Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-542
642. országos ülés 1900. má/rczius 5-én, hétfőn. 53 világpiaczra könnyedén és kellő időben, azon esetre helyreáll azon egyensúly, a melyet Magyarország nyugoti és délvidékei között helyreállítani szükséges. Annál is inkább felhívom erre az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter űr figyelmét, mert nagyon régi gazdaság-politikai axiómát ismétlek mikor jelzem, hogy épen Magyarország van hivatva arra, hogy a közgazdaságilag óriási mértékben előrehaladott nyugat és az e tekintetben hátramaradott keletközöttközvetítsen saját érdekében, a Balkán-államokban piaczot teremtve, azokat ipari, kereskedelmi czikkekkel, gyártmányaival ellátva, arra gazdasági és politikai befolyást gyakoroljon. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy a Balkán-államok már csak a közelségnél és a viteldíjak olcsóságánál fogva is, örömmel fognak Magyarország fogyasztói sorába állani és ezáltal impliczite elismerni a magyar államnak gazdasági és politikai fensőségét. Ez azonban csak úgy történhetik, ha az általam jelzett intézményekkel, melyeket a kereskedelemügyi miniszter bölcsesége majd kiegészít, az alvidék felemelkedik az ipari és kereskedelmi fejlettség azon fokára, melyen Magyarország északi része ezidőszerint áll és ezáltal helyreállíttatik azon kívánatos egyensúly, mely a gazdasági fejlődés ideálját képezi;] Jelezvén azt, hogy a kormánynak általános politikája és a kereskedelemügyi miniszter úr személye és lelkes működése iránti bizalomból, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) bocsánatot kérek a t. háztól, hogyha úgy, mint más képviselőtársaim is szokták tenni, most egy kissé hazabeszélek. (Halljuk/ Halljuk!) Már a múlt esztendőben a földmívelésiigyi miniszter úr költségvetésének tárgyalása alkalmával kifejtettem véleményemet a hazabeszéléssel szemben. Kijelentettem azt, hogy én a haaabeszélést csak azon esetben tartom megrovandónak, ha a helyi érdekek az országos érdekkel merő ellentétbe állíttatnak, ha országos érdekek rovására akarnak érvényesülni helyi aspirácziók. (Élénk helyeslés.) A hol azonban a helyi érdekek az országos érdekkel nemcsak nem kollidálnak, hanem a helyi érdekek az országos érdekeket egyenesen támogatják, ott nemcsak megengedettnek, de szükségesnek is tartom ezt azért, mert ez azon hely, hol az ilyen érdekeket nyilvánosan és a közkritika ellenőrzése alatt érvényesíteni lehet és kell. (Helyeslés.) Hazabeszélésem tárgya a szegedi pályahäzak kibővítésének kérdése. Azon állapot, mely Szegeden e tekintetben fennáll, annyira tarthatatlan, hogy igazán a komikum határát érinti. Mióta 1857-ben a császári és királyi osztrák szabadalmazott államvasuttársaságnak szeged-temesvári vonala felépíttetett, illetőleg a másik pályaház 1867-ben kiépíttetett, azóta ez épületeken semmi lényeges átalakulás nem történt. Pedig mondanom sem szükséges, hová fejlődött a forgalom ezen idő óta. Ha a szegedi pályaháznak forgalmát tekintjük, azt látjuk, hogy statisztikailag ki van mutatva, hogy az országban a harmadik. 671.000 felszálló utassal és forgalom dolgában, csupán Budapesthez és Bécshez való közelségénél fogva csak Pozsony múlja felül; sőt ha hozzá ve zszük Szeged mostani személyforgalmához az arad-csanádi vasutak forgalmát, a melyek az államvasutak statisztikájában magánvasutak lévén, kitüntetve nincsenek, akkor forgalom tekintetében Szeged Magyarországon a második. És mit látunk ezen forgalommal szemben ? Azt, hogy a magyar államvasutak sokkal kisebbrendü állomásain építenek százezrekbe, milliókba kerülő állomásokat, a mi igen helyes és igen czélszeríí intézkedés, de nem helyes és nem czélszeríí intézkedés az, hogy Szeged város már hosszú évtizedek óta egészen el van hanyagolva ebben a tekintetben. A kereskedelemügyi miniszter úr, a kihez a szegedi kiállítás alkalmával szerencsénk volt, a ki azonban a legnagyobb sajnálatunkra csak épen 24 órát töltött Szegeden, személyesen győződött meg az ottani állapotok tarthatatlanságáról, és azt hiszem, annak tulajdoníthatom azt, hogy a mostani költségvetésbe e tekintetben 300.000 koronát felvett. De hát micsoda ez a 300.000 korona a tenger sima tükréhez, és micsoda különösen a dolog rendkívüli sürgősségéhez képest ? Kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy a jövő évben költségvetésének ezen poziczióját erősebben dotálni méltóztassék 8 ezáltal méltóztassék megszüntetni azon visszásságot, a mely a szegedi pályaházak tekintetében fennáll, a mely a magyar állam leghatalmasabb üzletágához nem méltó, a forgalomra nézve feltétlenül hátrányos és Szegedre nézve a szó legszorosabb értelmében megszégyenítő. A kereskedelemügyi miniszter űr költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tóth János jegyző: Rátkay László! Bátkay László: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a kereskedelmi tárcza bírálatába bocsátkoznám, először egyenes kérdéseket akarok a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézni: kérném, hogy azokra majd nekünk őszinte és igaz feleletet adni méltóztassék. Rendkívül fontos körülménynek, országos érdekű kérdésnek tartom azt, hogy az autonóm vámtarifa és a kereskedelmi szerződések lejáratánál van-e gondoskodás arról, hogy az ország érdekei meg legyenek védelmezve? A t. kereskedelemügyi miniszter úr pár nap előtt tartott beszédében adott erre feleletet, azonban ez a felelet engem nem elégít ki. A t, miniszter úr feleletében azt,
