Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-546
őái, országos ülés 1900. márczins 9-én, pénteken. 139 test adjanak be és ezzel a stipendiumnak vége; hanem alkalmazom az illetőket, így például az a malomiparos most egy budapesti malomnál van. Midőn meghallottam Londonból azt a rettenetes hírt, hogy a magyar liszt romlik, kutatásokat eszközöltettem, hogy nem-e a malmokban van a hiba és megkérdeztem a legjelentékenyebb, legautentikusabb embert, Mechwartot, és miután meggyőződtem róla, hogy hála Istennek itt hiba nincs, megnyugodtam. Ezt csak jellemzésül kívántam előhozni, hogy hogyan kezelem én a dolgokat. Ezek nem frázisok, nem elvek, hanem gyakorlati dolgok. (Úgy van! a jobboldalon.) Nem lehet tagadni azonban, hogy még ez sem nagyszabású dolog. Én magam sem vagyok megelégedve. A főhiba az, hogy közönyös társadalommal van dolgunk. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Gr. Zichy Jenő: Ez a főhiba! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Egy tájékozatlan és meglehetősen diszgusztált iparos és kereskedelmi osztályunk van, a mely csak most kezdi észrevenni, hogy nem akkor magyar kereskedő, ha a neve magyar, hanem, hogyha a magyar czikkeknek a kivitelét és fogyasztását biztosítja. Ezt a lelket és a bizalmat kell felkelteni a magyar iparosban és kereskedőben, valamint a magyar társadalomban. Én jól tudom és e tekintetben semmi illúzióm nincsen, hogy bizonyos mértékben hangulat és szeszély dolga ez, a mely hullámozni fog. Hol magasabbra csapnak a hullámok, hol meg visszahúzódnak. De sziklaszilárdan és következetesen előrehaladni kell annak, a ki ezen a helyen van, annak nem szabad lankadnia, folyton dolgoznia kell, lelkesítőleg, buzdítólag, bizalmat öntve és bizalmat hirdetve. Ajánlom a költségvetésem elfogadását. (Általános, élénk éljenzés és helyeslés. A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: A tanácskozás már be lévén fejezve, következik a határozathozatal. A kérdés az, megszavazza-e a ház a tételt: igen, vagy nem ? (Igen!) A ház a tételt megszavazza. Dedovics György jegyző (olvassa): Dologi kiadások 280.600 forint (Zajos felkiálltások: Öt perez!) Elnök: Bohonczy Gedeon képviselő ár kivan szólani. Rohonczy Gedeon: T. ház! Nagy örömmel hallgattam végig a t. kereskedelmi miniszter úr kijelentéseit és igen megtisztelve érzem magam, hogy az én működésemet a gyümölcstermelés terén felemlíteni érdemesnek tartotta. Viszont ezzel szemben meg lehet győződve a t. miniszter úr, hogy én nemcsak a saját gazdasági éa kertészeti viszonyaim szempontjából, de az ország közérdeke szempontjából is fáradtam és molesztáltam igen gyakran a t. miniszter urat, és jövőben is valószínűleg többször meg fog ez történni. Azért is merem ezt tenni, és erre számíthat a t. miniszter űr, mert meg vagyok arról győződve, hogy meg is teszi a szükséges intézkedéseket, tudván azt, hogy én a közérdek szempontjából sürgetem. Én főleg azon örvendek, hogy a t. miniszter úr a hivatalos ezopfot mellőzi és mindenkor a saját és gyors belátása szerint dönti el a kérdéseket. Egy kérésem volna azonban a t. miniszter úrhoz. Tndomásom szerint ugyanis Belgrádban van egy magyar kereskedelmi múzeum, mely az állam szubvenczióját élvezi és ha jól tudom, ezen kereskedelmi múzeum révén Szerbiába nyolez millió forint árú értéket birimk évenkint kiküldeni, azaz Magyarországba Szerbiából átlag nyolczmillió forint jött be az 1898-ik évben. Ezzel szemben azonban 43 millió forint megy ki tőlünk. Ez oly aránytalanság, a melyet el lehet a jövőben oszlatni a vámoknak leendő módosításával, illetőleg emelésével, Ha a t. kormány czélszerünek véli állami segélyezés mellett e kereskedelmi múzeumot ott fentartani, engedje meg, hogy állást foglaljak és különösen ajánljam a t. kormánynak, hogy főleg a gyümölcsexport szempontjából, nagy szogálatokat tehetne Londonban hasonló, ha nem is kereskedelmi múzeum, de megbízott által. Különben magánértesülés alaján a t. földmívelésügyi miniszter úrtól tudom, hogy valakit a kormány ki fog oda nevezni. Ezenkívül egy részvénytársaság volt itt megalakulandó, mely üzletet nyitott volna Londonban, de tudomásom szerint nem jöhetett létre. Czélszerü volna, ha a t. kormány esetleg szubvenczióval is előmozdítani kegyeskednék a részvénytársaság megalakul hatását, mert Londonban főleg gyümölcsünknek kitűnő pi volna. Ezek után áttérek a gazdasági termények tárgyában történt felszólalásainkra a miniszter úr részéről adott válaszokra Mielőtt a t. miniszter úr kijelentéseire reflektálnék, szükségesnek tartom, hogy egy kijelentést tegyek. Egy idevaló nagykereskedő ugyanis, ezelőtt 10 nappal a kereskedelmi kamarában panaszként felemlítette azt, hogy a kereskedők érdekei sérelmeket szenvednek annak következtében, hogy a hadügyi kormányzat árlejtés mellőzésével adja ki a hadsereg részére szükséges termények szállítását. Én ennek a felmerült panasznak csak egy részével óhajtok itt speczialiter foglalkozni. (Zaj a jobboldalon.) Kérnék egy kis csendet. (Elnök csenget.) Mondom, az a nagykereskedő, hajói tudom: Sándor Pál, tőzsdetanács tagja is. fel hozta ezt a panaszt, és helyesen tette, mert mint kereskedő kötelességét gyakorolja, a mikor a kereskedők érdekét a maga helyén megvédeni óhajtja; de a mennyiben épen az a kereskedő úr a sérelmet 18*
