Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

549. országos ülés 1900. m&rczlus 13-áu, kedden. 203 toldotta azzal, hogy ezzel szemben a román búza sikértartalma emelkedik. Darányi Ignácz földmívelésügyi mi­niszter: Nem így mondta a kereskedelemügyi miniszter úr? Komjáthy Béla: Tessék utána nézni, hall­gattam magam is! En mindjárt rájöttem ennek a dolognak a nyitjára. Tudniillik mikor az őrlési forgalom feletti vita volt, akkor azok, kik az őrlési forgalmat eltörölni óhajtották, rámutattak arra, hogy a magyar liszt hitelét lerontják azzal, hogy a sokkal kevesebb sikértartalmú román búzával keverik a lisztet, mikor a piaezra kül­dik ; minthogy pedig a malmoknak érdekében van, hogy az őrlési forgalom megmaradjon, — kijelentem, más okokból én is ennek vagyok a híve, — természetes dolog, hogy a malmok plauzibilis okokat akartak keresni arra, hogy az őrlési forgalom ellen emelt ezen kifogással szem­ben az őrlési forgalmat megtarthassák. Elkezdtek experimentálni és apródonkint átment a köz­tudatba az a hir, hogy sikértartalom mennyire fogy. Addig, mig ez így lappangott, abban nagy veszedelem még nem rejlett, de mikor Magyar­ország minisztere ezt arról a helyről így az egész világnak bejelenti, akkor, mikor nálunk csak a búzának sikértartalma adja meg a lehető­séget, hogy lisztünk konkurálhasson, akkor ez egy veszedelmes dolog, és ezt megczáfolatlanúl hagyni nem szabad. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De, t. ház, én úgy vagyok értesülve, hogy ez a felállított tétel nem is igaz. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez ellenkezik a tényekkel. Ezt a hírt meghallottuk mindannyian, a magyar tudományos akadémia is kutatni kezdte ezt a kérdést, mert ez kétségbeejtő helyzet lenne liszt­kivitelünk szempontjából. Mert eddig esak úgy voltunk, mint a német fejedelem, ki egy pálya­kérdést tíízött ki, annak megvilágítására, hogy miért nehezebb a döglött hal, mint az eleven hal. Be is jött valami negyven pályamunka, de min­degyik szerzője elfelejtette megmérni a halat, mert mikor megmérte, kisült, hogy semmi külöinb­ség nincs. (Derültség.) Épúgy történt a sikér­tartalom fogyásával, mert mikor az akadémia ezen kétségbeejtő helyzetéből a kibontakozást kereste, akkor pályadíjat tíízött ki, és Hankó és Gáspár vegyészek meg is vizsgálták; s mit mondtak ? Nemhogy apadás, sőt bizonyos százalék­ban emelkedés mutatkozik; azonban ezt preezize azért nem tudták meghatározni, mert lehet, hogy többféle kísérleti módok egymástól mégis eltérnek. Ezt azért hoztam fel, t. miniszter úr, mert a kereskedelemügyi miniszter úr akkor, mikor ezt etőadta itt nagy garral és mindnyájunkat megdöbbentett, azt mondotta, hogy fel fogom rá hívni az én kollegámnak figyelmet, ezzel enyhí­teni akarta a dolgot, hogy talán nem olyan pozitivek az állítások. Most én hivom fel a mi­niszter úr figyelmét és kérem, hogy itt az ország s^ine előtt, az egész világ előtt jelentse ki, hogy ez nem igaz, (Helyeslés a szélső haloldalon.) ez nem így van, mert Magyarország érdekének ilyen megbénítását eltúrni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mint beszédem elején is mondottam, még azokat az iparágakat sem vette gondozás alá a miniszter úr, a melyek a mezőgazdasággal szoros összefüggésben vannak; azokra azonban most nem óhajtok kiterjeszkedni. Rámutatok arra, hogy állategészségügyünk nagyon rossz helyzetben van; rámutatok arra, hogy biztosítási ügyünk még csak a kezdeményezés stádiumában van, mert Magyarország értékeinek legnagyobb része még ma sincsen biztosítva. És ha mindezeket a jelenségeket összevesszük, azon szomorú tapasz­talatra kell, hogy jöjjünk, hogy a magyar föld­birtoknak helyzetté ezen kormány alatt és általá­ban az alkotmány visszaállítása óta nem hogy javult volna, hanem rosszabbodott. Igaz, erre azt mondhatjuk, hogy ez lehet, egy frázis. Engedje meg a t. miniszter úr, hogy eléggé ismert, de mégis létező adatokkal megkísértsem ezt is meg­világítani. Sokszor felhozatott már, talán nem ilyen összeköttetésben, ennek a statisztikának tömege, a melyet én most fel akarok hozni, de ebből, azt hiszem, fényes igazolást nyert az az állítá­som, hogy a magyar földbirtok helyzete az utóbbi időben rosszabbodott. A jelzálogteher évenként — azt hiszem, a miniszter úr tudja, — 200 millió koronával emel­kedik. Már most, ha nincs is olyan vagyoni kataszterünk, de mégis ha a rendelkezésünkre álló adatok alapján ezzel szemben a tőkegyűjtést nézzük, az eg>mást egyáltalában nem födi. De nézzük tovább a dolgot. Jelzálogteher van a magyar földön összesen 2500 millió korona; a személyi hitel alapján számíthatunk 500 millió koronát; ez összesen 3000 millió korona. Az egész ország földbirtokát nyomja 72 millió föld­adó, 9'5 millió másodosztályú kereseti adó, 24 millió általános jövedelmi pótadó, 25 millió köz­ségi adó, összesen 130 millió. Ha keressük ennek a mostani pénzviszonyok alapján 5°/o-kal a tőké­jét, az 2600 millióra rúg. Már most 3000 millió­nyi teher, és ez együttesen 5600 milliónyi terhet képvisel. Minthogy pedig a magyar földeknek összes értéke — olvastam egyszer erre vonatko­zólag Wekerlónek számítását, mert mondom, ren­desen kimutatott alapunk erre nincsen, — 21 mil­liárdratehető, természetes dolog, — a mit tegnap, hajói tudom, Molnár János képviselő úr is fel­hozott itt, — hogy az ország vagyonának fele meg van terhelve, ez ma nem az országé. Igen, de azt mondhatnák, hogyha a terme­lés jó irányban megyén, ez talán nem olyan 26*

Next

/
Thumbnails
Contents