Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-559

559. országos Ülés 1900, niárczius 26-án, hétfőn. 209 melynek emléke pedig e nemzetet fájdalmasan érinti, egyszerűen a megjelenést is megtiltották. Mi ennek az oka? Az, hogy még mindig félnek a hazafias szellem megnyilvánulásától, a mit pedig magyar emberből kiirtani nem lehet és nem volna szabad, és még mindig ápolgatni akarják azt a hagyományos osztrák szellemet, mely annyi keserűséget okozott e hazának. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokszor hallottuk azt a képviselőházban, meg mindenütt, — és ez oly közmondássá vált, — hogy a magyar nemzetet különösen jellemzi a haza és a király iránti hűség és szeretet; mindig igyekeznek ezt úgy feltüntetni, hogy ezen érzelmek egymástól elválaszthatatlanok. Hát ennek a magyarság a maga részéről csakugyan mindig tanúságát adta. A hűségből és szeretetből a benső érzelem szerint adta meg adóját a Felségnek, nem a quóta arányában. Miért kényszerítik a magyar honvédséget és ennek tagjait, hogy a legfőbb hadúrnak a hazaszeretet rovására külön adózzék. Mert minden magyar lelkében csak visszahatást Szül, mikor olyan cselekedetre, viselkedésre kényszerítik állítólag a hadúr iránti tekintetből, mely ellentétben áll a hazafiúi érzelmeivel, hazaszeretetével, a nemzet aspiráeaióival ? (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) és oly érzelmek nyilvánítására kényszerítik, a melyek a magyar lelkében tanyára sohasem találnak. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tapasztalásból tudom azt, t. ház, hogy a honvédségben, különösen azoknál, kik a polgári életből oda átmentek, sőt a közös hadseregből átvettekben is a hazafias érzelem sokszor megvan és nyilvánul. Tehát miért akarjuk ezt a megnyilvánulást elfojtani? Miért akarják még most is a honvédségbe beoltani azt a ferde és megbocsáthatlan nézetet, mely az 1848. és 49-iki dicső hadjáratnak jellegét most is úgy akarja feltűntetni, mintha az a törvényes uralkodó elleni törvénytelen fellépés lett volna, hogy itt Magyarországban az emberekben megbizni nem lehet, hogy itt még mindig egy titkos gondolat van, egy titkos vágy él, mely az akkori politikát akarja, ha kell, erőszakosan is keresztülvinni. Pedig higyjék el, különösen higyjék el azok, a kik a honvédség élén állanak, és higyje el mindenki, a kinek e tekintetben befolyása van: ha bizalmatlanságra van ok, nem ott van, hanem bennünk volna jogos. (Igaz! Ügy van! a szélső báloldalon.) Polczner Jenől Bizalmatlanok is vagyunk ! Komjáthy Béla: Nem állítom, mert nem szeretném, ha azt mondanák, hogy bírálatomban elfogult vagyok, nem állítom, hogy a honvédségnél a hazafias érzést és a haza iránt való szeretetet el akarják fojtani; de gondosan őrködnek, hogy az bizonyos határon túl ne menjen. Miért KÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXVIII. KÖTET. van ez? Kizárólag és egyedül azért, mert a honvédséget a közös hadsereg részének tekintik és így a fizikai törvény szerint azt akarják, hogy a rész olyan legyen, mint az egész. Azt a szellemet tehát, mely a közös hadseregben mesterségesen tápláltatik, melyet mi az ország iránt barátságosnak nem tarthatunk, a honvédségben is meg akarják teremteni és fenn akarják tartani. (Úgy vwn! a szélső baloldalon.) Ez csak frázisnak tűnnék fel, ha itt megállanék, de rámutatok egy tényre, a mely, azt hiszem, állításomat fényesen igazolja. Mi szükség van arra, hogy a közös hadsereg szellemében felneveltek közű! oly rohamosan, oly gyakran és oly nagy mértékben szoktak tiszteket áthelyezni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másik okom is vau, a mely állításomat bizonyítja. Itt van a nyugdíjak története. Eltekintve attól, hogy rohamosan szaporodik a nyugdíj által az ország terhe, ez a nyugdíjazás nagyon sokszor talán azért is történik, mert azoknak szellemét tekintve, a kik a katonai előléptetési szabályok szerint már előlépésre hivatottak volnának, nem tartják megengedhetőnek az ő feljebbmenetelöket, és hogy oly szellemű embert legyenek képesek odahelyezni, a kiben ott is megnyugosznak, a többieknek — bármennyire tesznek eleget katonai hivatásuknak, kötelességüknek,— a nemzet megterhelésével egyszerűen távozniok kell. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) Ha igazságosakakarunklenni, ha nyíltan tárjuk fel a helyzetet, azt gondolom, igazságot ad nekem a t. honvédelmi miniszter úr is abban, hogy tíz esetből hétszer nem áll arányban a természetesen beálló szolgálatképtelenség a nyugdíjazással. Van ugyan más oka is sokszor a nyugdíjazásnak; mikor egyiket vagy másikat egy vagy más okból előléptetni nem akarnak, abból a beteges felfogásból indulva ki, hogy az ekként egyszer mellőzött tiszt többé a katonai tekintélyt nem tarthatja meg; ezt aztán egyszerűen nyugdíjba küldik. Rá tudnék mutatni itt tényekre is, de minthogy egész életemben lehetőleg kerülni igyekeztem és kerülni fogom azt, hogy bármily felszólalásomban személyekre történjék hivatkozás, bár itt vannak az adatok, e térre nem megyek, pedig mondhatom, hogy nevekkel tudnék szolgálni oly esetekre nézve, a melyekben a nyugdíjazás és előléptetés mellőzése kizárólag és tisztán ezen elv miatt történt meg. Két hibája van tehát honvédségünknek: először a szervezetben, másodsror a szellemben, és e két hiba forrása a hadseregnek az az egysége-és közössége, a melyet Béös óhajt, Bécs akar és Bécs tart fenn. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Polczner Jenő: A mit ott parancsolnak! 37