Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

g 553. országos ülés 1900. márczins 19-én, hétfőn. ter úr, hanem azzal segítenek, a mivel segíthetnek. Azzal mentik meg a gazdát, a mivel megmenthető, legyen az liberális, vagy konzervatív jelszó. A kisgazdának nem szolgál megnyugtatására, ha liberális jelszó alatt megy tönkre. Nézzünk körül, mennyi kísértésnek, mennyi becsapásnak tették ki a kisembert például a biztosítási, a hitelkeresési téren. Hány zugintézet garázdálkodott, kik tulajdonképen hiú szélhámosok voltak és becsapták a kölcsönt kérő kisembereket. Láttunk szövetkezeteket alakulni. Ilyen a »Gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete*, a mely — nem mondom, czéltudatosan —de tényleg az egész országban százezrekkel, milliókkal károsította meg a kisembereket, a kik sem a befizetett tőkét, sem annak kamatját meg nem kapták, hanem teljesen elvesztették. Ha kimegyek egyes községekbe, és beszélek egyikkel, másikkal, sírva panaszolják, mennyit fizettek be ezen intézetnél, és egy krajczárt sem kaptak, sőt soknak ráment a vagyona is. Ki van téve a kisgazda a vigéczek becsapásainak is, például, hogy a kisgazda hiúságát emeljék, kináltak neki külföldi olajnyomatú képeket. Tudomásom van, hogy ily olajnyomatú képért a házát is eladták egy-egy kisgazdának. Rábeszélték, hogy havonta, vagy negyedévenként 5 forintos részleteket fizessen; az a kép nem ért 5 forintot, eladták annak a szegény embernek 50 forintért, s reá ment háza és telke. Tehát nem áll az az ely, melyet Krístóffy József t. képviselőtársam hangoztatott az elvont liberális elmélet alapján, hogy nem szabad a földet megkötni, hanem mozgóvá, szabaddá kell tenni, mert a szabadság éltet mindenkit. Ez állhat a jogokra nézve, de nem állhat a vagyoni dolgokra. Azt a kisembert, a ki a múltban hozzászokott a gyámkodáshoz, egyszerre fölszabadították a nélkül, hogy megvédelmezték volna. Kitették a szabad uzsorának, a szabad rászedésnek, a szabad megkárosításnak, de nem talált védelmet seholsem, sem elő nem készítették erre a nagy változásra. Előre nevelni kellett volna a kisembert, és ha majd maga is meg tud állani a lábán, akkor tessék liberális elveket hangoztatni. Ugyanezt idézte elő a kisiparosra nézve is a liberális iparszabadság. A kisgazdát és a kisiparost a nagy szabadság hangoztatásával kidobtuk prédájává az uzsoratőkének. Ez volt az oka, hogy a kisiparos teljesen tönkre ment és ez az oka elsősorban, hogy a kisgazda is tönkre megy. Meg kell tehát védelmeznünk azt a kisembert, hogy ha még igazán szabadságot akarunk adni a népnek és azt akarjuk, hogy a hazának üdvére és boldogságára szabadságával élni is tudjon. Az a kisember vérével ott van a haza oltárán, szívesen dolgozik és igazán szereti azt a földet, tehát megérdemli azt, hogy holmi pár forintért, legtöbbször uzsora-követelésért, abból a kis belsőségéből ki ne dobják, és ne váljék teljesen a proletárizmusnak martalékává. Azért nem osztom, sőt elítélem azok véleményét, a kik azt a határozati javaslatot, a melyet Molnár János t. képviselőtársam beadott, a liberalizmus ezégére alatt megtámadják, mert, t. ház, ezen határozati javaslatban van lefektetve a magyar faj szeretete és a kisembereknek megvédése .(Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Kisemberek pedig milliók vannak e hazában, és így érdemes megmentésükre sietni, és — most mondom meg mi következik abból az elméletből, a melyet Krístóffy József t. képviselőtársam felállított, — mert nem mindegy, hogy ezeknek a kisembereknek kisbirtoka teljesen mozgóvá tétessék, s hogy uzsorahitellel biztosan tönkre menjenek és jöjjön helyükbe akárki más, vagy az sem mindegy, hogy az ilyen tönkretett kisbirtokok összeharácsoltassanak egy birtokká s a hol egy községben volt 300—400 gazda, lesz 150 gazda és esetleg egykét új földesúr. Ez sosem fogja pótolni azt a nemzeti erőt, a melyet az a százados kis gazdatelepes képviselt. T. ház! A parczellázásra áttérve, igenis támogatom a parczellázást, és ott, a hol jobb viszonyok vannak, mint a magyar Alföld egyes helyein, ott úgyszólván önként mennek a rajok és földet foglalnak, parczelláznak; de itt is ügyelni kell a kormánynak, hogy ki ne aknáztassanak az uzsoratőke által. Csakhogy mikor a parczellázásról beszélünk, nem szabad ezt úgy oda állítani, mint a viszonyok megjavúlásának egyedüli mentsvárát, mert akkor épen azt a nagy bajt takarjuk el, a mit elsősorban megvédeni kellene. Tehát necsak a parczellázásról és a telepítésről folyjon a vita, hanem arról, hogy azokat a kis telepeseket, a kik évente ezrével pusztulnak el szemünk láttára, először ezeket mentsük meg. Látjuk a Dunántúl, a mely igazán műveltség szempontjából első helyet foglal el az országban, hogyan pusztul el évente a kisemberek egész tömege, mert hitelviszonyaink olyan nyomorultak, és a kisembert úgy is annyi teher nyomja, hogy képtelen földjét megtartani, és ha egyszer egy váltót aláírt, akkor aláirta a végrendeletét is, mert az 8 birtokát azzal a váltóval együtt egyszerűen eladta. Ez a tapasztalat, t. képviselőház, és azért kell a kisgazdának váltóképességét megszorítani, mert hisz nem is tudja annak a váltónak horderejét, mely a kisgazdánál úgyszólván csak a becsapásnak egyik legbiztosabb eszköze. (Úgy van! a baloldalon.) Épen azért, mert mindnyájan tudjuk és látjuk a bajt, elsősorban oda kell iranyítni összes figyelmünket, a hol a nemzeti érdek és létkérdés forog koczkán; meiem mondani, hogy létkérdés.