szeretnék kapni különösen akkor, mikor tudjuk, hogy itt a fele- j kezeteknek is kell, hogy útját álljuk, a hol a nemzeti eszme és nemzeti törekvés ellen vannak, vájjon a nemzeti eszmének nem válik-e hátrányára, hogy idegenből, Francziaországból Ausztriába, Ausztriából hozzánk átplántálták ezeket az iskolatestvéreket, hogy iskolaügyünkbe befolyjanak; mikor tudjuk, hogy Csornán, Budán házuk van: mikor tudjuk, hogy Esztergomban a tanítóképezde vette magának azt a meg nem engedett jogot, hogy ezeket képesítse, pedig nagyrészt a magyar nyelvet sem értik. Mindezeket azért hozom fel, hogy legyen szives a kormány engem felvilágosítani. De visszatérve az állami iskolákra, egy kis statisztikát akarok felhozni. Azt mondják, — én is azt állítom, — hogy a melyik állam élni akar és nemzeti állam akar lenni, az kell, hogy a népnevelést az egész vonalon a kezében tartsa. Hogyan beszélhetünk mi arról, hogy képesek vagyunk fiatal nemzedékünket a hazafiság szellemében felnevelni, mikor 1511 állami iskolával szemben római katolikus van 5452, görőg-katho likus 2097, görög-keleti 1793, református 2160, ágostai 1391. Én azon kezdtem és igazat mondtam, hogy a magyar faj veszélyben van. Ha bennünket egy külállamból csak mozgósítással is megijesztenek, senkisem mondja, hogy nincs pénz, akkor mozgósítunk. Ha ily veszélylyel szemben mi a katonaságra milliókat tudunk költeni és senki sem mondja, még ellenzéki ember sem meri a felelősséget magára vállalni, hogy véderőnket ne erősítsük ; akkor, ha ideben van a veszedelem, és még erősebb, mert a magyar nemzet fáját gyökerében támadja meg. pénznek lenni kell s akkor halgasson minden vágy, törekvés, elsőnek a nemzeti konszolidácziónak kell lennie. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én a magyar kultúra épületét láttam, de nem pyramis alakjában, csak mint egy khinai templomot. Hogy minden egyes részén kriticze keresztül menjek, a mennyire szerény ismereteim erre feljogosítanak, nézzük meg a tanítóképezdéket. Egy állam, a melyiknek ereje van, a melyik élni akar, a melyik nemzeti jellegét rá akarja sütni minden intézményére, annak a tanítóképezdéket kezéből kiadni nem volna szabad. Ha bizonyos tekintetekből mégis megengedi ezt a felekezeteknek, kérdem az államtitkár urat, miért engedi meg, hogy a törvény e részben végre ne hajtassék ? A törvény világosan azt mondja, hogy az állami képesítés megadását államvizsgától kell feltételezni, hol az államnak megvan a hatalma beletekinteni beléletébe, ismeretébe annak, a kit meg akar bizni azzal, hogy a jövő Magyaroszágot nevelje. Hová jutottunk e tekintetben? Gróf Csáky Albin t. képviseli! úr mint kultuszminiszter megengedte Kalocsán, hogy külön képesítést csináljanak. A mostani kormány tovább ment. Már a szatmári apáezazárdának is meg van adva a jog a képesítésre. Szőts Pál: Törvényben van! Komjáthy Béla: Lehet, hogy kétféle törvény van, az egyik az, a melyet mi juristák ismerünk és elolvasunk, a másik pedig az, a mely titokban van. Legyen szives ezt nekem megmutatni, de én azt hiszem —• és reménylem, hogy ez egyszer az államtitkár úr is nekem ad igazságot, — ilyen törvény nincsen. Ha pedig volna, akkor meg kell azt változtatni. (Úgy van! aszélső baloldalon.) A törvény megengedi a tanítóképezdék felállítását, ez ellen nem szóltam; hanem méltóztassék megnézni, hogy az 1868. évi népoktatásról szóló törvény azt mondja: »Felső nép- és polgáriiskolai tanítók képesítésére országos vizsgálóbizottság lesz hivatva.« Ezt a törvényből irtam ki, lehet, hogy Szőts Pál t. barátom más törvényt látott, talán az nem magyarországi, (Derültség a szélső baloldalon.) mert ezt én innen irtam ki és ezt megczáfolni nem lehet. Már most az nem helyes, hogy a törvényt így magyarázzuk; ennek igen szomorú következménye lesz, mert