Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-556

134 556. omigos fflég 1900. niárezins 22-én, c«fltSrtSk5n. előtt ismeretes lesz, hogy a beruházási hitel, az a hatmillió kölcsön a folyó évvel teljesen ki fog merülni. Ennek következtében a jövő évi költségvetés összeállításánál gondoskodni kell arról, hogy víigy új beruházási hitelre tegyünk szert, vagy, a mi ennél sokkal helyesebb, hogy a beruházásokra szánt tételek a költségvetésbe felvétessenek s előzetesen megjelöltessenek azon épületek, a melyek ezekből építendők, azok a beruházások, a melyek ezen összegből fedezendők lesznek. E2t az eljárást azért tartom helyesebb nek, mert a hatmilliós kölcsönből a kamatokat vissza kell fizetni a kölcsönzőnek; ennélfogva e kölcsönt a maga egészében úgy sem használhatja fel a miniszter. A második körülmény, a mit kívánatosnak találok, az, hogy bár most az adott utasítások és rendeletek következtében úgy a bírósági ügykezelés, mint a felügyeleti jog gyakorlása is sokkal preezizebb alapokon, sokkal alaposabban végeztetik, mint azelőtt, de e rendeletek kibocsátása következtében oly kiterjedt teendője van a felügyeleti hatósággal megbízott hivatalfőnöknek, hogy rendes bírói funkczióitól jó részben el van vonva, (Bálijuk! Halljuk!) és így az utasítások, nézetem szerint, s maga az egész ügykezelés, mint a felügyeleti jog gyakorlása, egyszerűbb elvekre volna visszavezetendő, hogy a bírót, a hivatalfőnököt mentől inkább visszaadhassuk igazi hivatásának és rendeltetésének. Még egy körülményt akarok felemlíteni. Az 1893: IV. törvényczikk fokozatos végrehajtása a folyó évben be van fejezve. Ezzel azután mindazok, a kik e törvény alapján magasabb javadalmazásban részesítcndők, ebben részesülnek is. Most már talán gyakorolhatjuk a kritikát e törvény hatása felett és kimondhatjuk véleményünket arról, vájjon az 1893 : IV. törvényczikk elérte-e azt az eredményt, a melyet tőle vártunk, különösen az igazságügyi költségvetésben. Nézetem szerint nem. Nem pedig azért, mert az első fokon az alsórangú osztályokban az igazságügyi tisztviselők fizetése még mindig gyönge, aránylag gyöngébb, mint a külföldön, gyöngébb, mint Ausztriában. (Igaz! Úgy van!) Igaz, hogy egyhamar általános fizetésemelésre nem igen gondolhatunk, de ha figyelembe veszszük, hogy tulajdonképen a bíráskodásnak legfontosabb teendőjét az elsőbiróságok gyakorolják, az elsőbiróságok arra termettsége a felsőbb fokon kétségtelenül megapasztják a teendőket és elősegítik, hogy azok bírálati anyaga redukálódjék, fősúlyt ae elsőbiróságok ítélkezésére, az elsőbiróságok helyes tervezetére, és helyes, igazságos, méltányos javadalmazására kell helyezni. (Helyeslés.) Mert mindaddig, a míg az elsőbirósági tisztviselőket, különösen a bírói kart kellő javadalmazásban nem részesítjük, nem várhatjuk azt, hogy megfelelően képesített, arra termett, és egész idejüket, figyelmüket hivatásukra fordító szakembereket fogunk találni. Még mindig úgy áll a dolog, hogy a jogász, a mikor pályáját befejezte, és elméleti qualifikáczióját elérte és gyakorlatát befejezte, sokkal függetlenebb és legalább jobb módot biztosító, vagy legalább ezt remélni engedő ügyvédi pályára lép és a bírói pályától többé-kevésbbé idegenkedik. Ha tisztességes javadalmazásba fogjuk részesíteni az elsőfokú bírót, akkor kétségenkivííl nagyobb igényekkel léphetünk fel ennek tevékenysége és munkálkodása iránt. (Úgy van!) A mint méltóztatik látni, az igazságügyi költségvetés kiadásai, értve a rendes és rendkívüli kiadásokat együttvéve, a folyó évre már a 42 millió koronát meghaladják, közel vannak a 43 millió koronához. Mit tesz ez? Azt teszi, hogy az igazságügyi költségvetés szembe állítva a többi állami igazgatási ágak költségvetésével, körülbelül elérte a/.t az arányt, a mely arányt a külföldön a többi állami igazgatási ágak és az igazságügyi költségvetés közt találunk. Még is van az arányban különbség. Barta Ödön: Kevesebb ember közt oszlik meg! Rohonyi Gyula előadó: Igen sok államban a börtönrendszer nem az igazságügyi minisztériumhoz, hanem a belügyminisztériumhoz van utasítva, és a legtöbb európai nyugati államban többé beruházásokra oly összegeket a költségvetésbe bevenni nem szükséges, mint nálunk, mert azok e részben működésüket teljesen befejezték, az igazságszolgáltatás házait, palotáit régen felépítették. Nálunk e részben még sok tenni való van. Teljes elismeréssel adózom nemcsak a jelen igazságügyi miniszternek, de elődjének is, mert az ország anyagi erejéhez képest kellően gondoskodtak, mindig és mindenkor a beruházásokról, az építkezésekről. És ha talán nagyobb tempóban nem is haladhatunk e részben, bár az igen örvendetes volna, tény az, hogy az ország anyagi erejéhez képest mindig gondoskodtak az igazságügyi kormányok a beruházások eszközléséről. Nagy fontossággal bírnak a beruházások, mert emelik a magyar kormány tekintélyét a külföld és a nemzetiségek előtt, emelik a biró önérzetét, a ki tisztességes tárgyaló teremben Ítélkezik, emelik végűi a jogkereső közönség tiszteletét a birói kar iránt. Ezek elmondása után, miután azt látom, hogy az igazságügyi kormány az igazszolgáltatás szükségletéről minden irányban kellőleg gondoskodott, és hogy tevékenysége, melyet a kodifikáczió, a szervezés kérdésében kifejtett, a lehető legélénkebb, ajánlom a központi igazgatás tételét elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljeneés jobbfelől.)