Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-552

282 SS2. országos filés 1900. márczlns 17-én, szombaton. mindig olyan dodonai jóslafcszerű kijelentésekkel válaszolt: »Nem fog megtörténni!« »&arancziáink vannak, hogy nem fog megtörténni. »Érdekükben ál], hogy meg ne történjék.« »Mi nem fogjuk megengedni, hogy megtörténj ék.« T. ház, nekünk kénytelen-kelletlen bele kellett ebbe nyugodnunk. Nem vindikáltunk mi magunknak nagy jóslási tehetséget, mikor azt mondtuk, hogy midőn a tapasztalat azt bizonyítja, hogy Ausztria a magyar közgazdaság érdekeinek a megsértésében egyáltalában nem volt szemérmes, akkor sem, a mikor a gazdasági érdekek védelme úgy, a hogy, olyan mértékben, a milyenben, de törvényben volt, tehát az osztrák tartományokbeli népek szankcziójáva] is el volt látva: mennyivel kevésbbé fog a szemérmes elbánás terére lépni, a midőn őt inasát nem, csak azokat a kormányokat kötelezik a megállapodásaik, a melyeknek elűzésére, lehetetlenné tételére a lehető legnagyobb egyetértéssel egyesültek időnként. Ez nem jóslás, t. képviselőház, ez a tapasztalatokon való okulás és mi ennek adtunk kifejezést. És ime, most a t. földmívelésügyi miniszter úr teljes megelége dést provokált és az egész ház osztatlan tetszését nyerte el, midőn ezt az önérzetes polikai kijelentését megtette. És mi történt? Mintha csak viszhang felelt volna Ausztriából, az a viszhang, a mely azt mondja, hogy otthon lehettek önérzetesek, de parancsolni mégis csak mi fogunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ezzel kapcsolatban méltóztassék megengedni, hogy a t. miniszter úrnak emlékeié idézzem beszédének egy passzusát, a mely a határozati javaslatokra vonatkozik. Konklúziómhoz okvetlenül szükségem van erre a kijelentésre. Az igen tisztelt miniszter úr hivatkozik az igen tisztelt miniszterelnök úrnak előbbi kijelentéseire is, a midőn azt mondja, hogy »a parlamentáris kormányrendszerrel az ilyen határozati javaslatok elfogadása és a kormány kezének formális megkötése nem egyezik össze.* (Mozgás.) Ezt mondotta a földmívelésügyi miniszter úr. Magyarországon beadott határozati javaslatokról van szó. Áll-e a recziproczitás e tekintetben is Ausztriával? (Élénk tetszés a szélső baloldalon) Az igen tisztelt mini-zter úr perhorreszkál egy határozati javaslatot, és azt mondja, ne fogadja el a ház, mert ha elfogadja, megköti a minisztérium kezét. Ausztriában mit tettek, t. miniszter úr? Ausztriában beadtak egy határozati javaslatot; báró Skrbensky volt oly szives, hogy benyújtotta. (Zaj. Egy hang: Ki tudja a nevét megmondani?) Személyesen is ismerem. A ház e határozati javaslatot elfogadta. Kötelezi ez a kormányt, igen, vagy nem? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy a parlamentarizmus meghatározása, a parlamentáris kormányformának a felelőssége más Ausztriában mivelünk szemben és más, hogyha rólunk van szó, Ausztriával szemben? Megtörtént dolog, bevégzett tény, hogy Ausztria Reichsrathja elfogadta Skrbensky határozati javaslatát és így azt határozattá emelte, és — a t. miniszter úr saját szavaival élve, — megkötötte az osztrák kormány kezét arra vonatkozólag, hogy mit kelljen a jövőbe tennie. Ez elől, t. képviselőház, egy ottani miniszterkrizissel kibújni nem lehet, mert a karaván halad, a kutya ugat. A minisztérium ott elmehet, de a Reichsrath hangulata és állásfoglalása megmarad (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és követelni fogja, hogy érvényesüljön, és követelni fogja, hogy érvényt szerezzenek annak a magyar kormánnyal szemben ! (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Madarász József! Helyes! Ez a népképviseleti rendszer J Barta Ödön: T. ház! Komoly aggodalom adja a szót ajkamra, midőn azt kérdem a t. földmívelésügyi miniszter úrtól, állítja-e most is ázt, hogy ezzel az állatforgalmi egyezmény megbuktatásával áll és bukik az egész kiegyezés? Ha igen, akkor szivemből gratulálok Skrbenskynek, mert ha ez lesz határozati javaslatának az eredménye, akkor mi fogjuk elsősorban Skrbenskyt üdvözölni, mert ő kiküzdötte számunkra a külön vámterületet és a gazdasági önállóságot, a mely nélkül Magyarországot boldoggá tenni sohasem lehet. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Szomorú dolog az, t. ház, módjukban áll, tehetségük is van hozzá, és gyakorlatuk is, — a múltban megmutatták, — hogy megtanítsák az osztrák kormányt arra, hogy ne törődjék a népek hangulatával; csinálja azt, a mi neki jó; a mit felsőbb helyről a »Gesammtmonarchie« látszólagos fentartása érdekében parancsolnak, de jaj annak a mesternek, t. ház, a kinek kilátása van arra, hogy egyszer tanítványa ellene fordul, pedig kilátásuk van reá, mert ha megtanítják Ausztriát arra, hogy a népek óhajait respektálni nem szükséges, akkor majd önöktől is követelni fogják ezt, mint követelték a múltban és követelik most is. Ez az, a mi komoly aggodalommal tölt el mindenkit. A 14. §-ra, tehát ingoványra épített kiegyezési mn már is süpped, sülyed, és daczára annak, hogy a t. miniszter úr tagja volt annak a kormánynak is, a mely annak idején azt a mondva csinált határozati javaslatot, azt a hireB Enyedy Lukács-féle határozati javaslatot elfogadtatta, akkor nem perhorreszkálták a határozati javaslatokat azért, mert az volt a nizus, hogy a határozati javaslat hadd hgyen meg szelídítő eszközül ; végrehajtani úgy sem kell. Ausztriában nem így gondolkodnak a határozati javaslatokról, ott végre fogják a határozati javaslatokat hajtani »et si fractus illabatur orbis«; azt fogják mondani: »a kiegyezési műből engedni kell; a kiegyezés biztosítására és az osztrák érdekek áilí-