Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-546

516. országos ülés 1900. m&rczlns 9-én, pénteken. 143 közül egyetlenegy nemzet sem talál már azon a kiállításon is annyi rokonszenvre és szeretetre, annyi gyengéd figyelemre, mint a mennyiben részesítették épen a magyarokat a szabadságért lelkesülő francziák és az akkori fraiiczia kormány. Daczára annak, hogy az akkori magyar kormány eléggé el nem ítélhető határozata folytán Magyarország hivatalosan abban a kiállításban részt nem vett, s ez a magatartása a magyar kormánynak visszatetszést szült, ez nem birta megakadályozni annak a szimpathiának megnyilatkozását, mely szimpathia szabadságharezunk óta megvan a nemes gondolkozású fraiiczia nemzet és saját nemzetünk közt. Alkalmat veszek tehát ma, mikor e kiállításon Magyarország hivatalosan résztvesz, hogy felkérjem Hegedüs Sándor t. miniszter urat, hogy ma elmondott beszéde alapján, mindazon szép elveket, melyeket az ipar és kereskedelem terén követendő eljárásra nézve itt kifejtett, alkalmazza a párisi kiállításnál és ne sajnáljon áldozatokat, ne kíméljen fáradságot, a kiállítás tanulmányozására, és iparkodjék iparunk és kereskedelmünk részére levonni azon óriási hasznot, a mely az egész művelt világ iparának és kereskedelmének feltüntetéséből reánk háramlik. Ez alkalommal igazán csak őszinte örömömet fejezem ki a felett, a mit, érdeklődvén a párisi kiállítás ügye iránt, tapasztaltam, hogy a jelenlegi kormánybiztos Lukács Béla lelkes hazaszeretettel s a legodaadóbb figyelemmel és rigorozüással óvja meg magyarállami létünk eszméjét, mert e kiállításon Magyarország először fog a világ elé lépni mint önálló alkotmányos nemzet, a melynek saját ipara és kereskedelme van. És nem lehet eléggé dicsérni Lukács Béla ő exezellencziájának amaz iníenczióját, hogy a legnagyobb rigorozitással elkövetett mindent, hogy a mi iparunk és kereskedelmünk Ausztria iparával és kereskedelmével össze ne tévesztessék, és állami önállóságunk teljesen feltüntettessék, a mi abban is nyilvánul, hogy — azt hiszem ,— Lukács Béla közbenjárása folytán maga a magyar pavillon sincs az osztrák pavillon szomszédságában, hanem el van teljesen különítve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Bár mi is el lennénk tőlük különítve! Pichler GyÖZÖ S Midőn én ezt hazafiái hálával és örömmel konstatálom, hozzá kell tennem még azt, hogy a legnagyobb odaadással és előzékenységgel találkoznak a kormányzóság kitűnő tisztviselői részéről a magyar kiállítók, és csak azon óhajomnak bátorkodom kifejezést adui, hogy a kereskedelmi miniszter úr legyen kegyes figyelmét kiterjeszjeni arra, hogy a kiállítás egész tartama alatt Magyarország állami önállósága a modern világ előtt kétségtelenül feltüntettessék, és kiállítóink, valamint a kormánybiztosság derék tisztviselőinek áldozatkészsége és fáradhatlan buzgalmuk honoráltassék. Különben a tételt, mint egyik leghasznosabb tételét a költségvetésnek, részemről megszavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Midőn hálával fogadom az elismerést a kormánybiztos úrnak valóban nagy érdemei iránt, egyúttal a felvetett kérdésre vonatkozólag felvilágosításul adom azt, hogy mindent elkövetek arra, hogy az Összeköttetés és látogatottság tekintetében Magyarország minél inkább képviselve legyen. Ebből a czélból a következő négy intézkedést tettem. Először minden szakmába vágó kongresszuson képviseltetem Magyarországot; (Helyeslés a szélső baloldalon.) másodszor gondoskodtam arról, hogy tanulmány czéljából minél többen küldessenek ki a különböző szolgálati ágak és különösen a munkások köréből is, és ezen czélra 60.000 koronát szándékozom felvenni; harmadszor, mivel ezzel nem elégedtem meg, gondoskodtam arról, hogy szerveztessék ott egy üzleti képviselet, melyet, ha be fog válni, nemcsak a kiállítás tartama alatt, hanem később is fentartok s ki fogom fejleszteni, hogy állandó összeköttetésben maradju ik Fiancziaországgal; negyedszer gondoskodtam arról, hogy egy péküzlet útján a magyar liszt qualitását bemutassuk, a mely állandó fogyasztásra fog dolgozni, és azt hiszem, hogy ez úton is oly összeköttetésre fogunk szert tenni, mely az országnak hasznára válik. Általánosságban figyelemmel kisérem a kiállítás ügyét s nem fogok elmulasztani sem személyes összeköttetést, sem bármily alkalmat, liogy az ország minden irányban egyfelől informácziókat adjon, másfelől tanulmányokat szerezzen a maga számára. (Helyeslés) Tóth János jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Egypár perezre kérem csak figyelmüket ezen fontos ügyre vonatkozólag, hogy az igen tisztelt miniszter úrnak minden tekintetben megnyugtató válaszára reflektálhassak. Azt óhajtom még részemről hozzátenni, hogy azon gyakorlati tapasztalatokból is, me'yeket a legközelebbi millenáris kiállítás alkalmából szereztem, hogy a mint látom a t. miniszter úr válaszából, a párisi magyar kiállítás megfelelő gondban részesül, azonban a kiállításnak egy másik része is van, a történelmi, régészeti és a huszár-terem, melyből az egész világ egy specziális magyar institncziót fog szemléletileg megismerni, ez nemzetünk dicsőségére fog válni és a magyar faj ismeretét a többi világrészekbe hivatva van elterjeszteni, mert ezt az intézményt az egész világ mitőlünk vette át. Evek óta dolgozunk — magamat is hozzávehetem, mint szerény tagot, kötelességszertíleg tettem, — hogy ezen kiállítás sikerüljön. Nagy gyűjtéseket kellett