Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-553
688. országos Illés 1900, márcziug l»-én, hétfőn. s mást követendő nemzedékek. Azt is ajánlja figyelmembe, hogy a birtokváltozások kérdését az ország exponált vidékein kisérjük figyelemmel. Örvendek, hogy ő a társadalom működését is e részben fölajánlja. Azt tartom, hogy a földmívelésligyi tárczának e részben, különösen az ország exponált vidékein vannak kötelezettségei és ezek teljesítése elől ez a tárcza kitérni nem is kivan. Elismeréssel tartozom az igen tisztelt képviselő urnak, hogy a vámügygyei oly kiváló szakszerűséggel foglalkozott. Nem megyek a részletekbe, hiszen már indokoltam, hogy nem volna helyén, ha mi már most állást foglalnánk, de beszédét visszhangnak tekintem azon felhívásomra, hogy ezen nagy és fontos kérdésben a gazdatársadalom is vegye ki a maga részét és a kormány akezióját istápolni szíveskedjék. Justh Ferencz képviselő urat biztosíthatom arról, hogy a felvidék érdekeit őszinte érdeklődéssel kisérem és felette örvendeni fogok, ha minél nagyobb számban találkoznak oly praktikus gazdák, mint ő, ki a saját vidéke érdekében sikc-rel foglalkozik és támogatja működésemet. Popovics Vazul István képviselő úr utalt a Horvátországgal közös kérdésekre. Erre nézve jelezhetem, hogy egész miniszterségem alatt Horvátországgal nem volt differencziám, és nagy súlyt helyezek arra, hogy Horvátországgal teljes egyetértésben éljünk. De a mi azt illeti, hogy miért nem engedtük be a szőlőoltványokat Horvátországból, annak oka igen egyszerű. Azért, mert Horvátország nem zárta el magát úgy, mint Magyarország a franczia szőlővessző behozatala elől. Már pedig nem akartuk megengedni, hogy Horvátország útján FrancziaorSzágból esetleg behozott szőlővesszők a magyar szőlőtelepeket inficzíálják. De mihelyt ezen aggály elesik, igen fogok örvendeni, ha Horvátországból beereszthetjük a szőlővesszőt. Makfalvay Géza t. képviselő úr igen behatóan foglalkozott és nagy tanulmányt fejtett ki a magyar lótenyésztés ügyében. Megnyugvásunkra szolgálhat, hogy a magyar lótenyésztésről, értve különösen a köztenyésztést, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak. Legközelebb történt, hogy Berlinben a porosz parlamentben a magyar köztenyésztést mint példát állították oda Németországnak. Nem kívánok igen részletesen foglalkozni Makfalvay Géza igen tisztelt képviselő úr javaslatával, azok mindenesetre érdemesek arra, hogy komoly megfontolás tárgyát képezzék. Egyet azonban jelezni kívánok, és ez az, hogy az az anomália, hogy a ló vásárlásnál a tisztek anyagilag felelőssé tétettek, meg van szüntetve, és így ez többé aggályokat nem okozhat. (Helyeslés.) Most áttérek gróf Károlyi Sándor igen tisztelt képviselő úr nagyérdektí beszédére. (Halljuk! Halljuk/) Az igen tisztelt képviselő úr nagy és messzemenő thémákat vetett fel, melyek minket igen kiválóan érdekelnek, de azt hiszem, hogy ezen vita kerete szűk ahhoz, hogy ezek a kérdések mind alaposan megbeszélhetők leimének. Az igen tisztelt képviselő úr sokat vár a szövetkezetektől, és a szövetkezeti intézmény fejlődésétől. Én is úgy vagyok vele; nem mindent várok a szövetkezetektől, de várok nagyon sokat, feltéve, hogy megvan az az anyag, különösen a megfelelő egyéneket értem, kikkel dolgozhatunk. E részben fájdalom, ma szűken vagyunk; mert kevés oly ember van, ki odaadással és önzetlenül, — hisz ez a két kellék szükséges, — szentelje magát a szövetkezeti ügynek. Ezért, —- azt hiszem, ez az igen tisztelt képviselő úrnak is megnyugtatására fog szolgálni, — valamint tartunk szőlőszeti tanfolyamokat, gytimölcsészeti tanfolyamokat, mezőgazdasági tanfolyamokat a néptanítók részére, miért nem tarthatnánk szövetkezeti tanfolyamokat is? (Élénk helyeslés a baloldalon és a kösépen.) A néptanítók volnának leginkább hivatva, hogy a szövetkezeti eszmét propagálják, (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) miután nekik a néppel a legközvetlenebb érintkezésük van. Az igen tisztelt képviselő úr beszélt a tőke kinövéseiről is; én megengedem, hogy a mozgó tőkének, a mint ő nevezte, vannak bizonyos kinövései. Vanuak más közgazdasági tagozatoknak is, de én azt tartom, hogy nekünk, — azt hiszem, e részben is nekem fog igazat adni a képviselő úr, — mint tőkeszegény országnak, kiknek a földmívelést mindig intenzivebben kellene folytatni és gyakorolni, a tőke egészséges közreműködésére szükségünk van, (Helyeslés.) s általában óhajtanám, hogy a közgazdasági működés minden irányban összhangzatos legyen. (Helsyeslés.) Az igen tisztelt képviselő úr azt is mondotta a legnemesebb aggályoktól vezettetve, hogy a közszellem romlott Magyarországon. Én azt hiszem, hogy az igen tisztelt képviselő úr kissé túlsötéten fest, mert vaunak hibák, vannak hiányok, melyeket védeni nem akarok, de nem tartom szerencsés dolognak, hogyha azok, kik közügyekben fáradoznak, különösen oly férfiú, mint gróf Károlyi Sándor képviselő úr, kinek önzetlen fáradozását a közügyekben szívesen ismerem el, (Élénk éljenzés a baloldalon,) elvesztenék hitöket a jövő fejlődés, a jövő emelkedés iránt. Felhozatott itt a liberalizmus kérdése. (Halljuk ! Halljuk!) Major Ferencz képviselő úr azt mondta, hogy ő gratulál nekem, és a kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy mi búcsút vettünk a liberalizmustól. Major Ferencz % Csak a jelszavaktól! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Talán, t. barátom, a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is beszélhetek, ha azt