Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-541

641. országos ölés 1900. márczins 3-án, szombaton. 45 el, hanem magának a vaskar telinek is tagja. Jellemző, hogy mikor gazdásági kultúránk nem valami magas fokon áll, ég mikor az összes művelt államok, sőt maga a trustok és ringek hazája, Amerika is szükségét látták annak, hogy a kartellek ellen törvényhozásilag fellépjenek, a mi kormányunk gondoskodásának ez tárgyát még nem képezte, sőt a mi a legfőbb, ép a magyar állam tagja egy oly kartellnek, a mely a mi gazdasági termelésünk legfontosabb ágát, a vasat nagyon is megdrágítja. Érdekes, hogy miért védi az igen tisztelt miniszter úr a kartelleket. Abból az eszméből indul ki, hogy a gyenge ipar, — mi pedig ipart akarunk fejleszteni, — a versenyt nem birja ki; ha tehát a kartellek mellett állást foglalunk, akkor természetesen mi a gyenge ipar erősödését mozdítjuk elő. Nekem ugyan mindig az volt a nézetem, hogy az ipart rendesen a verseny szokta erősíteni, azonban fájdalommal kell elismernem, hogy azon nyomorúságos helyzet, a melyben mi Ausztriával vagyunk, minket nagyon sokszor azért, hogy el ne veszszen valamely iparunk, még a kartell eltűrésére is kényszerít. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) De sajátságos, liogy mi ebből is közös ügyet csinálunk, mint mindenből, a miből lehet, és nekünk az úgynevezett osztrák-magyar kartellekkel kell küzdenünk, melyek kontingentálják a termelést, és megakasztják a magyar ipar fejlődését. Ha pedig ez így van, akkor nincs értelme, hogy az iparpártolási törvény alapján oly nagy áldozatokat hozzunk, hiszen a törvény meghozásának a múltban és legutóbb is az volt az alapja, hogy a mi gyenge iparunkat versenyképessé tehesse az osztrák iparral szemben. Már pedig, ha a kartelleket egészben birálat tárgyává teszszük, látjuk, hogy hiába adunk előnyöket ezen gyáraknak és iparosoknak, azok versenyképesekké még sem válnak, és bár lehet, hogy azoa segély által, a melyet a törvény biztosít, annak az iparágnak tulajdonosa nyer valamit, de Magyarország fogyasztóközönsége egyáltalában nem. Nézzük, mi történik ezen kartellekkel a közös vámterületnél. Egy fogyasztási területnek veszik Ausztriát és Magyarországot és azt az egy irányú gyárak felosztják maguk közt. Miután osztrák gyár több van, a magyar fogyasztást egyszerűen kiszolgáltatják ezeknek. Ennek azután az a vége, hogy ha esetleg kilátásunk is lenne versenyképes iparra, a kartellek egyszerűen megfojtják. Ezt odaállítani nem elég, de igyekezzünk példával is illusztrálni: például a jutta-kartellben van 18 osztrák és két magyar gyár. Hogy oszlik meg ezen 18 és 2 közt a termelés? A fogyasztás Ausztriában 37'5°/o, összesen 120.000 métermázsa, Magyarországon 62*5°/o, 200.000 métermázsa. Van-e gondolkodó ember ebben a házban, a ki azt meri állítani, hogy ezen 18 gyárral szemben az a két gyár valaha versenyképes legyen ? Azoknak az illető gyártulajdonosoknak meglehet a hasznuk, de azt a gazdaközönség fizeti meg a jurtaárakban. (Igaz! tfgy van! a szélsőbalon.) Mint a statisztika mutatja, mindenkorra lehetetlenné teszszük, hogy a juttagyártás terén versenyképes ipart teremtsünk. A mi termelésünk e részben 60.000 métermázsa, a fogyasztás 200.000 métermázsa. Ha mi nem volnánk karteliirozva s önállóan intézkednénk, az egész szükségletet idevaló üzletemberek s gyárosok állítanák ki, de most még ha akarják, sem tehetik, mert kartellek által le vaunak szorítva, miután a mi fogyasztó közönségünket biztosították maguk részére az osztrák gyárosok. Nézzük az osztrák és a magyar szénsavipar helyzetét. Ausztriában van hét, Magyarországon három ilyen gyár. Ma egy t. képviselőtársam azt a megjegyzést tette, a mikor mondtam, hogy a kartellekről akarok beszélni, hogy az ellen nem lehet beszélni, annak csak egy orvossága van; a vámnak felemelése, vagy leszállítása. Én azt mondtam: ez igaz, csak egy tévedés van a dologban, az, hogy ő elfelejtette, hogy Magyarországon lakunk. Hogy Magyarországon vámot módosítsuk, a melylyel az ipart mozdítjuk elő, ebbe nagyon kevés beleszólásunk van. Ott van a szénsav vámja, melyet a múlt esztendőben három koronáról hat koronára emeltek fel az osztrákok érdekében. A vámon kivtíl érdekesek még ezen közös kartelleknek egyes kikötései. Már tavaly felhoztam, hogyha valaki Magyarországon szódát rendel, sohasem tudja, hogy Bécsből, Boszniából vagy honnan fogják azt szállítani, mert a megrendelési iroda Bécsben van és az saját tetszése szerint küldi a fogyasztónak a gyártmányt. Sőt tovább megyek, — nem tudom, hogy a kormány miért nem vesz magának erről tudomást, — vannak oly kartellszerződések is, a melyekben határozottan a bécsi bíróságok illetékessége van kikötve. Ha jól tudom, ilyen az enyvárúkartelh Megvallom, hogy a kartellekről egy egész listát akartam idehozni, (Halljuk! Halljuk/) de az az idő, a mely tegnap rendelkezésemre állott, annak összeállítására nem volt elégséges. De azért mégis, hogy a közös kartelleknek azon részeit, amelyek a mindennapi élet szükségleteit megdrágítják, bemutassam, méltóztassanak a listát meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Van osztrák-magyar czukorkartell, szirup-, szőlő-, czukorkartell, petroleumkartell, vaskartell, puhavasöntődék kartellje, nyersolaj-kartell, drót- és drótszögkartell, aczélkartell, gyertyakar teli, csokoládékartelljutakartell, keményítő-, szénsav-, műtrágya, hengergető-, pergament-, csomagolópapír, borax-, enyv-, kötött- és