Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-545

jgg 545. országos illés 1900. märalus 8-án. csMörtőktm. kül, és a forgalom lebonyolításának könnyebbségére válik, hogy nincs konkretácziója a sok pályáknak, akkor ehhez az úthoz nem fordulnék, és helyeslem, hogy a t. miniszter úr ily értelemben nyilatkozott, mert akkor ez az államra nagy terhet hárítana a nélkül, hogy az országos közérdeket, vagy a székes főváros érdekét előmozdítaná. Molnár Jenő: A Bau-schwindlit emelné! Sághy Gyula: Ki fogok terjeszkedni erre is, miután Bau-schwindlit méltóztatott említeni. Vegyük azt a tervet. Magam is ott voltam a gyűlésen s kifejtettem a tervezőkkel szemben álláspontomat. Megvolt az erkölcsi bátorságom, hogy a közvetlen érdekeltekkel is szembeszálljak, és ők maguk is beigmerték, hogy az a hely, a hova az új központi pályaudvart tervezik — a nyugati pályaudvart t. i. el akarják tüntetni a föld színéről, — csak 90.000 négyszögméter területtel rendelkezik, holott a nyugati pályaudvar a hozzátartozó összes területtel 150.000 négyszögmétert tesz ki. Minden józanesztí ember előtt fölvetem azt a kérdést, hol van a jövő fejlődésre nagyobb terrénum és nagyobb lehetőség, hogy hosszabb időre megoldhassuk ezt a kérdést, ott-e hol 150.000 négyszögméter, vagy ott, hol 90.000 négyszögméter áll rendelkezésre ? (Igaz! Úgy van !) Ez az egész kérdés, nem abban az irányban, melyet t. képviselőtársam említett, de abban, a mint feívettetett egyes érdekelt körök részéről, egész nyíltan mondom, nem a közérdeket, hanem azon környéken telkekkel biró telekspekulánsok érdekeit fogná csak szolgálni. És vájjon szolgálja-e azt az érdeket is, melyet a t. barátom hangsúlyozott? Különben ki lett emelve azon a gyűlésen is, hogy ezáltal az a pangás, mely a főváros bizonyos iparágaiban, különösen az építő iparban beállott, egyszersmindenkorra megszűnnék az állam nagyobi) megterhéltetése nélkül. Ennek a pangásnak oka az, hogy az ország egész nagy területéi), számos vidékén látjuk a gazdasági pangást. Természetes dolog, hogy az a pangás, mely évek óta tart a vidéken, nem nyilvánította hatását mindjárt, hanem csak később terjeszkedett ki a fővárosra, s most mutatja egész valóságában a visszahatását. Ép azért az az akczió, mely ezt orvosolni akarja, nem lehet egyoldalú, s nem terjedhet ki tisztán egy iparág pangására, hanem azon okok szanálására kell irányulnia, melyek ezt a pangást előidézték. Egy ily akcziónak országos akcziónak kell lennie. Vissza kell térni az eredeti forrásokra, a honnan táplálkozik a fővárosnak ipara és kereskedelme. Ha a vidéken nincs meg a vásárlási képesség, akkor a főváros ipara és kereskedelme sem juthat lendülethez. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy mikor azon a bizonyos ülésen azt hangsúlyoztam, sajnos, egy tekintélyes német lap tudósítója félre hagyta magát vezetni és olykép tüntette fel felszólalásomat, mintha én egy vidéki város érdekében szólaltam volna fel. Szó sem volt ilyesmiről ott, hanem a fővárossal szembe helyeztem az ország többi részét, és ezt értettem vidék alatt. A főváros emelésére, megengedem, kell áldozatot hozni a vidéknek is, országos befektetéseket kell tenni, tett is az ország, és a vidék ezt szívesen nézte, és nem panaszkodott ezen áldozatkészség miatt, de csak addig lehet tenni, a míg annak a vidéknek gazdasági állapota erős depresszió alatt nem áll, mert abban a perczben csak mesterséges lehet az emelkedés, a mely a központra még jobban ki fog hatni, és a fővárosban a pangást nemcsak nem fogja orvosolni, hanem még nagyobb mértékben fokozni fogja. Mikor a dolog így áll, akkor indokolhatók volnának az átalakítások, a bajok megszüntetésére, jelesfíl a gépműhelyek, a szénraktárak kihelyezése, a sínfektetés vonalának szabályozása, a földalatti átjárók elkészítése is, a melyek aránylag sokkal kisebb költséggel eszközölhetők, — a mennyire szakértők által informálva vagyok, — és ezek az összes átalakítások hosszú időre biztosítják, hogy a nyugoti pályaudvar úgy a személy-, mint a teherforgalmat le íogja bonyolíthatni, és ez belekerülne 8—10 millió forintba; ezzel szemben a teher a kihelyezésnél nem 15 millió, hanem 40—45 millió forint lenne és az országra óriási nagy teherként nehezednék. (Zaj a baloldalon.) Ha közbeszólnak, annál tovább fog tartani. Rakovszky István: Sajnosán vesszük észre! Sághy Gyula: Bocsánatot kérek, eddig csak 15—20 percze beszélek. Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház. (Halljuk!) Sághy Gyula: Kérdés, vájjon azon pangás megszüntetésének az-e a helyesebb módja, hogyha oly nagy építkezésbe fogunk az állam megterheltetésével minden szükség nélkül, mert ezáltal nemcsak azt érjük el, hogy a muokanélkűli munkások lesznek ellátva, hanem azt is, hogy újból egy csomó új munkaerőt fogunk felcsődíteni a fővárosba, tehát elvonni a vidéktől és ezáltal oly nagy építkezéseket előidézni, a melylyel szemben a főváros fejlődése épen a mo&tani hanyatlás következtében egyáltalában lépést nem tarthat. Továbbá ekkor a magánépítkezés terén az újabb telekspekuláczióval kapcsolatban újabb építkezések fognak előálíani s a fővárosban ismét sok ház fog üresen állani. És vájjon segít-e az a munkátlanokon, hogyha ilyen nagy tervekkel jönnek a magyar királyi kormány és az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter