Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

o &40. orsiágog ülés 1800. márczius 2-án, pénteken. árát 10 százalékkal emelte. A jutagyárosok kartelijüket meghosszabbították. A horgonylemezkartell a faorgonylemezek árát métermázsánként két koronával emelte, A petróleum-kartell, a petróleum árát métermázsánként egy koronával felemelte. A papirgyárosok a papirnemtíek árát 5—10°/o-kal felemelték, és érezhető lesz ezen felemelésnek a hatása például Egyiptomban, a hol a magyar papirkereskedésnek nagyon szép tere volt, és a honnan kiszorítják már a magyar papirt, és nehéz lesz az elvesztett tért ismét visszafoglalni. Ott van még a czukorkartell, mely a czukor árát felveri, és ott a vaskartell, melynek a t. kormány maga is részese. T. ház ! Ha meggondoljuk mindezt, ha meggondoljuk azt, hogy mennyi iparág terén van így mesterségesen felesigázva az az ár, a melyet a fogyasztó közönség fizetni kénytelen, lehetetlen el nem ismerni, hogy ez a tény azt bizonyítja, hogy a magyar kereskedelem beteg; se betegség orvoslást igényel még szocziáíis szempontból is, mert az élelmiszerek kartellirozásának tilosnak kellene lenni. De ki kell fejeznem aggodalmamat még egy pár iparág helyzete felett is: így például a malomiparra vonatkozólag, a mely az őrlési forgalomnak eltörlésével igen nagy kárt szenvedett, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely kár vissza fog hatni a mezőgazdaságra is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Elég lett volna szerintem, az őrlési forgalom visszaéléseit orvosolni, a nélkül, hogy az említett radikális lépést tegyük meg. Rosenberg Gyula! De akkor helyeselték! Kossuth Ferencz S Bocsánatot kérek, akkor is ágy érveltem, mint most. Kétlem azt, hogy azon vasúti viteldíj-engedmények, a melyeket tudom, hogy az igen tisztelt miniszter úr adott a malmoknak, segíthetnének a helyzeten. Én Rosenberg Gyula t. barátomnak, a ki közbeszólt, legyen szabad megjegyeznem, hogy nagyon tévesen gondolkodik az, a ki ellentétbe helyezi az ipart és a földmívelést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rosenberg Gyula: Helyes! Kossuth Ferencz: A mi az iparnak árt. az árt a mezőgazdaságnak is; és minthogy a malomipar az egyetlen magyar ipar volt, a mely, hála Istennek az egész világon becsülettel állta meg a helyét, mindenesetre káros, ha ennek az iparnak érdekeit figyelembe nem veszszük és meg vagyok arról győződve, hogy ha hanyatlani fog a malomipar, ez a hanyatlás vissza fog hatni a mezőgazdaságra is. Én elsősorban a mezőgazdaság érdekeit tekintem s ezt nyíltan bevallom, mert tudom, hogy Magyarország lakosságának 75 százaléka mezőgazdaságból él, de azt állítom, hogy mezőgazdaság csak akkor fejlődhetik, ha az ipar fejlődik, s az ország gazdasági élete nem lesz többé egyoldalú. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Aggódom, t. ház, czukoriparunkra vonatkozólag is, a melynek termékei kiszorultak már Amerikából a Dingiey-bili következtében, most pedig kiszorulnak Olaszországból, a hol elkezdtek nagyszámú ezukorgyárakat építeni. Aggódom továbbá a petróleum-finomító ipar helyzete miatt, a melynek nagyon sokat fog ártani a petróleum vámjának Galiczia érdekében és Magyarország kárára történt felemelése. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Aggódom bőriparunk sorsa miatt, a mely nem bir boldogulni, mert a marhafajok nemesítésére nem fordíttatik elég gond az országban. Aggódom a kisiparosok sorsán, a mely igen mostohává lett és az lesz mindaddig, a míg a földmívelő lakosságnak nem lesz elég feleslege arra, hogy a kisipart támogassa. De legalább egy bizonyos fokig enyhíteni lehetne a kisipar baját azzal, ha a házaló-kereskedés szabályoztatnék, továbbá a fegyházi munka korlátoztatnék. Angliában szintén dolgoznak a fegyházakban, de ott azt csinálják, a mit az angolok oakum pickingnek neveznek, tudnillik régi kötéldarabokat tépdesnek szét azért, hogy az állam a fogházmunkával ne csináljon konkurrencziát a kisiparnak. Továbbá az is üdvös lenne, ha minden vidéken megfelelő kisipari szakiskolát állítanának fel. Tudom, hogy ezt a miniszter úr egy bizonyos fokig teszi is, de arra serkentem, hogy még tágabb körben tegye. Nem akarom a t. ház figyelmét ezen száraz, de rendkívül fontos tárgyakkal tovább igénybevenni, (Halljuk! Halljuk!) és felszólalásomat annak ismételt hangoztatásával végzem, hogy Magyarország közgazdasági függetlenségének kivívása a magyar hazafiság legfontosabb kötelességei közé tartozik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a kötelesség nemcsak fontos, de teljesítése aktuális is azon politikai viszonyok folytán, melyek Ausztriában léteznek. Adná Isten, hogy a t. kormány belátná azt, hogy csakis a közgazdasági önállóság terén boldogulhat és vagyonosodhatik Magyarország. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ezt nem látná be, Magyarország tönkre fogna menni; nem háládatos szerep Kassandra szerepe, ne is legyen alkalom a baljóslatokra, hanem tegye meg a kormány kötelességét a haza közgazdasági felvirágzása terén, oly irányban, a mely egyedül helyes, egyedül okszerű, egyedül időszerű, vagyis az önálló vámterület felállításával. Ez ne legyen pártkérdés, mert nem is az, hanem zsebkérdés, (Úgy van! a szélső baloldalon.) közgazdasági kérdés, és én lehetetlennek tartom, hogy akadjon gondolkodó ember, a ki, ha politikai irányok által nem befolyásoltatja magát, ne ismerné el, hogy jobban boldogulhat az ország, ha közgazdasági