Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-547

jgg 547. országos ülés 1900. márczins ló-én, szombaton. vidékeken vasutakat magántőkével építeni nem lehet. Horvát- és Szlavonország szegény ország, ott nincsen annyi tőke, hogy vasutakba lehetne befektetni. De van annak az országnak egy, hogy úgy mondjam, tartalékalapja, az úgynevezett határőrvidéki beruházási alap, annak segélyével és az összállam támogatásával lehetne azokon a vidékeken is vasutakat építeni. Ennek a vasútnak az volna a főjelentősége, hogy azt a tengerpartot, a mely Dalmáthon határától Fiúméig terjed, s a mely most sínylődik, mert nincs keresete, a hires zenggi kikötőt, a melynek világra szóló híre volt nem régen, összeköttetésbe hozná Boszniával, Felső-Horvátországgal és Dalmáthonnal, és ennek a kikötőnek nem az lenne a feladata, hogy kárt tegyen a fiumei kikötőben, hanem,, hogy a legrövidebb úton Boszniából, FelsőHorvátországból, Dalmácziából alimentálja a fiumei kikötőt azon czikkekre nézve, a melyek a világkereskedelemnek szólnak. Nem bocsátkozhatom részletekbe, de felhívom az igen tisztelt miniszter úr figyelmét két emlékiratra. Az egyiket, ha nem csalódom, 1898-ban LikaKrbavamegye rendkívüli közgyűlése dr. Egersdorfer Sándor t. képviselő barátom által adta át a kereskedelmi miniszter úrnak; a másikat pedig a múlt év június havában Horvát- és Szlavonország kereskedelmi és iparkamarái nyújtották be a miniszternek. Azokban az emlékiratokban sok jó eszme és közóhaj talált kifejezésre. Ha a miniszter úr kegyes, méltánylásban részesíti ezt a két emlékiratot, meg vagyok győződve, hogy nem zárkózik el azon jogos követelményektől, a melyek azokban fel vannak sorolva. Ma. a mikor a horvát miniszteri székben olyan ember ül, a ki Horvát- és Szlavonország összes viszonyait, maga is mintagazda lévén, behatóan ismeri, a ki ezeknek az érdekeknek lelkes és buzgó szószólója; (Éljenzés jóbbfélöl.) ma, midőn a báni székben egy olyan államférfiú ííl, a kinek 16 éves működése valóban új korszakot teremtett Horvát-Szlavonország viszonyaiban, (Élénk éljenzés jóbbfélöl.) feleuleges volua, hogy én ezt még részletes előadás tárgyává tegyem. Ha a miniszter úr élhet két oly tanácsadójával, mint a horvát miniszter és a horvát bán, meg vagyok győződve, a mit ez a két kiváló államférfiú fog a miniszter úrnak abban tanácsolni az irányban, hogy HorvátSzlavonországban is fejlessze az ipar és kereskedelmi ügyeket, az javára lesz nemcsak HorvátSzlavonországnak, hanem javára lesz magának Magyarországnak is. (Úgy van! Úgyvan! jóbbfélöl.) Azon szives, meleg és kegyes szavaiból, melyekkel a t. miniszter úr a magyar-horvát tengerhajózási társaságnak működését ebben a magas házban méltányolta; azon szavaiból, a melyekkel kimondta, hogy ő csatorna-kiépítési ügyek között foglalkozik a samacz-vukovári csatorna kiépítésével is, azt következtetem, hogy az igen tisztelt kereskedelmi miniszter úr szivén hordja nemcsak Magyarországnak, hanem Horvát-Szlavonországnak az érdekeit is, és hogy államférfiúi ügyességét, bölcseségét és szivének, a mely a népjólét előmozdításáért buzog, egész melegségét felhasználja arra, hogy előmozdítva Magyarország anyagi jólétét, egyszersmind előmozdítsa Horvát-Szlavonországnak jólétét is. A tételt megszavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) .Elnök: A miniszter úr kivan szólani. ^Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : T. ház! A t. képviselő úr szives felhívása folytán egy pár kérdésre röviden nyilatkozom. Előrebocsátom, hogy abban a szolidaritásban és abban az érzésben, a melyet 8 kifejezett, Magyarország és Horvátország érdekei tekintetében, még közlekedési és kereskedelmi szempontból is, vele teljesen egyetértek; ennek következtében bármely alkalmat szívesen felhasználok arra, hogy ez az érzés, ez a szolidaritás, valamint az a törekvés, hogy a forgalom és annak eszközei minél nagyobb mértékben fejlesztessenek Horvátország és Magyarország között, érvényesüljenek, ezt szívesen támogatom. > Azt az eszmét, — bogy a kisebb dolgon kezdjem, — hogy fiatal embereket, szerb, vagy horvát ifjakat, a kik kereskedelmi pályára szánják magukat és az üzletvilágba akarnak menni, a Balkánba küldjek ki, megfontolásra méltónak tartom, és azt hiszem, módját fogom ejteni annak, hogy valami formában ennek a kívánságnak is eleget tehessek. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) A mi már most a vasutakat illeti, azok a vonalak, melyeket a t. képviselő úr felhozott, igen régen három irányban is tervezve voltak, tanulmányozták azokat, sőt például a károlyváros-sziszeki vasúttal az a szerencsétlenség történt, hogy kétszer igtatták törvénybe és kétezer törölték ki abból. És ennek megvan a maga oka. Azok a vonalak, különösen a határőrvidéken, a melyet a t. képviselő úr felemlített, valamint a zenggi összeköttetés is, igen nehéz pályát képeznek, roppant két«égesek, úgy, hogy például csak az utóbbi, a melyet említettem, körűlbelől 25—30 millióba kerülne, és a mellett mégis, fájdalom, olyan vidéken menne keresztül, a mely valami nagy táplálékot azon forgalom emelésére nem szolgáltatna. Ez a pénzügyi és technikai nehézség az, a mi ezek létesítését még eddig egyáltalában lehetetlenné tette. Más irányban vannak kapcsolatok és vannak tervezgetések; azt hiszem, a horvátországi t. képviselő urak bizonyíthatják is, hogy két küldöttséggel szemben is olyan vonalakról nyilatkoztam, a melyeket