Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-557
J74 °^ 7 ' országOT Blét 1900. márczins 23-án, pénteken. közé szoríttaseék. Ezért akarta az ügyvédi kamara, hogy az ügyvédek özvegyeinek és árváinak ellátása és az agg korba jutott ügyvédek nyugdíjának megteremtése az ügyvédi kamara szervezetébe belevonassék. De mit felelt leiratában a t. miniszter úr? A t. miniszter úr azt mondja, hogy az 1874 : XXXIV. törvényezikk rendelkezéseiben nem talál támpontot arra, hogy a bemutatót alapszabályokkal tervbe vett ée a befizetési kényszer elvére alaptíott gyám- és nyugdíj intézet tárgyában hozott határozatot jóváhagyólag tudomásul vegye. Azt mondja továbbá, hogy az 1874 : XXXIV. törvényezikk 18. és 21. §-ainak alapúi vételével az ügyvédi kamarák csak oly kiadás fedezésére vethetnek ki tagjaikra évi illetményt, a mely kiadásokat az ügyvédi rendtartásban megszabott teendők ellátása és a kamara-rendszer megvalósítása igényel. Ezen szempont alá azonban, ágymond, az ügyvédi kamara tagjainak és azok hozzátartozóinak rendszeres nyugdíjjal való ellátása nem vonható. Azt is mondja, s ha méltóztatik, ezt szószerint olvasom fel; »Ehhez járul, hogy a bemutatott alapszabályok szerint a budapesti és az ahhoz csatlakozó ügyvédi kamarák területén az ügyvédség folytatása a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettségét vonná maga után«. Végűi még azt is mondja a t. miniszter úr, hogy ő a kamarákat, mint külön institucziókat teremtette meg, már pedig ezen alapszabályok szerint a kamarák egy összekapcsolt intézményt alkotnának. Én konczedálom, hogy abban eltérők lehetnek a nézetek, vájjon a létező törvény keretén belül lehet-e azt a kényszerbefizetést megcsinálni: igen, vagy nem? A budapesti ügyvédi kamarában, — pedig ott igen sok kiváló jogász gyűlt egybe a közgyűlésen, — az a felfogás uralkodik, hogy a létező törvény keretén belŰl igenis meg lehet alkotni, mert azon járulékból, a melyet a kamarai tagok befizetnek, most sem egyszerűen a kamarai szorosabb kiadásokat fedezik, hanem egyébb kiadásokat is, abból segélyeket is nyújtanak, és a kamara autonómiája alapján határozza meg, hogy mire fordítandók az illetékek és befizetések, és hogy mennyit kell évenként befizetni. Én konczedálom, hogy ehhez talán sok szó fér. Már most engedje meg a t. miniszter úr, a kmek a működése iránt annyi rokonszenvvel viseltetem, azt a kérdést, vájjon, ha Magyarországnak első kamarája, a jogszolgáltatási tényezők egyik legkiválóbbja, jövő erkölcsi és anyagi életére vonatkozó ilyen nagy, ilyen üdvös elaborátummal járul a miniszter úr elé, elegendő-e az, ha a t. miniszter úr ilyen száraz szavakkal egyszerűen elutasítja a kamarát, a* nélkül, hogy egy biztató szava is volna arra nézve, hogy a t. miniszter úr a reá ruházott nagy hatalmi jogkörnél fogva a kezdeményezést mégis kezébe akarja ragadni? Hiszen, ha a t. miniszter úr azt látja, hogy a törvénynek ez az egy szakasza nem elég, mert szűk szavú és nem lehet belőle a nyugdíjalapra való befizetésre nézve következtetést vonni: vájjon nem az 8 hatalmában van-e, hogy itt kezdeményezöleg egy revideáló szakaszt nyújtson be a törvényhozáshoz? Hiszen ma már a czivilizált világban a törvényhozások seholsem ragaszkodnak mindig a nagy és szerves törvények létesítéséhez, hanem látjuk, hogy az angol, a franezia, a német parlamentben, a mint a szükség mutatkozik, esetrőlesetre nyújtanak be egyes indítványokat, vagy a kormány tagjai, vagy a képviselők arra nézve, hogy a törvénynek a múltban már alkalmazott, de a jövöhez simulni nem képes szakaszait átidomítsák, megváltoztassák. Én azt hiszem, t. miniszter úr, talán nem az elutasítás az, a mi a kamarának annyira zokon esik, hanem mindenesetre az, hogy az igazságügyi kormány, az a faktora Magyarországnak, a mely arra van hivatva, hogy figyelemmel kisérje a jogszolgáltatás tényezőinek működését és segítő kézzel is istápoljon ott, a hol arra szükség van, a biztatás egv szavát sem nyújtja az ügyvédi osztálynak. En azt hiszem, hogy egyetlenegy rövid szakasz elegendő lett volna arra; ez a szakasz az, a melyet én törvényjavaslat alakjába foglaltam, és a melyet a jelen vita eredményéhez és azon kijelentéshez képest, a melyet a t, miniszter úr fog tenni e kérdésben, esetleg az indítványkönyvbe fogok beírni. A törvényjavaslat röviden így szól (olvassa): »Törvényjavaslat az 1874: XXXIV. törvényezikk módosításáról. 1. §. Az 1874: XXXIV. törvényezik 18. § ának 2-ik bekezdése hatályon kivtíl helyeztetik és ennek helyébe a jelen törvény következő rendelkezése lép: »A kamara kiadásainak és az országos ügyvédi gyám és nyugdíjintézet létesítésére és fentartására szolgáló befizetések fedezésére tagjaira évi illetményt vethet ki. 2. §. Jelen törvény végrehajtásával az igazságügyrainiszter megbízatik.« Tekintettel pedig arra, hogy a mennyiben ezen törvényjavaslatomat az indítványkönyvbe beirom, a házszabályok annak indokolására nekem külön módot nyújtanak, ez alkalommal ezt az ügyet a t. igazságügyminiszter úrnak egyszerűen figyelmébe ajánlom. Ezek voltak azok, t. képviselőház, a melyeket az ügyvédi kérdésnél felemlítendőknek tartottam. Egyúttal ismételten felhívom a t. igazságügyminiszter úr figyelmét azokra a szives ígéretekre, a melyeket a múlt esztendőben programmja keretében itt tett, hogy tudniillik revideálni fogja
