Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

553. országos ülés 190t. m&rczina 19-én, hétfőn. Í7 nem legalább a legközelebbi kelet felé, a nyugati kultúrának, tudománynak és művészetnek nemcsak közvetítője, hanem szószólója is legyen. (Helyeslés a jobboldalon f) A midőn felszólalok, engemet is ezen hazafias szempont vezet, hogy szerény szavazatommal és közreműködésemmel ezen magasztos ezélfaoz hozzájáruljak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr kezeli nálunk Horvát- és Szlavonországban, a volt határőrvidéki területen ennek a volt határőrvidéknek egy igen becses hagyatékát: azokat a nagy állami erdőket, a melyek ott a volt báni és lykai ezredeken elterjednek. Ezen nagy állami erdők termékeinek nincsen keleté, mert nem lehet azokat a tengerre szállítani, mert hiányoznak ott a közlekedési eszközök; ennélfogva ezúttal is felkérem az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter urat, hogy hasson t. kollegájára, a kereskedelemügyi miniszter úrra, a kinek a reszszortjához ez az ü^y tartozik, hogy építtessen ott vasutakat, hogy az a szegény nép ott ne álmodozzék folytonosan a vasutakróí, hanem tényleg lásson is már vasútat, és hogy ott ezeknek az állami erdőknek az értéke is emelkedjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt nagyon jól tudom, hogy az utolsó években a nagy tőke mindig arra törekedett, hogy befektettessék vasúti vállalatokba. Nekünk mindenesetre arra kell törekednünk, hogy vasúti hálózatunk szétágazzék az egész országban, de a mellett nem szabad nekünk a vizi utakat sem elhanyagolni. És e tekintetben példát vehetünk Észak-Amerikától, Angliától, Francziaországtól, sőt a Németbirodalomtól, Belgiumtól és még Ausztriától is abban az irányban, hogy daczára annak, hogy ott nagyon is ki van fejlődve a vasúti hálózat, mégis arra törekesznek, hogy a vizeket is szabályozzák és a vizi utakat is használhatókká tegyék. Tudjuk ugyanis azt, a tapasztalat bebizonyította, hogy a nagy terhek messzire menő fuvarozása a száraz utakon nagyon lassú és drága, a vasutakon igaz, hogy gyors, de nagyon drága, a vizi utakon mérsékelten gyors, de nagyon olcsó. És kiváltképen áll ez a nyersterményszállításra nézve. Horvát-S/Javonország, Bőt Bosznia nyersterményeket és félig feldolgozott terményeket produkál. Nálunk tehát életkérdés, hogy a Száva Zimonytól kezdve Sziszekig, vagy épen Zágrábig szabályoztassék; nálunk életkérdés, hogy a Kulpa lefolyása Károlyvárosig szabályoztassék. Ezen kérdések nálunk évek óta tárgyaltattak. Ott van a zágrábi iparés kereskedelmi kamarának 1885-től kezdve e mai napig tett számos előterjesztése a kereskedelemügyi miniszter úrnál. Ha a t. miniszter úr lesz szíves ez előterjesztéseket kikerestetni, mindazon fontos érveket meg fogja azokKÉPVH. JÍAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. ban találni, a melyeknél fogva ezen szabályozás úgy szólván életkérdése Horvát-Szlavonországnak. Bátor vagyok felhívni a t. miniszter úr figyelmét erre a két fontos tárgyra, mert tudom, hogy Í750. év óta számos terv dolgoztatott ki és nyújtatott be a különböző kormányokhoz a legjelesebb szakférfiak által, úgy, hogy csak véghez kell vinni ezen szabályozásokat. De nemcsak hajózási szempontból, hanem más szempontból is fontos, hogy ez a két folyó: a Száva és a Kulpa szabályoztassék. E két folyó mentén tavaszszal egy egész nagy vidék rendesen elöntetik az árvizek által, úgy, hogy az ezen vidéki faluk és városok lakossága közel áll a kétségbeeséshez, mert a mit egy év alatt szerez, azt tavaszszal évről-évre elpusztítják a nagy árvizek. A Száva mentén Lónyamező, Lonszkopolye, Szerem vármegyében az a vidék, a melyet éü képviselek és általában az egész Szerémségnek alsó része, mely több 100.000 holdra terjed, tavaszszal mind viz alatt fekszik, úgy, hogy ez a vidék reá van utalva arra, hogy ármentesíttessék és a kultúrának átadassák. Milliók feküsznek ezekben a földekben, egy új Kánaánt lehetne teremteni e földekből, ha sikerül a Szávát annyira szabályozni, hogy azok a földek mívelhetőkké tétessenek és a kultúrának átadassanak. A vasutaknak építése, a folyószabályozás nagyon költséges és évekre terjedő munkálat. Jól tudom, hogy ezt csak akkor lehet eszközölni, ha meg vannak az arra való kellő állami eszközök. Mert én a vizi utakat nem tekintem merkantil utaknak, hogy hasznot húzzanak azokból a részvénytársaságok, hanem közhasznúnknak tekintem, mert a vizi utak hivatva vannak a kivitelt elősegíteni és ezzel magán a produkczión segíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért kérném a t. miniszter urat, hogy vegye tekintetbe ezeket az óhajokat, és ha az állami erőkből és eszközökből kitelik, vegye ezt az ügyet az ő erős kezébe. Hanem addig is, míg az érvényestíl, addig, a míg nem lehet segíteni, bátor vagyok felkérni a t. miniszter urat, legyen jótevője annak a népnek ott a felső vidéken, a hegyes vidéken, hogy a marhatenyésztést jobban űzhesse. A hegyes vidékeken, az alpesi vidéken a nép utalva van a marhatenyésztésre. A nagy állami erdőkben, a melyek ma el vaunak zárva a néptől, vannak nagy ürterek, a melyeket át lehetné engedni a népnek bizonyos időre, bizonyos feltételek alatt legelőnek. Ingyen lehetne azokat átengedni. Vigyázni lehetne, hogy ne tegyen a nép kárt az erdőkben, hanem csak használja fel a legelőket a marhatenyésztésre, a marhatenyésztés emelésére. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha már erről az ügyről szólok, bátor va3