Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-555
555. országos Ülés 1900. márczins 21-én, szerdán. 115 ban uem is foglalkozott azzal, hogy a quóta megállapítása újabban szükséges lesz, és csak az úgynevezett Staatsnothwendigkeiten kérdésével foglalkozott, tudniillik a közös ügyek elintézésére szükséges delegáeziót választotta meg, nagy keservesen; és minthogy a meghatalmazás megújíttatása — a mint mondottam, — még osztrák részről sem történt meg, azt hiszem, semmi okunk sincsen arra, hogy osztrák ellenségeink számát még szaporítsuk azokkal, a kik azt mondják rólunk, hogy mi adunk támaszt a mindenkori osztrák kormányoknak arra nézve, hogy osztrák alkotmányos jogaik egészben vagy részben konfiskáltassanak. Ajánlom a t. háznak, méltóztassék a miniszterelnök úr indítványát napirendre Hízni, hogy a kérdést alaposan megbeszélhessük. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Lehet, hogy olyan közjogi kérdésekben, a melyek differencziát képeznek Barta Ödön t. képviselő ár közt és köztem, a magyar közjog és a magyar törvény interpretácziójának kérdésében egy másik, jogi, közjogászi tekintély is kell annak eldöntésére . . . (Egy hang a szélső baloldalon: Világos! Zaj.) Lehet-, hogy .világos, én megengedem; de hiszen most nem arról van szó; mert abban egyetért Barta Ödön képviselő úr velem, hogy a magyar törvény és közjog értelmében az, a mit én proponálok helyes, tudniillik, hogy a királyi döntés a quótakérdésben félévre megvan; most újból kezdjük és én a quótabizottság kiküldésével radikaliter akarok eljárni. Már most, kérem, van-e e tekintetben differenczia a felfogásunk között? Barta Ödön: Van! Széll Kálmán miniszterelnöks Van? Barta Ödön: Van, csak nem akartam rá kiterjeszkedni. (Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen arra majd rátérek. Egyszerre két dolgot nem lehet elmondani. (Derültség jobbfelől.) Ebben úgy látszik nincsen köztünk véleményeltérés, hanem abban van, hogy nekünk mielőtt ezt teszszük, azt kell meg vizsgálni, hogy az osztrákok miképen fogják a quóta-deputáczió tárgyalását, vagyis a quótatárgyalást inicziálni, és miképen fogják velünk tárgyalva, a nekünk szemben álló bizottságot odaállítani. Érre azt mondom én, t. képviselő úr, hogy ez az osztrákok dolga, ezt meghatározni, hogy az a küldöttség bír-e, nem bír-e mandátummal, újból kell-e választani, vagy nem ; és minthogy igen hamar lesz alkalmuk erre felelni, erről nyilatkozni, mert április 16-án összejönnek, hát fognak is nyilatkozhatni, és ha az a qaótadeputáczió, a mely addig valószínűleg összeííl, és a melyről nem képzelhető, hogy ezt az osztrák felfogást nem ismeri, abban a nézetben lesz, hogy nem kompetens, akkor nem fog tárgyalni; ha abban a bizottságban csak egyetlenegy ember is lesz abban a nézetben, hogy az a bizottság nem kompetens, az bizonyára nem fog tárgyalni; de ha abban a bizottságban egyetlenegy ember sem lesz, a ki kompetens, ugyan mi akadályozza a tárgyalást? Ne deplaszirozzuk a kérdéseket! Itt most arról van sxó, hogy a magyar törvényhozás a maga törvényes kötelezettségét és jogát gyakorolja, úgy, a mint azt a törvény előirja. Mi határozzuk meg, hogy hogyan fogja gyakorolni. Hogy az osztrák hogyan fogja gyakorolni, az az osztrák törvényhozás dolga, de ne akarjanak a képviselő urak nekik imputálni, vagy reájuk erőszakolni olyasmit, a minek én eddig semmi nyomát ott nem láttam. Nem fogjuk szaporítani ellenségeink számát, fájdalom, úgy is sokan vannak; de ezzel semmiesetre, mert Ausztriában ebből senki sem akart kérdést csinálni, mert ha akartak volna, akkor a delegáczió kérdésében csináltak volna. Barta Ödön: Az Staatsnothwendigkeit! Széll Kálmán miniszterelnök: így áll a dolog; a kérdés egészen világos és ennélfogva enntík folytatólagos tárgyalását abszolúte nem tartom szükségesnek. Kérem a t, házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. Pichler Győző: T. ház! Bocsánatot kérek, a házszabályok értelmében a határozathozatalhoz 100 tag szükséges. Ezen nagyfontosságú határozati javaslatot az utolsó perezekben adta be az igen tisztelt miniszterelnök úr. Kérem, méltóztassék konstatálni, vájjon a ház határozatképes-e. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Itt napirend megállapításról van szó. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Önálló indítvány! Felkiáltások a jobboldalon: Tessék katalógust olvasni!) Az ón véleményem szerint, minthogy az ülések tíz órától három óráig voltak kitűzve, nagyon későre jár már az idő arra, hogy katalógust olvastassunk, mert tényleg a kitűzött idő lejárt, hanem mindenesetre a számolást meg kell, hogy ejtsük. (Helyeslések. Zaj.) (A jegyzők összeszámítják a ház jelenlévő tagjait.) Elnök : T. ház! Minthogy c?ak 56 képviselő van jelen, az indítvány feletti szavazást a holnapi ülésre . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem szavazást! Tanácskozást. Tessék kitűzni az indítványt a holnapi ülésre! Nagy zaj!) Bocsánatot kérek, mindenekelőtt állapítsuk meg a holnapi ülés napirendjét. /Bexzeviczy Albert: T. ház! Á házszabályokhoz kérek szót. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) A házszabályok 210. §-a egészen világosan 15*
