Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-547
172 547. országos ülés 1900. márczlus 10-én, szombaton. Az előadó úr nem kíván szólani. Ha senkisem kivan szólani, felteszem a kérdést. A báz a jelentést jóváhagyólag tudomásul veszi-e: igen, vagy nem? (Igen!) A ház a jelentést jóváhagyólag tudomásul veszi, és egyúttal elrendeli annak a főrendiházhoz való áttételét. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, szíveskedjenek a képviselő urak helyöket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Következik a napirend szerint az 1893: IV. törvényezikk némely intézkedésének kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom.795, 801) és ezzel kapcsolatban Budapest székes főváros Borsod vármegye, valamint Szolnok, Komárom, SzatmárNémeti, Csík-Szereda és Esztergom városok közönségeinek feliratai az államvasuti alkalmazottak községi adója tárgyában. Az előadó úr kivan szólani. Pulszky Ágost előadó: T. ház! Az 1893: IV. törvényezikk némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvény háromféle intézkedést tartalmaz. Az első intézkedés olyan, a mely ellen semmi oldalról sem történt felszólalás, és a mely ennek folytán úgy tekinthető, mint a mely különben is újabb adótörvényeink logikus folyománya lévén, egyhangúlag minden oldalról elfogadtatott. Ez tudniillik az, hogy az 1893: IV. törvényezikk 14. §-nak hatálya kiterjesztetik az 1893 : IV. törvényezikk 21. §-nak a)—e) pontjaiban megnevezett állami alkalmazottakra, kivévén az államvasutaknál, ezek gépgyáránál és a diósgyőri gépgyárnál alkalmazottakat. És pedig azért, mert azoknak külön nyugdíjszabályzatuk lévén és annak értelmében külön történvén a nyugdíjalap megalkotásáról az intézkedés, ez azokra kiterjeszthető nem volt. A másik kérdés, a melyik már tüzetesebb és behatóbb vitának képezte tárgyát, az volt, hogy mennyiben terjesztendő ki a községi, törvényhatósági és útadómentesség az államvasúti és gépgyári alkalmazottakra vonatkozólag. E tekintetben hosszabb véleményeltérés volt, úgy a kormánynak, valamint a közigazgatási törvényszéknek különféle intézkedései, rendeletei és ítéletei következtében, a melyek az 1893: IV. törvényezikk 21. §-át különféle értelemben magyarázták. A kormány azért terjesztette be e törvényjavaslatot, hogy e különböző és részeiben ellentétes magyarázatnak eleje vétessék, és a jövőre egy állandó és irányadó magyarázata adassék az említett törvénynek, illetőleg, hogy a jövőre az útadó, községi adó és törvényhatósági adó alól való mentesség kiterjesztessék az államvasútüál és a gépgyáraknál alkalmazottakra is, hiszen az ana való kiterjesztésnél ugyanazon okok irányadók, a melyek ezen mentességet a tisztviselőkre nézve általában megállapították, tekintetbevéve különösen azt, hogy áMamvasúti alkalmazottaknak igen gyakran kell szolgálati helyeiket változtatniuk, egyik helyről a másikra áttétetnek és ennek következtében rájuk nézve a legigazságtalanabb volna a különféle községi adók alá vonatás. E tekintetben, úgy látom, t. ház, hogy teljes az egyetértés és azon indokok, a melyek a pestvárosi, miskolezi, borsodmegyei és egyéb felterjesztésben felhozatnak, inkább csak a múltra vonatkozólag vétettek általába tekintetbe. A múltra vonatkozólag a visszaható erő megállapításánál némi nehézségek merííltek fel. Nehézségek merültek fel pedig azért, mert nemcsak a bírósági ítéletek ellenkeztek azon praxissal, a mely a minisztérium által kibocsátott rendeletek alapján kifejlődött, hanem egyszersmind a községek a jogosultság némi látszatával hivatkoztak arra, hogy olyan előirányzatok, a melyek a törvény által és a bíróságok által szentesített interpretáczió által felvétettek, tőlük utólagosan el ne vétessenek; másrészt kétségtelen, hogy a hivatalnokok és alkalmazottakra nézve rendkívül súlyos helyzet állott volna be abból, ha azon hátralékok, a melyek onnan származtak, midőn a miniszteri rendeleteknek megfelelően jártak el, egyszerre hajtattak volna be rajtuk. Ezen különböző szempontoknak kivánt eleget tenni a kormány is és azután a pénzügyi bizottság is, midőn a törvényjavaslatnak eredetileg beterjesztett 2. §-a helyett, a melyben ezen kérdés tekintet nélkül volt elintézve a bírósági ítéletekre, a t. ház előtt fekvő 2. §-t fogadta el, a melyben gondosan megkülönböztettetnek a különféle esetek, a melyekben megniondatik, hogy épen az említett birói ítéletek alapján az 1898. elejétől 1899 végéig esedékes községi és törvényhatósági pótadók igenis fizetendők az illetők által, de ötéves kamatmentes részletekben, viszont a régiebbeknél nem fizetendők, csak azon esetekben, a mikor konkrét birói ítélet áll fenn. Minthogy azonban még ezen szövegezés sem felel meg minden tekintetben azon kívánalmaknak, a melyeknek épen úgy az igen tisztelt miniszter úr, valamint a pénzügyi bizottság eleget kivan tenni, bátor leszek majd a részletes tárgyalás alkalmával a 2. §. helyett egy igen csekély és inkább csak stiláris szempontból, de a szabatosság szempontjából megszívlelendő módosítást terjeszteni a t. ház elé. Addig pedig általánosságban elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan valaki a törvényjavaslathoz általánosságban szólni? (Nem!)
