Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

555. országos ülés 1900. már ezt na 21-én, szerdán. 111 értelmében az avval teljesen ellenkező felfogás ellen tiltakozom. Épen most hangsúlyozta az igen tisztelt miniszterelnök úr, midőn megmutatta nekünk, hogy Ausztriában miképen játszszák ki az 1867: XII. törvényezikk értelmét, hogy az abszolutizmus ott megtartván a formákat, tényleg az egész vonalon életbe is lépett. (Ellenmondások a jobboldalon.) A miniszterelnök úrnak tudomása van róla, hogy tegnapelőtt az ausztriai parlament megszüntette tárgyalásait és én a magyar közjog minden tudójára és minden hatalmas jogtudósra fogok hivatkozni és kényszeríteni fogom őket, hogy nyilatkozzanak, hogy vájjon alkotmányos-e az az eljárás, a mely Ausztriában foganatosíttatik és a melyet most a magyar miniszterelnök úr egyszerűen leleplezett, (Élénk derültfég a jobb- és baloldalon.) de a melyről senkinek eddig tudomása nem volt. (Ellenmondások a jobboldalon.) Nem vád akar ez lenni a miniszterelnök árral szemben, a ki leleplezte a perfidiát, a melylyel az osztrák törvényhozás velünk szemben el akar járni. Széll Kálmán miniszterelnöki Dehogy, szó sincs róla! Pichler Győző: Bocsánatot kérek a t. miniszterelnök úrtól, hisz az nagyon természetes, hogy ö nem úgy fogja föl a dolgot, mert neki nem is szabad úgy felfognia. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy, micsoda beszéd ez? Pichler GyŐZÖ: Meg van állapítva, hogy quótabizottság küldendő ki az ausztriai parlament részéről és a magyar parlament részéről is. A magyar parlament kiküldte a quóta megállapításához a bizottságot, az ausztriai parlament szintén kiküldötte azt azon megbízással, hogy a quótát állapítsa meg. Ez a két bizottság munkáját elvégezte; mandátumának tehát eleget tett és jelentését bemutatta. Hatásköre és létezése ennélfogva abban a pillanatban megszűnt, a mint azt a jelentést a ház tudomásul vette. Miért indítványozza tehát a magyar országgyűlésben az igen tisztelt miniszterelnök úr az új quótabizottság kiküldését, hiszen, ha az a quótabizottság, a melyet Ausztria kiküldött, ma is madátumának birtokában van, akkor a régi magyar quótabizottság is birtokában van mandátumának. (Élénk ellenmondások a jobboldalon ) Bocsánatot kérek, se szessziót, se semmit be nem zártak minálunk, azóta ugyanaz ülésszak folyik. (Zaj.) Teljesen osztom én Rosenberg Gyula és Sághy Gyula t. képviselőtársaim véleményét, hogy az nem létezik, az lehetetlen; de ha minálunk lehetetlen, akkor az 1867 ; XII. törvényezikk alapján, lehetetlen Ausztriában is. En meg vagyok győződve, hogy pártunk minden egyes tagja a legteljesebb és legerélyesebb tiltakozással fog élni az ilynemű kijátszás ellen, a melyet Ausztriában most akarnak ellenünk elkövetni. Ne hitegessük magunkat, a dolog ma úgy áll, hogy az ausztriai parlament nincs abban a helyzetben és a mostani minisztériumnak nincsenek eszközei arra nézve, hogy a quótabizottságot kiküldethesse. A kiküldés lehetetlen az ottani parlamenti viszonyok közt. Kitaláltak tehát egy módot, egy formulát, egy klauzulái, a melylyel kijátszhassak az 1867 : XII. törvényezikknek értelmét. Ezek alapján én ellenindítványt teszek és indítványozom, hogy mi a quótabizottság kiküldését ne tűzzük napirendre. Ha a miniszterelnök úr felszólalt volna és csak azt mondta volna, hogy az 1867 : XII. törvényezikk alapján a quótabizottságot ki kell küldeni: egy szóval sem szólaltam volna ellene, hanem annakidején, mikor a quóta tárgyalására került volna a sor, megtettem volna kötelességemet. De ha a miniszterelnök úr tovább ment és hozzátette azt is, hogy Ausztriában megvan a quótabizottság és mi is siessünk a quót;;bizottságot kiküldeni: ezen nyilatkozat folytán én kötelességemnek tartottam az ilynemű eljárás ellen a magyar közjog és az 1867 : XII. törvényezikk alapján a legerélyesebben tiltakozni és indítványozni, hogy a quótabizottság kiküldését napirendre ne tűzzük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én egyáltalában nem értem azt a nagy hevességet, a mely a t. képviselő úr hangjában nyilvánul. (Mozgás a szélső baloldalon.) Pichler GyŐZÖ: Kérem, én a quótára fogadalmat tettem! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem értem, de el sem fogadhatom ezt a leczkéztető hangot. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) A t. képviselő úrnak joga van minden kérdés iránt a legrészletesebben, a leghatározottabban, a legélesebben nyilatkozni, hanem bocsánatot kérek, nekem is jogom van megmondani aztán, mit tartok arról a modorról és arról a hangról, a melyet ilyen leczke alkalmával használ. (Zaj a szélső baloldalon.) Kubik Béla: A botiak két vége van mindig! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Én megengedem, tessék az én modoromat megkritizálni; de arra a hangra, arra a megleczkéztető modorra, minő a leleplezés, minő a tiltakozás, mintha én nem tudnám miféle merényletről volna szó, jogom van megjegyzést tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Igen egyszerű dologról van itt szó. Itt arról van szó, hogy a törvény értelmében a quótr.t újra meg kell állapítani; a törvény előirja azokat a stádiumokat, a melyeken az ügynek keresztül