Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

543. országos ülés 1900. márczius G-án, kedden. 8? ezzel 4—5 szomszédos vármegyének kereskedel­mét, helyi iparát, melyek kitárásra és fellendü­lésre várnak és ezáltal, ha nem is bírunk odajutni, mert nem látjuk azt a szándékot a többségnél, hogy a kereskedelem és iparnak teljes függetlení-. tése és szabaddá tevése által a nagy betegséget gyógyítsa meg és ezáltal a mélyen tisztelt miniszter úr úgy kük, mint helyi tekintetben óriási sebet fog begyógyítani. Miután én kereskedelmi iparunk felvirágo­zását feltétlenül ezeknek függetlenségében látom, azért az ő költségét elvi szempontból nem fogad­hatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon!) Dedovics György jegyző: gróf Zichy JenőJ Gr. Zichy Jenő: T. ház! Öt napja tart a vita a házban és behatóan megvilágíttatott a költségvetés főbb momentumaiban. Midőn én is hozzá szólok, főleg azért teszem, mert alkalmat kívánok nyújtani a t. miniszter úrnak, hogy egyes más dologra felvilágosítást adjon, és egynémely dologra figyelmét én is felhívhassam. (Halljuk! Halljuk!) Először is örömemet kell kifejezni a a miniszter úr programmja iránt. Valóban saj­nálnom kell, hogy már rég nem jött ő erre a helyre, mert azt his em, hogy az eddigi minisz­terek működése ezen a téren jobbadán szertelen kapkodás volt, gyakran, sőt leggyakrabban az egyesek jóakaró működése ellen való irigykedés­sel fűszerezve. Ma az itteni felszólalásokból két nagy dolgot konstatálhatok, először is azt, hogy Magyarországon általában, és itt ebben a házban mindenki tisztában van aziránt, hogy a föld­mívelés és ipar ellentétben nem állanak, egyik a másiknak kiegészítője, csak egyik a másikkal fejlődhetik, és mindkettő együtt képezheti azt az alapot, a melyen az ország fejlődőképes kultur­állammá változhatik át. (Ügy van! Úgy van!) A miniszter úr programmja kettős irányú. Beszél és beszámol azokról, a miket a rövid idő alatt létesíteni tudott, és beszámol azon ter­vekről és elvekről a melyeket követni kivan. Én a máris létesített dolgokról szólani nem kí­vánok. Ez a 24 gyár, melyről említést tesz, ha fejlődőképes lesz, ha teljesen megalakul, maga szebben beszél minden dicséretnél és magaszta­lásnál. De szólani kívánok és szólanom kell a miniszter úr programmjában elmondott elvekről. A miniszter úr két irányban jelezte azokat, a mennyiben az ipari és a közgazdasági fejlődést együttesen pertraktálva, bizonyos elvek kiépíté­sét tünteti fel. Igenis, Magyarország közgazda­ságának közlekedési szempontokból teljes kiegé­szítését fogja adni az, a mit Magyarországon nem lett volna szabad oly sokáig agyonhallgatni és mellőzni, a csatornázási hálózatnak teljes kiépítése. Ez nem is új terv, ez nem új eszme. Át voltak ettől hatva Mátyás király idejében is. Mátyás király idejében is volt egy terv, a mely össze akarta kötni a Tiszát a Dunával; később lS40-ben báró Vécsey Miklós szatmári főispán karolta föl ezt; azután jött Paleocappa, később azután Beszédes, és szerény magam is 1868-ban — szinte röstellem elmondani, oly régi dolog ez már, (Derültség) — egy ily terv létesítésén fáradoztnm. Ezen terv a kezdeményezésen túl ment, mert én még mielőtt e tervnek itt való megvalósításához fogtam volna, Belgiumba és Hollandiába mentem ki, és ott a helyszínén tanul­mányoztam szakemberekkel az ott kiépített csa­tornázási hálózatot. E tanulmány alapján az ittenni lejtmérési adatok segítségével, a melyeket megtudtam a minisztertől kapni, — Mikó volt az akkori minisz­ter, — azon véleményt kaptam a hollandiig szak­értőktől, hogy nem létezik ország, a melynek talajviszonyai, lejtméreti különbözetei alkalma­sabbak volnának a létező nagy folyamok föl­használásával egy belterjes csatornázási tervezet­nek kidolgozására. Én ekkor felszólítottam Hol­landiában egyeseket a kísérlet megtételére, ós vállalkoztak is reá egyes bankárok, a kikkel bejövén Magyarországba, egy részletes tervet dolgoztattam ki, a melyet a minisztériumnak be is mutattam. 32 esztendő múlt el azóta, azok az emberek mind elhaltak, de az eszmék sohasem pusztulnak el, és az oly eszme, a mely becsü­letes és igaz, előbb-utóbb érvényre jut. így vagyunk mi ezen csatornázási tervezettel is. A miniszter úr nagyon helyesen mondotta, hogy ez szükséges, ezt létesíteni kell; hogy szándé­kában áll e kérdés tanulmányozása, és e terv keresztülvitelét idővel pénzügyi viszonyainkhoz mérten, akár saját erőnkből, akár pedig külfö'di tőke segítségével lehetővé kívánja tenni. Kovács Pál igen tisztelt képviselőtársam azután fel­szólalván, előadta azon igen helyes argumentumo­kat, a melyek alapján ez a terv helyes, és meg­vallósítása szükséges. És ime, akár ezt a röp­iratot vegyem elő, — a mely 1868-ban jelent meg, midőn már a terveket bemutattam volt a minisztériumnak, a mint az a kormány elé ter­jesztett előmunkálatokból kiderül, — ugyanazok az eszmék lebegtek az én szemem előtt is. Ezen csatornázási hálózatról szól ez is, a mely háló­zat összeköttetésével egy hydrografikus térkép is készült. Erről van szó e röpiratban is, a mely­nek egy példányát a múzeumban még meg tud­tam találni. Ez felöleli azon egész délmagyar­országi védeket, a melyek Budapesttől Temesvárig és az Adriáig terjednek. Egy hajózható csatorna­terveztetet Budapesttől Majsáig, onnan elágazva Csongrádban, innen kiépítve Szarvasig egy elága­zással Szegedre — mindenütt kettős gát-zsili­pekkel, — és onnan le Kuláig a Ferencz-csator­náig; ez utóbbi csatorna pedig az egyedüli

Next

/
Thumbnails
Contents