Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-558
558. országos illés 1900. 1 Ezeket a kérdéseket különben annak idején lesz helyén megbeszélni. A teljes perrendtartásban fog a sommás visszahelyezési, határjárási és megyeigazítási eljárás néhány szakaszban szabályozást találni. Rátkay László képviselő úr e részben felhozta, hogy a sommás eljárási törvény 233. §-ában foglalt felhatalmazás eddig nem használtatott ki. Ezen felhatalmazás felhasználása nem kötelező, s ma már nem volna helyes, hogy egy ideiglenes rendelet bocsáttassák ki, midőn remélhetőleg rövid idő alatt a polgári perrendtartás el fog készülni. A polgári perrendtartásban szándékozom a fizetési meghagyási eljárásról szóló törvényt is revízió alá venni. A polgári perrendtartási javaslattal együtt szándékozom annak életbeléptetési törvényét is benyújtani és ezen életbeléptetési törvényben fog a községi bírósági eljárás is szabályozást nyerni. Szabadjon itt röviden jelezni azokat az elveket, a melyekre a községi eljárást alapítani szándékozom. Abból a szempontból kiindulva, hogy a községi bírósági eljárás némely heiyütt igen jól fungál, más helyütt gyengén, ismét másutt egyáltalában nem, nézetem szerint a leghelyesebb szabályozás az lesz, hogy ha fakultatívvá tétetik a községi bírósági eljárás igénybevétele, de mégis bizonyos kényszerrel; tudniillik, hogyha ugyanazon községben lakik a felperes és az alperes, és a felperes a községi bíróság mellőzésével egyenesen a járásbírósághoz fordul, akkor, a mennyiben az alperes az első tárgyaláson azonnal elismeri a tartozást, vagy meg sem jelenik, a felperes részére csak azon költségek legyenek megállapíthatók, melyek a községi bírósági eljárásban felmerültek volna. Ezzel bizonyos szelid nyomás gyakoroltatik a felperesre, hogy felesleges költségeket ne okozzon az alperesnek, hanem először a községi bíróságot vegye igénybe. (Helyeslés.) Úgyszintén az életbeléptetési törvényben fog a tőzsdebirósági eljárás, illetőleg a tőzsdebiróság hatásköre szabályozást találni, (Helyeslés balfelől.) a melyre néí.ve az én nézetem az, hogy azt mindenesetre a szakkörökre kell szorítani, a melyeknek az tulajdonképen szakbiróságát képezi. (Helyeslés balfelől.) A polgári perrendtartás tervezetének elkészültével egyidejűleg gondom lesz arra is, hogy az ügykezelés, az ügyvitel is rendeztessék úgy, hogy ha a törvény elkészül, az ügyvitelre vonatkozó munkálat is készen legyen. Szándékozom még a nyár folyamán egy szakértő közeget kiküldeni, a ki tanulmányozza a külföld különféle ügykezelési szabályait, mert én azt hiszem, ez nem nemzeti, hanem tisztán ezélszerííségi kérdés, olyan mint a posta, távírda, vagy más ilyféle berendezés, vagy például a bankberendezés, j árczius 24-én, szombaton. Jg9 Czélom az, hogy egy lehetőleg egyszerű* s mind a mellett szabatos ügykezelést létesítsünk. (Egy hang a szélső baloldalon: A lajstromrendszert meg kell szűntetni!) Nem hiszem, hogy meg kellene szüntetni. Lehetnek egyes hibák, de az az alapgondolat, hogy minden ügy esak egyszer vezettessék be egy könyvbe, egyszer lajstromoztassák, az helyes. Nem szükséges, hogy minden ügy három könyvbe vezettessék be, és dupla számot kapjon, egyszer iktatói, egyszer irattári számot. Miért nem lehetne mindjárt irattári szám alatt kezelni az egészet? Hogy a lajstromrendszer imitt-amott nem vált teljesen és kifogástalanul be, azt elismerem; vannak nehézségek, ezek a nehézségek azonban főleg helyiségi nehézségek; a hol a lajstromvezető a bíró mellett van, ott ez a rendszer egészen jól fungál. Polczner Jenői Mindenütt rosszul, az egész országban! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Én az ellenkezőről vagyok meggyőződve. Áttérek most, t. ház, a telekkönyvek rendezésére. (Halljuk! Haljuk!) Rátkay László t. képviselőtársam sürgősnek tartja a telekkönyvnek rendezését abból a szempontból, mert még mindig osztrák rendeletekkel dolgoznak a bíróságok. Azt mondja: német, franczia könyvek vannak az íróasztalon. Én ugy 7 an nem tudom, hogy franczia művel mit csinálnának nálunk a telekkönyvi eljárásban, mert hiszen a franczia telekkönyvi eljárás annyira különbözik a miénktől, hogy azt nálunk kisegítőnek sem lehet felhasználni, Különben elismerem, hogy jobb volna, ha már magyar törvényünk volna e részben, még pedig — és erre nagy súlyt fektetek — rövid magyar törvényünk. (Egy hang a szélső baloldalon : Nem tudnak csinálni!) Nagy baj, a mit Rátkay László t. képviselőtársam felemlített, hogy a telekkönyvi ügyet tömérdek rendelet és törvény is szabályozza, mert hiszen a telekkönyvi rendeletek és törvények gyűjteménye két sííríín nyomtatott kötetre terjed és azt hiszem, hogy ha az időközben, később megjelentek kinyomattatnának, a harmadik kötet is közel volna a beteléshez. A főbaj azonban, t. ház, a telekkönyvi intézménynél az, hogy a telekkönyvek nem felelnek meg a tényleges állapotnak, (Igaz! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) hogy a birtokviszonyoknak olyan dupliczitása állott be, a mely felette káros, káros különösen azokra nézve, a kik kellő műveltség hiányában nem tudnak dolgaiknak utánanézni. (Általános helyeslés.) A törvényhozás, t. ház, már 1886-ban segíteni óhajtott ezen a bajon, az úgynevezett betétszerkesztési törvénynyel, a melyhez időközben két novella is keletkezett,
