Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-556

686. országos ülés 1900. márcztus 22-én, csütört6k8n« Ifj míg e törvény megváltoztatva nem lesz, míg azt az idő viharja el nem söpri, végrehajtására ügyelni tartozunk, különösen akkor, a mikor annak végrehajtása a mi nemzeti jövőnket érintheti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondta, t. barátom, Kossuth Ferencz előbbi felszólalásában, — nagyon helyesen, — hogy mi nem álljuk útját annak, hogy az 1867-es alkotás csődje véglegesen befejeztessék, sőt örömmel veszszük, ha onnan a másik oldalról annak egyes lapjait kitépni méltóztatnak, a mennyiben mi az egészet óhajtjuk kitépni. Azt az eszmemenetet, a melyet Kossuth Ferencz t. barátom kifejtett, magamévá teszem, de csak bizonyos magyarázattal, mert én az 1867: XII. törvényczikk egyes lapjait kitépni, különösen akkor, ha ily lapokon épen a magyar jogok és magyar alkotmányosság biztosítékai vannak, nem engedem. Igaz, hogy önök nagyon sokszor tettek és fognak tenni az 1867 : XII. törvényczikk ellenében, azonban, ha annak történelmét végig nézzük, látjuk, hogy mindig óvakodtak, hogy a kitépett lapon valahogyan ne azok a jogok legyenek, a melyek akár a fejedelemnek, akár a közösség érdekében fennálló hatalomnak ad előnyöket. Azt mondja a t. miniszterelnök úr, csodálkozik azon, hogy ily kicsi kérdésből oly nagy dolgot csinálunk és oly erős temperamentummal igyekezzük a dolgot tárgyalni, a mely voltakép erre nem is érdemes, mert itt csak formalitásról van szó, a formalitás kérdésének megbírálásánál pedig ily vehemencziára és temperamentumra nincs szlikség. Tisztelt miniszterelnök úr! Nagy tévedésben méltóztatik lenni. Először is e kérdés nem kicsi, másodszor nem formalitás. Széll Kálmán miniszterelnök: Az! Komjáthy Béla: Az a temparentum, a mely e párt egyes tagjainak beszédeiben tapasztalható volt, annak a hazafiúi aggódásnak kifolyása, a a mely e párt kötelessége. De azt gondolom, t. képviselőház, hogy nagyon sok hátrányát érezte Magyarország annak az életben, (Halljuk.' Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy az ily kérdéseket, az ily formalitásokat csak kicsinységeknek vette, kevés gondot fordított rájuk, később azonban, mikor e könnyelmííségnek gyümölcse meg volt abban, hogy a magyar parlamentnek ez elhallgatását felhasználták, akkor nem voltunk képesek a bajon segíteni. Óhajtom e kérdést, melyet nem tekintek kicsinek, a maga egész lényegében újból tárgyalás alá venni. Mielőtt azonban ezt tenném, rámutatok arra, hogy mindenkinek ebben a képviselőházban (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) talán joga volna azt nyilvánítni, hogy kicsinységről van szó, de legkevésbbé van joga erre a t, miniszterelnök úrnak. E kérdést nagygyá épen a miniszterelnök úr tegnapi kijelentése tette, a mikor elmondta, KÍPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. hogy e bizottság esetleg mily körülmények között és kikkel fog tárgyalni. A parlament minden tagjának kötelessége ügyelni arra, hogy mit mond és e kötelesség mindnyájunkra ráháramlik. Mennyivel is inkább kötelessége a miaisztriéumnak és különösen a kormányelnöknek. Hát én kérdem a t. miniszterelnök urat, hogyha úgy van a dolog, mint a hogy előadni méltóztatott, hogy vagy tárgyal, vagy nem tárgyal a régi osztrák deputáczió, akkor miért látta szükségesnek már tegnap előre kijelenteni, hogy esetleg azon quótabizottsággal fog a mi általunk kiküídendő tárgyalni, melyet a Reichsrath már régebben megválasztott, de melynek mandátuma véleményünk szerint lejárt. Egy miniszterelnök csak azért, hogy több szót ejtsen ki a száján, ilyen kijelentést bizonyára nem tesz. Az ő komolyságáról mindenesetre feltételezzük, hogy meggondolt czélzattal mondta ki azt, Széll Kálmán miniszterelnök: Azért mondtam, mert nem akartam semmit elhallgatni. Komjáthy Béla: Nagyon helyes volt, nem is teszek ellene kifogást, hisz azt mondtam, hogy meggondolatlanul ilyen nyilatkozatot nem tett a miniszterelnök úr, hanem bizonyára már tisztában volt azzal, hogy Ausztriában az ottani Reichsrath a quótabizottságot megválasztani vagy nem akarja, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ezért! Komjáthy Béla:. • • vagy esetleg kellemetlen lenne a kormányra azt a választást a Reichsrath elibe vinni. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezért sem! Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, ha a miniszterelnök úr egyszerűen indítványt tesz és felhívja a képviselőházat, hogy váiaszsza meg 8 a quótabizottságot, akkor, mint Kossuth Ferencz t. barátom nagyon helyesen kifejezte, daczára annak, hogy mi ebben a választásban sohasem vettünk részt, a törvények alapján ezen deputáczió megválasztása ellen részünkről egyáltalában szükségtelen lett volna a felszólalás. Csak annyiban nem lett volna szükségtelen, ha bizonyítani tudjuk, hogy odaát az alkotmányosság nem fungál, mert ekkor a bizottság megválasztásába egyáltalában nem egyezhetnénk bele. Igen, de a t. miniszterelnök úr előáll és azt mondja, hogy válaszszuk meg ezen deputácziót és nyomban hozzáteszi, hogy ez esetleg tárgyalni fog azon deputáczióval, a melyet a Reichsrath ott már régebben megválasztott. Ha valaki ilyen tételt állít fel, természetesen mindjárt gondolkodnia kell arról, hogy ennek a védelmét is megtalálja. Ne vegye rossz néven tőlem az igen tisztelt miniszterelnök úr, ha azt mondom, hogy ezt a védelmet ő kereste is, de szerintem és ezen párt felfogása szerint nem találta meg. Nézzük már 16