Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-541

41. orszAgos ülés 1900. máreztus B-An, szombaton. 47 minden oldalról meg vannak védve. És ha hozzávesszük még azt is, hogy rendesen olyan árúk vannak kartel lirozva, a melyek még véd vámmal is védve vannak, csakhogy az az árú be ne jöjjön az országba : talán nem erős a vád, ha azt mondjuk, hogy a kormáuynak nincs politikája, vagy olyan politikája van, a mely megakaszt bennünket abban, hogy az ország lakosainak érdekeit megvédjük. De így vagyunk mi minden irányban. A mint már mondottam, a kereskedők is kénytelenek kartellirozni, mert hisz a kereskedőknek nincs senkijük az országban, a ki őket védje. Magyarországon ezek a mostohagyermek szerepével birnak. Ausztriából és máshonnan jönnek az Utazók, bejárják a házakat árúik eladása végett és ők adómentesek; a mi kereskedőink azonban súlyos adókat fizetnek. Azonkívül hányszor könyörögtünk már az igazságügyi bizottságban és a pénzügyi bizottságban is, hogy változtassák meg a törvénynek azon intézkedését, hogy a 20 forinton aluli követelést a kereskedő mindig az illető lakos illetőségi helyén kénytelen perelni, mert ez intézkedés által követelései legnagyobb részét elveszti. Volt már arra is eset — tudnám névszerint is igazolni, — hogy bukás lett ennek a következménye. Azt mi egyszerűen tűrjük, hogy az osztrák kereskedő, a mi kereskedelmi törvényünk ellenére, saját törvénye szerint perelheti az illetőket, a mi kereskedőink pedig csak illetőségi helyük szerint perelhetik adósaikat. Mindezek, a miket elmondani bátor voltam, mit bizonyítanak? Azt bizonyítják, hogy az igen tisztelt miniszter úr tegnapi beszéde csak egyszerű frázissá törpült. Megmondom, miért? Nem az ő jóakaratában kételkedem én; meg vagyok arról győződve, hogy ezeket a dolgokat jobban érti nálam, hanem csak arra kérem ne álljon ide és ne tüntesse fel a dolgot úgy, mintha önök egyáltalában képesek volnának e szegény ország érdekeinek megóvására és megvédésére. Mert ha erre önök képesek volnának, akkor talán eró'sebb támadást intéznék önök ellen, mert ha megtudnák védeni és mégis öntudatosan cselekednének úgy, hogy a magyar ipart és kereskedelmet meg nem védik, hazaárulást követnének el. De én tudom, t. ház, hogy önök épúgy szeretik a hazát, mint az országnak bármely lakosa, de az a szerencsétlen közgazdasági viszony és gazdasági kiegyezés, a melyben Ausztriával vagyunk, békót ver az önök kezére is; ezért képtelenek és tehetetlenek cselekedni. Minthogy azonban én és az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, ilyen kormánynak a továbburalkodásra az eszközöket meg nem adhatja, a tételt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon) Elnök: T. ház! Kovács Pál személyes kérdésben kivan felszólalni. Kovács Pál: T. képviselőház! Hálával tartozom Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak, hogy oly behatóan foglalkozott beszédemmel. Felszólalásának azonban két pontját szó nélkül nem hagyhatom. (Halljuk ! Halljuk!) Először is azt mondotta, hogy én a csatornának Zentáig vezetendő vonalának hangoztatásával hazabeszéltem. Hát, t. képviselőház, ez nem így van. A ki Délmagyarország térképét megnézi, látni fogja, hogy Budapest és Temesvár között a legrövidebb út, ha a szegedi vonalból elágazókig, Zentának vezetjük a csatornát és onnan Temesvárig építjük ki. A déli Kárpátok nyersterményeit csak akkor tudjuk kellőleg és hasznosan az ország érdekében értékesíteni, hogyha a zentai vonalat meghosszabbítva kiépítjük Temesvárig. Én sokkal fontosabbnak tartom ezt, mint a Béga-csatorna rekonstruálását, mert ezzel sokkal inkább el fogjuk érni a czélt, mint az utóbbival. Azt is felhozta a t. képviselő úr, hogy miután a munka folyton fogy, a munkások száma pedig emelkedik, mikép szándékozom ezen munkanélkülieket foglalkoztatni? Erre nézve van szerencsém, t. képviselőtársam, kijelenteni, hogy először is munkát kell teremteni, vagyis arról kell gondoskodnunk, hogy munka legyen; azzal pedig, hogyha mi csatornahálózatunkat kiépítjük, vagy a csatornahálózat kiépítését megkezdjük, oly munkát teremtünk, a melylyel munkásainkat bőven foglalkoztathatjuk. A mi munkásaink az Alföldön körülbelül csak három hónapig dolgoznak egy esztendőben, kilencz hónapot pedig tétlenségben töltenek; ezt a munkaerőt parlagon hevertetni pedig kár, és nagyon jól értékesíthetjük akkor, hogyha a csatornahálózat kiépítését megkezdjük. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök I T. képviselőház! Miután az idő előrehaladt, javaslom a t. háznak, hogy a tanácskozást ne folytassuk, hanem vigyük át a legközelebbi ülés napirendjére. Mielőtt azonban a t. háznak a legközelebbi ülés napirendjére nézve előterjesztést tennék, Gajári Ödön képviselő úr kér szót, hogy egy bejelentést tesryen. Gajári Ödön: T. képviselőház! Az 1875 :

1. törvényczikk 5. §-a, a mely az inkonpatibilitásról szól, a következőket rendeli (olvassa): »Azt, hogy a megbizás, a vállalat, az üzleti viszony minő jelleggel bír, és általában azt, vájjon aláesik-e valamely állás az 1., 2., 3. §. határozmányainak, felmerült kétség esetében, a képviselőház e végből választott állandó bizottsága, jelen törvény értelmében esetről-esetre dönti el.« T. képviselőházi A mai ülésben az ülés