Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

554. országos ülés 1900. márczlus 20-4n, kedden, 45 hoszszal, 38 millió koronába került, egy köbméter viz tehát 517.000 koronába. A mi folyóink, t. ház, sokkal kedvezőbb helyzetűek, mert a nagy csatorna, a melyet a t. kereskedelemügyi miniszter úr tervez, a dunatiszai csatorna nemcsak öntözésre szolgálna, de hajózásra is, vizerő alkalmazására és azonkívül mocsaras területek kiszárítására, és ezért nagyon kívánatos volna, hogy a mezőgazdaságra és iparra oly nagyfontosságú ezen vízhasznosítás megnyerné az államnak figyelmét, és hogy az a régi óhajtás, a mely a csatorna létesítéséhez fűződik, teljesülne. Ezen csatorna, a mely 200 köbméter vizet adhatna 400.000 hold öntözésére szolgálna, a mit 40 koronával véve a több hasznot, 16 millió koronát eredményezne. Ezenkívül belvíz ellen körülbelül 200.000 hold lenne többékevésbbé megvédelmezve, a mi, szintén 10 koronával számítva a több hasznot, két millió koronát tenne ki, azonkívül pedig körülbelül 7000 lóerővel bíró vizerő fejlesztetnék ott ki, mely lóerőnként 500 koronával számítva 3,500.000 korona tetemes összeget képvisel. Végül pedig 2 millió tonna teherszállítás hajón mindkét irányban tonnánként 6 korona szállítási költség megtakarítást véve 12 millió koronát tenne, s így 33,000.000 koronát tenne ki, melyet ha 4 százalékkal számítunk, 83772 millió korona tőkének felel meg, a mi a csatorna reuzabilitását igazolja. Ajánlom ezt a csatornát a földmívelésügyi miniszter úrnak nagybecsű figyelmébe azért, mert ez nemcsak a kifejtett körülményeknél fogva fontos, hanem azért is, mert annak a nagy magyar Alföldnek, a melynek a területe nem alkalmas ipari czélokra, s a hol az ipar, ha nagy áldozatok árán létesíthető volna is, problematikus maradna, ezen csatorna mintegy rekompenzácziója lenne annak a sok áldozatnak, a mit az Alföld lakossága adó fejében minden ellenszolgáltatás nélkül hoz az ország többi költségeinek fedezésére, s ajánlom végül azért, mert ez egy oly régi kérdés, a melynek megvalósítására nemzedékről-nemzedékre Magyarországon a jobbemberek mindig törekedtek. Midőn befejezem szavaimat, bátor vagyok Széchényi Istvánra hivatkozni, a kinél nemesebb, gondolkodóbb és hazafiasabb férfit Magyarország nem szült, a ki 1833-ban az országgyűléshez intézett müvében a következőket mondja (olvassa) : »Istenem, valóban nincs annak szive, nem lehet egész ember és annál kevésbbé hazafi, a kinek vére nem buzog, midőn a mappát veszi kezébe és átgondolja, hogy nem csalfa és kegyetlenül kecsegtető képzeleti báb, de valóság, hogy csak tőlünk függ vízcsatornák, gőzhajók által édenné bájolni a most oly nagy részben sivatag homokot, csak mitőlünk függ viruló kerteket, szorgos gyárakat stb. állítani.* Tőlünk függ ez és különösen a magas kormánytól, a melyet az ország bizalma támogat, támogat egy óriási nagy párt. De azt hiszem, hogy mikor az ország közgazdaságának nagyfontosságú érdekeiről van szó, nem egy párt, hanem az országgyűlés minden pártja szívesen támogatja, és én arr.i kérem a földmívelésügyi miniszter úr ő exczellencziáját, hogy ezen csatornánál, mely a kereskedelemügyi miniszter úr által tervbe vétetett, a közgazdasági igényeket és különösen az öntözést, a vizlevezetés kérdését a hajózás kérdésével együttesen megoldatni méltóztassék. A tételt elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Dedovics György jegyző: Gróf Tisza István! ( Gr. Tisza István? T. ház! A vízi munkálatoknál a beruházások közt a Szamosnál teljesítendő munkálatokra 200.000 korona irányoztatott elő. Midőn ezen tételre a t. ház figyelmét felhivom, méltóztassék megengedni, hogy röviden a szamosi munkálatok történeti fejlődéséhez kapcsoljam fejtegetésemet. (Halljuk! Halljuk!) 1894-ben alakúit meg a Szamos-balparti és ecsedidáp szabályozó társulat és kezdte meg a maga működését. Ezen egész szabályozási munkálatnak egyik integráns részét képezte a sok helyen elfajult Szamos-medernek szabályozása is. Már eredetileg az igen tisztelt kormány közegei által készített tervek azon alapon készültek, hogy ezen átmetszések állami feladatot képeznek, az állam költségén fognak keresztűlvitetni, sőt azon nem eléggé méltányolható segítséget is nyújtotta a t. kormány a társulatnak, miszerint vállalkozott arra is, hogy átmetszésekből kikerült földdel az illető töltésszakaszokat egyúttal a társulatnak kiépíti, vagyis ezen földet nem mint alaktalan deponiát, de mint kiépített töltést adja át a társulatnak, a mi az államra nézve igen esekély költségtöbbletet jelenthet, a társulatnak azonban védgátépítésiköltségeit körülbelül 300.000 forinttal csökkentette. Az egész munkálat konczepcziója tehát az volt, hogy parallel halad majd előre a Szamos mederrendezése a Szamos balparti töltések felépítésével és az ecsedi láp lecsapolásával. A társulat betartotta munkaprogrammját. Három év alatt kiépítette a maga töltéseit és csatornahálózatát, de mentül jobban közeledett annak befejezéséhez, annál jobban erősbödött azon aggálya, hogy az állam a feladatnak reá eső részével nem fog idejekorán elkészülni, már pedig az 1896, tavaszán lefolyt események meggyőzhettek mindenkit arról, hogy itt, különösen Sályi község körűi oly kritikus helyzettel állunk szemben, mely az egész munkálat sikerét koczkára teheti, mert az 1896-iki elég enyhe íefo-