Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

72 542, országos ülés 1800. m&rczlna 5-én, hétfőn. csak ott, a hol nagy lármával, síppal, dobbal stb, utaznak, mint például Belgiumban, vagy Franeziaországban. Németországban, hol csendesen utaznak — méltóztassék elutazni Berlinből Frankfurtba, vagy ilyen hosszú úton bárhova, — nem hallani mást, mint gyenge sípolást akkor, mikor a vonat elindul. A garam-ipolyi hidat lebontották, a garamit már, az ipolyit, azt hiszem, csak ezután. Miért teszik ezt? Mert egypár, talán meggondolatlan ember, ki derékig kihajolt a vonatból, kissé megkopogtatja a fejét s talán ott hagyta a fogát. Ám jól van, ez nagyon szép dolog; de mitől van ez? Tapasztalásból mondhatom, hogy láttam saját szemeimmel, a mozdonyvezető a közeledő vonatnak tisztelegvén, óriási hosszút sipolt; hátranéztem, épen a mozdonyon voltam s azt mondom a vezetőnek: Nézze csak hány ember üti most ki a fejét; ha a másik vonatból is annyian kinéznének, biztosan történhetnék egypár karambol. Nem áll tehát az, hogy a sípolás megmenti az embereket a szerencsétlenségtől. Nem. (Igás! Úgy van!) Miért történik annyi elgázolás a vasútállomásokon? Azért, mert az örökös sípolástól el van fásulva a vasutas füle s nem hallja azt, épúgy, mint, azt hiszem, igen sokan utaztunk csengős fogattal, mikor már két órahosszat haladtunk, azt hittük, kiesett a csengetyíí nyelve, mert nem halijuk. így vannak a vasutasok a sípolással. és ez az oka, nézetem szerint, annak a rémítő sok el gázolásnak. Hogy a német intelligensebb legyen, mint mi, sok tekintetben konczedálom, de általánosságban tagadom. (Élénk derültség.) Péídáúí azt mondják, hogy rendkívül intelligensek a német vasutasok s a mi a külföldön vasút van, az mind nagyszerű. Már, bocsánatot kérek, a mi t. Pokrócz Adámjaiaknál, a hogy a Borsszem Jankó nevezi szegény kalauzainkat, tisztességesebb népet én alig ösmerek; a mi Pokrócz Ádámjaink között nem fognak oly embert találni, olyan frequentált vonalon, mint például a marcheggi vonal, hol ha azt kérdezi valaki a kalauztól, mikor érkezünk Pozsonyba, azt ne tudja megmondani. Ám méltóztassanak Svájezban megkérdezni egy állomásfőnöktől, hogy mikor érkezünk Wintertlmrmba, vagy azt mondja arra]: Werde nachsehen, vagy mond valamit, hogy azután akkor érkezünk-e meg, vagy nem, és Összeszidjak-e, hogy később érkeztünk, azzal 8 már nem törődik. Ugyanez áll Belgiumban, úgy, hogy mondhatom, nálunk igen sok vonaton igen sok kalauz van, kiben több intelligenczia van, mint a belgiumi chef de gare-ban. Itt sok hiba van, még pedig az, hogy a szegény Pokrócz Ádámok aránylag ahhoz képest, a mit képesek és kénytelenek végezni, nagyon gyarlón vannak fizetve. Sokat szenvednek azok az emberek, sokat kell nekik végezni és bizony kevés a fizetésük. Mert 350 forinttal kezdeni egy helyettes-kalauzságot, az elég gyenge Bzetés, úgy, hogy ha jólelkű uraktól nem lenne valamicske keresetük, alig tudnának némely vonalon megélni. Azután avanzsiroznak ugyan, de lassan. Legjobban vannak dotálva a vasúti mozgósítási személyzet közt a mozdonyvezetők, a kik a mértföldpénzzel igen sokat keresnek, de néha a publikum rovására, mert épen a széntakarítás következtében nagyon sok vonatkésés van és ez valósággal a széutakarítás bűne. Nem mondom, hogy vesztegessük a szenet, mert emlékszem rá, hajdan, mielőtt a — mint Rátkay László t. képviselőtársam a Dunagőzhajózási társaságot nevezi, D. D. S. G.-nél, én ennek a kifejezésnek hódolok, — a széntantiémeket behozták, mikor a Bombatérről elindult a bécsi hajó, úgy ráfűtottek, mintha valahol a nyilt folyón lettek volna. Ez ma természetesen nem történik. De arra nincsen is szükség és arra sincs, hogy a mozdonyok vesztegessék a szenet; takarékoskodjanak a mozdonyvezetők, az ő tisztességes megélhetésükre igyekezzenek megkeresni a széntantiémet, azonban ne a közlekedés rovására, mert ezáltal egyúttal balesetek is állhatnak elő. Előbb szólottam a kalauzok rossz fizetéséről. Nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsem azt is, hogy hizony igen sok állomáson, a hol rohamosan szaporodott a forgalom, nagyon kevés a személyzet. Ilyent tudnék egy párt megnevezni, de azt hiszem, ez nem tartozik ide és ezt a t. szakminiszter úr sokkal jobban tudja eruálni, mint én. De egyet meg kell neveznem, a hol alig emeltetett a személyzet, pedig ott ma a kőszéntelepnek van tolató állomása és átrakodó állomása. Ez az állomás Bánhida, a badapestbrucki vonalon. A személyzet ott határozottan kevés, és félő, hogy a személyzet elégtelensége miatt szerencsétlenség történik, a melynek végkimenetele természetesen, kiszámíthatatlan. Ezeket nagyon melegen ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe. Áttérve pár szóval a hajózásra, e kérdést Eátkay László t. képviselőtársam meglehetősen kimerítette. Én csak azt ajánlom a t. háznak és a t. szakminiszter úrnak, hogy iparkodjunk a kataraktákon azon hibákat, a melyek észlelhetők, minél előbb eltávolítani. Tudom, hogy a szakminiszter úr mindent elkövet, hogy ez megtörténjék; de ez szükséges is, mert csakugyan félő, hogy a külföld támadásainak leszünk rövid idő alatt kitéve, midőn már fizetni kell a csatornákon az átmenetelt, és a kataraktákon sem tudunk keresztül jutni, a sekély viz miatt. Nem a csatornában van a hiba, hanem ott, hogy a csatornába már nem tudnak belemenni a hajók, vagy pedig, ha belejutottak, nem tudnak onnan kimenni. Ismerve a t. szakminiszter úr