Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-560
560. országos ülés 1900. márczins 27-én, kedden. 221 55 krajczárral többet jövedelmezett, mint amennyi előirányoztatott. Ezt nem én mondom, hanem a királyi állami számvevőszék jelentése mondja. Megvallom, hogy nem látok okot annak örülni, hogy egy 470 millió forintra rugó budgetnél nem kevesebb, mint 50 millió forinttal csalódott a miniszter úr; 100 millió koronával csalódni mindenesetre nagyszerű dolog, de még nagyobbszeríí dolog volna nem csalódni, és az oly költségvetést, a melyben 100 millió koronával csalódnak, én részemről reálisnak nem tartom (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az előttünk fekvő költségvetésre maga az igen tisztelt miniszter úr ütötte rá azt a bélyeget, hogy nem reális. Az 1900. évi költségvetés 1,831.583 korona felesleget mutatott ki. A miniszter űr talán azt hitte, hogy ez a felesleg fedezni fogja a közösügyi költségek emelkedését; legalább ezt kell gyanítanom, minthogy ez a felesleg szokatlan volt, tekintve azt, hogy az előbbi években sokkal kisebb felesleget preliminált az igen tisztelt miniszter úr. így például az 1899 ik évi budgetben 102.314 korona díszlett csak, holott 1900-ban egy tizennyolezszor nagyobb Összeg, vagyis 1,831.583 korona. De a delegáczióknak nagy buzgósága túljárt az igen tisztelt miniszter úr prűdens előrelátásán és 6,045.788 korona kiadási többletet teremtett, a mi a honvédtiszti fizetés emelését is maga után vonta, minthogy ezen többlet nagy részben onnan eredt, hogy a közös hadsereg tiszti fizetései emelkedtek és tudjuk, hogy az 1890 : V. törvényezikk 19. §~a alapján a honvédtiszteknek is ugyanazon fizetésemelésben kell részesülniük ; a honvédelmi tárczánál így tehát 1,843.273 korona emelkedés állott elő. Volt a többi tárczánál is egy kis emelkedés, úgy, hogy az összes emelkedés 8,204.252 koronára rúg. A felesleg 1,831.583 korona lévén, melyből, a mint a t. ház tudni fogja, az ipari és kereskedelmi czélokra felvett 50.000 korona levonandó, ennek folytán marad 6,422.669 korona hiány, a mely egyszerre csak fölmerült és mereven bámészkodott az igen tisztelt miniszter úr szemébe. Miképen segített ő ezen a bajon? Egyszerűen úgy, hogy a papiron korrigálta az 1900-ik évi költségvetést. íme fel fogom olvasni nagyon röviden azt, hogy mikép korrigálta. A kereseti adót úgy korrigálta, hogy beleirt 1,860.000 koronával többet; a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját úgy, hogy beleirt 155.000 koronával többet; a tőkekamat és járadékadót úgy, hogy beleirt 472.000 koronával többet; a vasúti és gőzhajózási szállítás használata utáni adót úgy, hogy 563.000 koronával többet irt be. Az általános jövedelmi pótadót úgy, hogy 1 millió koronával irt be többet. A szeszadót úgy, hogy 400.000 koronával irt be többet. A szeszadópótlékot szintén 400.000 koronával emelte. Az italmérési illetéket 400.000 koronával. A jogilletéket 460.000 koronával. A díjakat 760.000 koronával emelte a papiroson. Már most a következő a vagylagosság, ez elől csakugyan nehéz kitérni: vagy helyes volt a papiroson az első előirányzat, vagy nem volt helyes. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha helyes volt, akkor az említett növelések nem helyesek, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) ha pedig ezen növelések helyesek, akkor az első előirányzat helytelen volt — quod erat demonstrandum — ép azt akartam bebizonyítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kell-e ennél ékesebben szóló bizonyítvány arra, hogy a költségvetés nem reális, ha ilyen szépen lehet variálni milliószámra egyes tételeit, arra a taktusra, melyet a bécsi teljhatalmú karmester a magyar adózó polgárok hátán elver. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Legkisebb kétségem sincs abban, hogy a költségvetés ezen második kiadása — melyet francziáúl úgy lehetne nevezni: revue, corrigée et considérablement augmentée — sem lesz megfelelő az igazságnak, és hogy ennél is sokkal nagyobb bevételek lesznek ; és arról is meg vagyok győződve, hogy az igen tisztelt miniszter úr, hogyha lesz szerencsénk őt abban a vörös székben tisztelhetni a jövő évben is, ismét fog dicsekedni azzal, hogy mekkorát tévedett. Ismétlem, hogy a t. miniszter úr jószándékában nem kételkedem; azt is tudom, hogy ő miért téved ily nagyszerű módon. Azért, hogy a budget ne Jegyen meglepetéseknek kitéve, és midőn az országgyűlés megszavaz olyan törvényeket, a melyek költséggel járnak, ezen költségekre legyen a budgetben elrejtve elégséges fedezet. De az egyedüli helyes alkotmányos elv mégis csak az, hogy ha költségeket involváló törvényeket szavazunk meg, gondoskodjunk a költségekről is, (Helyeslés a szálső baloldalon.) és ne rejtsünk el fedezeteket, melyek tökéletesen alterálják a budget valódiságát. Angliában, ha egy adónem perszisztensűl többet hoz be, mint a mennyi előirányoztatik, ezt az adónemet le szokták szállítani, nálunk mást tehetnének, nem azt az adónemet kellene leszállítani, a melyik perszisztensűl többet hoz, mint a mennyi elő volt irányozva, hanem más adónemeket kellene és lehetne leszállítani; így például csak a földadót említem fel, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és felemlítem azt, hogy megszabhatnók a létminimumra szükéges jövedelmet, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a mely nem lenne megadóztatható. Egyszóval sok olyan dolgot lehetne csinálni, a mely csakugyan hasznosabb volna, mint az, hogy olyan meglepetésekkel találkozunk, hogy 100 millió koronával több folyik be, mint a mennyi elő volt irányozva. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, ezek után nem kell bővebben
