Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-557
|56 55 ?« *>VBZ&gen ülés 1900, márczíus 2.3-án, pénteken. másikban mintha azt lehetne látni, hogy az ellentétes áramlatok megegyeztek és pedig abban, hogy nem irták világosan körül az uzsora fogalmát, nem határozták meg az üldözendő uzsora fogalmát, mert az uzsora közéletbeli felfogása és az üldözendő uzsora közt óriási különbség van. És miben nyilvánul ennek rossz oldala a gyakorlatban? Abban, hogy az uzsora meghatározása birói bölcs belátásra van bízva, továbbá még abban is, hogy az igazságügyminiszternek módjábím van meghatározni, hogy hol lesz az uzsora hivatalból üldözendő és hol nem ? Azért foglalkozom ezen kérdéssel, mert szükségesnek tartom, hogy egyenlő igazságszolgáltatás legyen minden téren mindenkivel szemben. Látjuk, hogy nálunk egyesek üldözőbe vétetnek azért, mert az általuk nyújtott hitel kamatlába meghaladja a törvényben meghatározott maximális kamatláb mértékét. A törvény álláspontjáról ez helyes, és ha a kritériumok többi része is ráillik, az uzsoravétség tényálladéka lesz megállapítható. De kérdem az igazságügyminiszter úrtól, összeegyeztethetőnek tartja-e az igazságszolgáltatás és az uzsoratörvény fogalmával, vagy a közgazdasági igényekkel, hogy mihelyt az illető akármilyen proveniencziájú részvénytársaság czégét veszi fel, ha pénzintézetnek nevezi magát, pénzintézet formáját kölcsönzi a maga műveleteinek, ha egy ember is az összes részvénynek tulajdonosa, annak szabad magasabb kamatot szedni? Hát quod lieet Jovi, non licet bovi? Nem demoralizáló hatású-e ez, nem szül-e elkeseredést azokban, a kik az uzsorát komolyan akarják Üldöztetni és azokban, a kik azt látják, hogy őket a vádlottak padjára ültetik, mert elhanjagoít vidékeken, a hol a kölesönök szerzése nagy fáradsággal jár, a behajtás nehéz, a koezkázat nagy, pénzüket 14— 15°/o-ra kölcsönadják és még ők kénytelenek megsüvegelni azon urakat, a kik ugyanazon vidéken a pénzeket betáblázásra kölcsönadják úgy, hogy utánuk a mellékjárúlékokkal együtt még sokkal magasabb kamatot szednek? Üldöztessék mindenki, a ki másnak szorult helyzetét tudva kihasználva, jogosulatlan előnyöket biztosít a maga számára, de követelem, hogy ez az egész vonalon rendszeresíttessék, vagy megszüntettessék. Ha nincs bátorsága a kormánynak belenyúlni oda, a hová kell, akkor ne legyen bátorsága belenyúlni oda sem, ahová *az egyenlő igazság« elvének megsértése nélkül belenyúlni majdnem lehetetlen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Említettem már beszédem elején a járásbíróságok azon állapotát, hogy 45 járásbiróságuuk van telekkönyv nélkül. Ezzel kapcsolatban áll azon óhajtásom, melyet a miniszter úr fokozott figyelmébe bátorkodom ajánlani, és a mely gazdasági életünk minden ágán érezteti hatását. Ez a telekönyvi betétszerkesztés és helyesbítés kérdése. Az a lassúság, az a knnktátöroskodó eljárás, mely ebben nyilvánul, nagy veszélyt rejt magában. Mire e mellett a takarékoskodó, gondolkodó eljárás mellett egy elhanyagolt vidék telekkönyvi helyesbítése megtörténik, az első telekkönyveknek már újabb helyesbítését kell csinálni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy áldás az a telekkönyvi helyesbítés és betétszerkesztés, vagy átok. Ha áldás, részesüljön belőle az ország minden vidéke, ha átok, méltóztassék levenni azokról is, a kikre ki méltóztatott terjeszteni (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én az üdvös intézmények ilyen reparcziálását nem tartom helyesnek. Tudok esetet rá, hogy a telekkönyvi helyesbítést egy darabig folytatták, és mert az erre kitűzött idő alatt nem lehetett elvégezni egy községben, nagy lévén a telekkönyvi rendetlenség, a biró bevonult székhelyére s oda már másodszor ki nem mehet, mert az a jelrzó: »Egy községben csak egyszer.« A t. miniszter úr aktaszerüleg győződhetik meg erről. Ugyanannak a községnek a lakosa azt mondja: az enyém nincs rendezve, a szomszédomé már rendezve van, épen én nálam szakadt meg a terminus szála. Intézményeket, melyek oly szorosan összefüggnek hitelügyünkkel, a birtokviszonyok rendezésével, a birtok biztonságával és szentségével, ily tempóban folytatni nem szabad, inkább meg sem kell kezdeni, mert ha az állam tehetetlenségét akarja dokumentálni, jobban nem dokumentálhatja, mint ha oly intézményeket, melyeket ő maga szükségeseknek lát, oly lassan, oly fukarkodva létesít, hogy mikor az egyikhez eljut, a másik el is felejtette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hasonló példa a fukarkodásra az, a mit az indokolásban láttam, hogy egyes törvényszékeknek, melyek újonnan épültek, kibővítésére költségfedezetet kér a t. miniszter úr, holott másutt a törvényszékek építkezései meg sem kezdettek. Ilyenféle helyesbítés, betétszerkesztés, olyan javítási munkák a közvélemény megnyugtatására nem szolgálnak. Aut-aut! Ha szükség van rá, akkor kell lenni rá fedezetnek, mert annak az országnak, nelynek oly nagy pénztári maradványai vannak, a melynél nem csinál aggodalmat, ha egy pár millióval felemeli a közös költségekhez való hozzájárulást, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) kell pénzének lennie, hogy azoknak a szegény embereknek birtokviszonyait, melyek évtizedek óta rendezetlenek, melyek miatt sem hitelt, sem megélhetést maguknak nem biztosíthatnak, egyszer rendezzük, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Felemlítette már tegnap Rátkay László t. barátom a recziproczitás terén tapasztalható állapotokat. Szíves emlékezetébe idézem a t.
