Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-556

|48 rm- •»**»•• Biés 1900. *ATOB1M t2-é«, cstttSrtekSn. érdemelt tiszteletben és méltánylásban nem részesülnek. Miért is kívánatos, hogy a kormányzat minden ága tegyen meg mindent az orvosi kar emelésére, és ne maga a kormányzat járjon elől rossz példával, hogy az orvosi kar nívóját leszállítsa. Ebből a szempontból vagyok bátor szóvá tenni épen a fegyházorvosok ügyét is. A fegyhäzorvosok három osztályba soroztainak, ezelőtt az első fokozat volt a kilenczedik rangosztály 1000 forint fizetéssel és 200 forint lakbérrel. 1893-ban ez rendezve lett, még pedig visszafelé ; ugyanis behoztak egy tizedik rangfokozatot 800 forint évi fizetéssel és 150 forint lakpénzzel, aztán egy kilenczedik rangosztályt 1000 és 1200 forint fizetéssel és 200 forint lakpénzzel. Ily emelésből alig lehet kérni. Hogyha egy kissé bíráljuk azon teendőket, a melyekkel a fegyházi orvosok meg vannak bízva, akkor a t. házrn bízom, vájjon azon dotáczió, melyben részestílnek, megfelel-e annak a követelménynek és tudásnak, melylyel az orvos diplomáját megszerzi. A fegyházi orvos 4—500 fegyenczet tartozik gyógykezelni, naponta minden czellát megtekinteni, a munkabeosztásra, a munkahelyiségekre nézve véleményét adni, ellenőrizni az étkezést, egyszóval adminisztratív dolgokat végezni, és tartozik bármikor, ha érte küldenek, azonnal megjelenni, éjjel vagy nappal, és szolgálatára állani a fegyintézetnek. Az ő szolgálatuk tehát permanens. így állván a dolog, az a 800 vagy 1200 forint lehet-e fizetése egy fegyházi orvosnak? Azt mondják erre, magánpraxist is űzhet. Vannak olyan fegyházak, melyek több kilométerre vannak a várostól, így Sopronban, vagy egészen elzárt helyen, például Lipótváron. Vájjon az az orvos, ki otí mindennap több órán el van foglalva, s kinek az odajutás is meglehetős időt vesz igénybe, s a ki elsősorban bármikor a fegyháznak áll re'idelkezésére, mennyibenűzhet magánpraxist, azt mindenkinek saját belátására bizom. Ezért föltétlenül megkívántató dolog volna, hogy a fegyintézeti orvosok úgy dotáltassanak, a mint azt tudásuk megérdemli. (Helyeslés balfelöl.) De többet mondok. Ezekre az orvosokra rátolták a gyógyszerészeti teendőket is. Budapesten megpróbálták a gyűjtőfogháznál és akartak alkalmazni egy gyógyszerészt, és hirdettek is pályázatot 800 forint fizetéssel, 200 forint lakpénzzel, de senkisem ajánlkozott, és ezért rásózták ezt az orvosra, a ki 400 forintért kény telén ezt a teendőt végezni. A fegyházakban 200 forintért végzi az orvos a gyógyszerészeti teendőket, miért naponta a beteglétszám szerint 40—50 gyógyszert kénytelen elkészíteni, kell a gyógyszer-raktárt vezetni, a hiányokat feljegyezni, egyszóval teljesen úgy kell működni, mint egy gyógyszerésznek. Vájjon megfelel-e az igazságnak, hogyha az állam egy orvostól azt követeli, miszerint ilyen dotáczió mellett álljon éjjel-nappal szolgálatára ? Az állami hivatalnoknak van legalább reménye, hogy fokozatosan előre mehet; ő náluk az is ki van zárva. De, t. ház, nem-e lealázó dolog, hogy az orvos is kénytelen azzal a kéthárom rozettával szerepelni, mint a gondnok, ki csak négy osztályt végzett, vagy mint az ellenőr, kitől csak érettségit követelnek. Mennyire lealázó ez egy orvosra, ki 25 éven át szolgálja az államot, s csak azon számba megy, mint az, ki négy osztályt, vagy érettségit végzett. Ez nem felel meg az igazságnak és nem felel meg a méltányosságnak sem. Én részemről azt óhajtom, — és e tekintetben teljes bizalommal vagyok az igazságilgyminiszter úr iránt, — hogy ő módját fogja találni a baj orvoslásának, ha másként nem, azáltal, hogy nekik is qninquenniumot engedélyez a szolgálat szerint, még pedig olykép, hogy az nekik a nyugdíjba is beszámíttatik. Ezt annyival is inkább igényelhetik a fegyházorvosok, mivel a gyógyszerészi teendőket is végzik s így senkisem mondhatja, hogy ezáltal az állam valami nagy előnyben részelteti az orvosokat, mert ezzel csak azt tenné, a mit neki az igazság és méltányosság szempontjából úgyszólván erkölcsi kötelessége, tenni. Nem azért szólaltam fel, hogy felelőssé tegyem az általam elmondottakért az igen tisztelt igazságügyminiszter urat, hiszen mindez nem az ő bűne, régen így van; de ideje, hogy ezeken segítve legyen. Épen azért fordulok a t. igazságügyminiszter úrhoz, hogy legyen szíves az egész orvosi karnak óhaját figyelembe venni, S a törvényszéki orvosi vizsgát megbeszélni a közoktatásügyi és a belügyi kormánynyal, és méltóztassék azt egészséges alapra fektetve, megoldani úgy, hogy ha nem is lesz egészen eltörölve, legalább egy vizsgává vonassék össze és csak a legszükségesebb tárgyakra szorítkozzék. Ez az egyik kérelmem, A másik az, a melyik szintén nemcsak hogy teljesíthető, de teljesítése erkölcsi kötelesség is, hogy a törvényszéki orvosoknak az állása némi biztonságot nyerjen, és hogy az a dotáczió, a mely 25 év előtt lett megállapítva, a mai kor igényeinek megfelelően emeltessék. (Ügy van! a baloldalon.) Másrészről pedig alkalom és mód nyújttassék, hogy az igazságügyi szolgálat igazán speczialistákkal legyen ellátva, azaz, hogy a törvényszéki orvosoknak biztosíttassék lehetőleg az egész törvényszék területén az igazságügyi szolgálat ellátása. Miáltal nagyban elősegítik az igazságszolgáltatás alapos és gyors menetét. Másik kérelmem a fegyhäzorvosok érdekében szól, hogy az ő fizetésük és rangfokozatuk is megfelelően emeltessék és egyúttal jogkörük szabályoztassék, — a mit különben a törvényszéki orvosokra is kérek, — mert a hány a