Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-556
146 556 ' országos fllés 1900. márcrins 22-én, csfltörtökan. tulajdont képező épületek eladásából pedig elég szép vételárra tehetne szert, s így egy áj törvénykezési épületnek létesítése valami túlságos nagy pénzáldozattal egyáltalán nem járna, nem hihetem, hogy az igen tisztelt igazságügyminiszter úr, ki iníenziv érzékkel bir hazánk igazságügyi fejlődése iránt, ne találjon módot és eszközöket arra nézve, hogy ezen égető bajokat mielőbb gyökeresen orvosolja. Bízom abban, hogy a mostani kormányzat lesz annyi igazságérzettel, annyi méltányossággal hazánk ezen nemzetiségileg exponált, hazafias kötelességeit mindig híven és odaadólag teljesítő 400.000 lélekszámmal biró, közvetlen és közvetett adókban, valamint bélyeg- és jogilletékek czímén évenkint több mint 13 millió koronát fizető vármegye közönsége iránt, hogy mielőbb elhatározza egy oly törvénykezési épületnek a vármegye székvárosában és — hangsúlyoznom kell— annak belterületén leendő felállítását, — mert hisz annak kihelyezése a várost életgyökereiben támadná meg, — melyben az összes bírói és ügyészi hivatalok tisztességesen, az igazságügyi modern követelményekhez mérten, elhelyezhetők legyenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebbeli reményemtől áthatva, és azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy a szabadelvűség igaz híveinél mindenütt élénk és őszinte visszhangot keltett azon programra, melyet az igen tisztelt miniszterelnök úr székfoglalója alkalmával oly fényes eloquencziával és nemes loyalitással kifejteni szíves volt, s melynek vezérgondolatát a Deák Ferencz politikai tradiczióihoz való hű ragaszkodás képezi: kijelentem, hotry a jelenlegi igen tisztelt kabinet iránt teljes bizalommal viseltetem s ehhez képest a szőnyegen levő 1900. évi igazságügyi költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyzői Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) xMidőn e tárczánál felszólalok, teszem ezt elsősorban az igazságszo-gáltatás érdekében, másodsorban pedig azon kar érdekében, a melyhez én is tartozom. Kötelességet érzek, hogy itt e parlamentben felmerülő mindazon kérdéseknél, melyek úgy a közegészségügyet, mint az orvosokat érdeklik, felszólaljak, mindenesetre szem előtt tartva a közérdeket is. T. ház! Lehetetlen, hogy ez alkalommal ne szóljak az igazságügyi táreza keretébe tartozó azon intézményről, a mely törvényszéki orvosi intézmény neve alatt ismeretes. Mindnyájan tudjuk, hogy az 1883 : I. törvényczikk egy kötelességet ró úgy az igazságügyi, mint a belügyi tárezára, tudniillik, hogy azon orvosi teendőkre vonatkozólag, a melyekben a kormányzatnak ezen ágazata többet kivan, mint a mennyit az Orvosi rigoiozum magában foglal, ezen többletre nézve külön vizsgát követel meg. De az említett törvény szelleme korántsem kívánta azt, hogy egy külön törvényszéki orvosi vizsga legyen és egy külön orvosi vizsga tiszti orvosi állásra való minősítésre. Hogyha a t. igazságügyminiszter úr megnézi Tisza Kálmán akkori miniszterelnök úrnak indokolását ezen törvényjavaslat beterjesztésénél ágy abból világosan kitűnik, hogy az ő Szeme előtt az a fizikátusi vizsga lebeghetett, melyet Ausztriaiján behoztak, de semmiesetre sem lebegett az, hogy az orvosi szigorlat fölé még külön egy tiszti orvosi és külön e<íy törvényszéki orvosi vizsgát állítsunk fel. És hogy ez mennyire nem felel meg a czélnak és mennyire nem pótolja azt, a mit ezzel az igazságügyi kormány elérni akart, bátor leszek igen röviden illusztrálni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Midőn az igazságügyi kormány megalkotta a törvényszéki orvosi vizsgát, oly tantárgyakat vett fel, a mely tantárgyak az egyetemen nagynevű tanárok által taníttatnak, akik előtt a tudori oklevelet nyert orvos eredménynyeí levizsgázott; s most ismételt vizsgázás követeltetik, még pedig nem is első szakemberek által megtartandó vizsgálaton. Ha már a t. igazságügyminiszter ár és a belügyi kormányzat is az orvosi szigorlatot kiállott doktoroktól, azon tanulmányaikon felül, melyekből az orvosi szigorlaton vizsgát tettek, saját czéljaira többet követel, úgy elégedjék meg egy vizsgával és olvassza egybe ezen két vizsgát, s csak a némileg indokolható tárgyakra szorítkozzék, bár én nem látom indokoltnak ezen vizsgákat. De nézzük közelebbről ezen dolgot; az igazságügyi kormány például a fegyházi orvosoktól megköveteli a törvényszéki orvosi vizsgát, mint külön vizsgát, melyben nem foglal helyet a közegészségtan, holott a fegyházi orvosnak épen gyógykezelési és közegészségügyi funkcziói vannak; hanem megköveteli tőle a vizsgát a törvényszéki orvostanból. Epígy helytelen, hogy a tiszti főorvosi vizsgánál a hatósági orvosoktól nem követeli meg a törvényszéki orvostanból a vizsgát ; pedig a t. miniszter úr a legjobban tudja, hogy a törvényszéki orvosi teendőket 90°/o-ig nem törvényszéki orvosok végzik, hanem közigazgatási orvosok. Ez a tényállás, de a törvény is előírja, hogy a hatósági orvosok kötelesek a bonczolást, szóval mindazon teendőket elvégezni, a melyek a törvényszéki orvosi teendőkhöz tartoznak, így tehát a mostani rendezésben nagy anomália van, a mihez nem kell kommentár. De ha már az igazságügyi kormány szükségesnek tartotta a törvényszéki orvosi állást vizsgához kötni, ugyanakkor nem rendelkezett arról, hogy a törvényszéki orvos lássa el az orvosi
