Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

20 558. országos ülés 1900, márczias 19-én, hétfőn. alkohol tartatik fenn azon ipari szeszfőzdék számára, a melyek szintén 1897. szeptember elsejétől 1899. augusztus hó végéig terjedő termelési időszakban működtek és üzletüket fel nem hagyták; 53.941 hektoliterre nézve pedig az az intézkedés tétetik, hogy ez fentartatik a mezőgazdasági szeszfőzdék részére ágy, hogy abból 13.941 hektoliter a már létesült mezőgazdasági szeszfőzdék részére tartatik fenn, 40.000 hektoliter pedig négy évi termelési időszakra szukczesszive adatik át mezőgazdasági termelésnek. Tehát az 1899 : XXII. törvényczikk 6. §-a szerint ez a 40.000 hektoliter alkohol, a mely a keletkezendő mezőgazdasági szeszgyárak részére biztosíttatott, a törvény intencziójának megfelelően az ipari szeszfőzdéknek adatott át, és pedig négy évre, a mely négy év alatt ÍO.'OOO—10.000 hektoliter levonásával fog a mezőgazdasági szeszgyárak részére átadatni. Az ankéten tárgyalt szeszadó-törvényjavaslat szerint, a melyet tisztin a hírlapok közleményeiből ismerek, most az ezéloztatik, hogy ez a 40.000 hektoliter alkohol, a mely a törvény világos rendelkezése értelmében az ipari szeszfőzdéknek biztosíttatott négy évre, — a mint említettem, fokozatos levonásokkal, — vétessék el tőlük és adassék át a mezőgazdasági szeszgyáraknak. Miért? Azért, mert mint a pénzügyminiszter kijelentette, az 1899. évben igen sok mezőgazdasági szeszfőzde létesíttetett. Kérdem tehát, hogy akkor, mikor 1899. szeptember elsején lép életbe egy törvény, szükséges volt-e ennek a törvénynek megalkotása és szükséges volt-e az 53.941, illetve a 40.000 hektoliter alkoholmennyiség felosztásának az a diszpozicziója, mely a törvényben le van fektetve? Hiszen a kormány illetékes közegei útján csak tudomást kellett, hogy szerezzen arról, hogy az 1899. évben, mely mezőgazdasági szeszfőzdék létesíttetnek? Mert hiszen e szeszfőzdéket vagy 1898-ban, vagy pedig az 1899. év kora tavaszán kellett munkába venni. Vájjon szükség volt-e arra, hogy ezáltal egyrészt a mezőgazdasági szeszfőzdék, másrészt az ipari szeszfőzdék közt éles ellentétek Jegyeztessenek ki, és szükséges volt-e az, hogy az ipari szeszfőzdék a törvény ezen világos kijelentései mellet belekényszeríttessenek óriási beruházásokba és nagyobb költekezésbe ? (Ellenmondás a haloldalon.) Bocsánatot kérek, a ki többet gyárt, annak azt hiszem, több a költsége is. Kérdem, szükséges volt-e akkor ezekkel a mezőgazdasági szeszfőzedékkel megbénítani azokat az ipari szeszfőzdéket, a melyek évtizedeken át — hiába csóválja Makfalvay Géza t. képviselőtársam a fejét, — igenis évtizedeken^ át súlyos pénzügyi és gazdasági viszonyok mellett kiszámíthatatlan és óriási szolgálatokat tettek az országnak ? A pénzügyminiszter úr, ha itt volna, ezt talán nálam sokkal jobban, okosabban és helyesebben ki tudná fejteni. Ne gondolja senki, mintha én ezeknek a kijelentése mellett barátja nem volnék a mezőgazdasági szeszfőzdéknek. Makfalvay Géza: Látjuk! Bessenyei Ferencz: Igen, látom én is, és érzem, hogy nem vagyok, mert óhajtom főkép azt, hogy azokon a helyeken, a hol a kalászos növények hozama semmi, vagy nagyon kevés, s a hol a krumplitermelésre van a vidék utalva, minél több gazdasági szeszfőzde létesíttessék. De hasonló jóakarattal vagyok és hasonlóiig barátja vagyok az ipari szeszfőzdének is, mert nagyon jól tudom, mint a ki gazda voltam és vagyok, hogy mily viszonyok voltak e téren azelőtt, csak egy példát hozok fel. Temesvárott, a mikor ott még hat szeszgyár állott fenn, megtörtént éveken keresztül, hogy 50 krajczárral magasabb áron vásárolták a terményeinket, a kukoriczát, árpát és rozsot, mint a milyen arák ugyanezen terményeknek ugyanezen időben Budapesten volt; körülbelül 12—14.000 darab ökröt hizlaltak ezek a gyárak, két ezernél több embert foglalkoztattak, a termelőnek egész szalma- és szénakészletét magas áron vették meg. Ugyan kérdem, (Zaj. Halljuk! Malijuk!) hány mezőgazdasági szeszgyárat kellene létesíteni, hogy ennek a hat szeszgyárnak a hiányát helyre tudják ütni? Makfalvay Géza I Az volna jó, ha deczentralizáczió volna! Bessenyei Ferencz: Az volna jó? Hiszen ismerek én mezőgazdasági szeszgyárakat itt a közelben, és azt látom, hogy a mezőgazdasági szeszfőzde tulajdonosa 400 tehenet és mellette 24 kimustrált ökröt tart a moslékon; a másiknál azt látom, hogy 170 darab tehenet 13 kimustrált ökröt tart. Mi a következménye ennek? Az, hogy a 30—40 holdas birtokosokat, a kik ezelőtt három vagy négy tehenüknek a tejhozamát, hacsak 5 krajczáért is literenként, de mégis elvitték egy helyre és értékesítették, most e szeszfőzdék tulajdonosai, vagy bérlői tönkre teszik az ő moslékos tejükkel és leszállítják a jó tejtermék árát. A mint említettem, én óhajtom a mezőgazdasági szeszfőzdéket, különösen az ország azon részeiben, a melyeket említettem, Makfalvay Géza t. képviselőtársam bármily gúnyosan néz felém. Makfalvay Géza: Nem nézek gúnyosan, csak nézek! Bessenyei Ferencz: A bánáti, a csongrádi, a szolnoki, vagy hevesmegyei földön mezőgazdasági szeszgyárak felállításának jogosultságát senkisem ismeri fel. Azok inkább a felső vidékre valók, a mely vidékeknek szegényebb földje krumplitermelésre alkalmas, de nem a kalászosokra. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől. (Mozgás ialfélőL Halljuk! Halljuk!) De legke-