Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

14 S&ä, országos ülés 1900. márczías 19-én, hétfőn. séget teszek hegyi szőlészetünk és homoki szőlészetönk között, mert mindkettő más más orvoslást igényel. Hogy csak egy rövid statisztikával szolgáljak, a 70-es évekbeli 622.254 katasztrális hold termő hegyi szőlője volt Magyarországnak, Horvátországot nem számítva, és ime alig busz év alatt több mint 400.000 hold pusztáit el, íigy, hogy az újabb rekonstruktiókat is figyelembe véve 1898. év végével már csupán 360.124 katasztrális hold termő szőlője volt Magyarországnak; elvesztettünk tehát tényleg 262.130 katasztrális holdnyi termő hegyiszőlő területet. Nagy szó ez, t. képviselőház, mert ha holdanként csak tiz hektoliternyi termést, s ezt átlagban csak 15 forintnyi egységi árban számítjuk is, máris évi 40 millió forintnyi jövedelmünk hiányzik, hiányzik pedig ez elsősorban épen a legkisebb gazdák, a legszegényebb osztály jövedelméből. Egyedül hegyi boraink azok, t. képviselőház, a melyek a külföldön versenyképesek, sőt versenyképesek még a tengerentúli államokban is. Oda kell törekednünk tehát, hogy hegyi szőlőink ismét rekonstruáltassanak. Ámde ez felette költséges, t. képviselőház. Az Agrárbank közvetítése folytán tapasztaltuk ugyan azt, hogy már annak tudata is, hogy ezen elveszett területek újólag ismét termőképesekké, s így értékesíthetőkké lehetnek, azoknak értéke máris tete mesén emelkedett úgy, hogy például Aradhegyalján a kipusztult hegyi területek holdja 200 forintról 800 forintra emelkedett, a nélkül, hogy azon csak egy kapavágást is tettek volna. Ámde ez a lendület még nem volt elegendő, hiányzott maga az ültetéshez megkívántató tőke. Mert ha számításba vesszük azon egységárakat, a melyekkel ezen szőlők amerikai ojtványokkal tényleg helyreállíthatók, úgy be kell látnunk, hogy ezt a szegény ember meg nem birja. így, t. képviselőház, egy katasztrális hold területre csak 5000 ojtványt számítva, és azok ezrét a foldmívelésügyi minisztérium által vezetett és támogatott iskolákból 120 forintjával vásárolva, csupán a vessző maga 600 forintot igényel holdanként, ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy a míg az termőképessé válik, az ojtványok 25 —30 százaléka elvész, úgy bátran állíthatjuk, hogy egy hold rekonstruált szőlő — a területet és munkát nem is számítva, — 8—900 forintba kerül. Az volna tehát alázatos kérésem a foldmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy ezen szőlőojtványok tetemesen olcsóbban adassanak a gazdáknak, főleg a kisgazdáknak és pedig önelőállítási áron, esetleg azon aluli áron is. (Helyeslés a jobboldalon.) Példát hozok fel erre, t. h.'iz. Itt van a székesfőváros példája, a mely kőbányai szőlőtelepéröi a budai hegy vidék lakóinak 55—60 forintért szállította az oltványokat. Ha képes volt a főváros erre, s ha képes volt esetleg áldozatot is hozni, kell, hogy a foldmívelésügyi minisztérium szintén meghozza ezt, (Helyeslések a jobboldalon.) mert ezáltal egyfelől egy adófizető alapot nyer az állam, másrészről a legszegényebb néposztálynak megélhetését biztosítja. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Más a homoki szőlők és azok termékei kérdése. Amíg hegyi szőlőterményeink és hegyi boraink ugyanis még a külföldön is versenyképességre számíthatnak, addig a homoki bor, vagy a szőlő mint gyümölcs, csakis belföldi, szorosabban véve helyi fogyasztásra számíthat. És mit tapasztalunk, t. képviselőház ? Azt, hogy ezek alig képesek versenyezni a forgalomba hozható törkölyborok, és az alacsony vámok folytán beözönlő olasz borokkal. A szakértő borvizsgáló bizottság tagjai közé tartozván, azt tapasztaltam, hogy a hamisításnak kilencztized része törkölybor-keverék olasz borral. Tudom, hogy 1903. ultim ójáig az olasz vámszerződéseu változtatni nem lehet, csupán szíves figyelmébe óhajtom ajánlani a t. foldmívelésügyi miniszter urnak, hogy annak idején az olasz borok vámjának felemlését szivén viselje. A törkölyborok elárúsíthatását pedig végkép tiltsa el. (Helyeslés a jobboldalon.) De ugyancsak azt is tapasztaltam, t. képviselőház, hogy a borhamisítás felderítése kérdésénél legtöbbnyire hajótörést szenved a vizsgálat annak konstatálásánál, hogy az illető borkereskedő nem igazolja beszerzési forrásait. Elrendelendő volna tehát, t. képviselőház, múlhatatlanul az, hogy az illető borkereskedő rendes könyveket vezessen készleteinek beszerzéséről, valamint továbbadásáról is. (Helyeslés.) Míg másrészt felette sérelmesnek találták a kereskedők azt, hogy olykor egyes besúgásokra már egész bizottság megy, megvizsgálni pinczéiket, s így a puszta gyanú folytán már az illető kereskedők diszkreditáltatnak. Ennek orvoslása szerintem az volna, hogy minden ilyennemű borűzlet évenkint bizonyos időszakban hivatalból vizsgaltassék meg. (Általános helyeslés.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezáltal tetemes, sok hibának és bajnak lehetne elejét venni. A másik kérdés, t. képviselőház, a melyre most rátérek, az állatbiztosítás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ez nem kevésbbé fontos, mint a megelőző és elsősorban ismét a legszegényebb osztályt érinti. A kisgazda értékének, mondhatni fele része, fekszik állatanyagában, a legszegényebb embernek pedig ruházatán kivtíl úgyszólván mindene. Állatkájával önmaga is elpusztul. Múlhatatlanul oda kell tehát törekednünk, hogy vagy kötelező állatbiztosítás útján állami kezelés mellett, vagy