Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

108 514. országos ülés 1900. märczlns 7-én, szerdán. illető nagyobb inveszticziókat tehetne. Igaz, hogy a mostani vizi utaknál csak egy korona, illetőleg egy korona 10 fillérre megy a viteldíj, ámde a kisbirtokos (Halljuk ! Halljuk!) eladja a gabonáját azon az áron, a melyhez hozzászámíttatott a vasutakon való szállítás sokkal magasabb díjtétele. Már most milyen előny volna ez a csatorna úgy a nagy, mint a kisiparosokra. Nézetem szerint csak ez az út vezethet arra, hogy gyárak és ipartelepek létesüljenek, mert mennyivel könnyebben és olcsóbban létesülnek ezek a gyártelepek, hogyha a hajózásra felhasználandó villamosság olcsó átvezetés mellett jut birtokába azoknak a gyáraknak. Méltóztassék csak azt elképzelni, hogyha annak a vállalkozónak nem kell magas kéményekbe, kazánokba, és óriási gépekbe fektetni a tökéjét, milyen nagy előny és nyereség ez reá nézve, mert azok a százezrekre menő költségek, melyeket ezen építkezések és gépek beszerzése felemészt, üzemi és forgalmi tőkekép fennmaradnának a vállalat fejlesztésére. Hol vasi már most az az óriási előny és haszon, a mely az államra hárál ? A fölclmíves, a birtokos azáltal, hogy terményét olcsóbban és előnyösebben állíthatja elő, az állam iránti kötelezettségének is könnyebben felelhet meg, földjét sokkal intenzivebben, sokkal okszerűbben kezelheti, gépekhez, trágyákhoz olcsóbban jut és így elő fog állani a közjólét, a mely leginkább vezet a közmegelégedésre, a mely viszont a legbiztosabb alapja az állami és társadalmi jogrendnek. De csak ezen az úton, csak ezen az úton érhető el a lecsapolás és a kiszárítás, és ha termékenyekké tétethetnek oly területek, a melyek eddig az államnak vagy a köznek semminemű előnyére nem szolgáltak, mezőgazdaságunk csak úgy lesz kiemelve egyoldalúságából, hogyha ott gyáripar és egyéb iparok létesíttethetnek. És legyen mellékesen megérintve, hogy azon óriási területek, a melyek most mértföldszámra hevernek kiaknázatlanul, sivárságban, a Duna és a Tisza között, csatornázás folytán szőlőkertekké és más terményföldekké válván át, először a munkát fokozhatnák vele, másodszor az állam jövedelmét is szaporíthatnák általa. Mert ne méltóztassék azt mondani, hogy ez ábránd. Mert ha méltóztatnak elmenni a Duna és Tisza közti területekre, nemcsak a régi vasutak mentén levő területekre, hanem azon területekre is, a melyeket újabb vasutak szelnek át, mindenütt óriási fellendülését láthatják a gyümölcs és szőlőkulturának, a mi még jobban fogna fokoztatni akkor, ha csatornák létesíttetnének ott. Mert a vasutak mentén, az állomások egymástól távol esvén, a felrakodás és elszállítás sokkal nagyobb költséggel jár, s mindez végtelenül csekélyre száll alá a csatornázás által. De a csatornázás folytán azon vízmentes használhatatlan területek, — mint ezt gróf Zichy Jenő t. képviselő úr is mondta, — telepítésre is alkalmasakká válnak, és azért az én szerény nézetem szerint ezen az úton oldható meg az alföldi szoczializmus kérdése, mely ott úgyis csupán csak földbirtoklás utáni küzdelem alakjában jelentkezik. Mindezeknek felületes előadásával csak azt kívántam jelezni és beigazolni, hogy mily nagy szükség van az említett csatornázásra. Azért kérem az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezen csatornázásra figyelmét kiterjeszteni méltóztassék. És midőn ezen kérésemet előadom, bátor vagyok egyidejűleg arra is kérni a t. miniszter urat, hogy a mennyiben méltóztatik programmjába felvenni a csatorna kérdését, ugyanazon méretek mellett méltóztassék azt eszközöltetni, mint a mely méreteket használt Koltor László mérnök a dunai csatornatervnél, tudniillik nagyobb méreteket, mint a mely méretek mellett a csatorna felveheti a nagyobb uszály hajókat, melyek a Dunán és a Tiszán használatban vannak, a mi által az isméti átrakodás szüksége elesnék, a melylyel idő- és költségveszteség van összekötve, mint ez a Ferencz-esatornánál tapasztalható. Másodszor, hogy a két végpontnak vizállási különbsége, mint vízesés, vizerő, illetve villamossági erőre való átváltoztatásra használtassák fel, mint természetadta olcsó vizerő úgy a csatorna szükségleteire, mint gazdasági és ipari ezélokra, belvizek levezetésére és főkép öntözésre. Bátor vagyok jelezni, hogy a mily nagy örömömre szolgált nekem és azt hiszem az országnak is, a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak kijelentése, hogy ezen csatomakérdéssel nemcsak komolyan, mint a hogy a stereotip hivatalos stilus szokta jelezni, hanem behatóan is foglalkozik ; úgy meglehetősen elszomorított expozéjának az a része, a melyben azt jelzi, hogy mindezen tervek a rendelkezésre álló pénzerők szerénysége miatt nem létesíttethetnek vagy nem létesíthetők oly gyorsan, mint azt óhajtja. Hát én arra vagyok bátor kérni a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ha rendelkezésre nem állnak azon milliók, a melyekbe kerülni fog e csatorna létesítése, és ha kilátás nincs arra a közel jövőben, hogy ez összegek rendelkezésére álljanak, úgy méltóztassék szabad teret adni, — mint gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam tegnap mondotta, — a külföldi tőkének és vállalkozásnak, mert hisz úgy a kormánynak, mint a többi érdekelteknek, a kereskedelemnek, az iparnak és közgazdaságnak érdeke megóvható az államhatalom által, a melynek az ellenőrzésre épúgy, mint a felügyeletre, nemcsak joga, de hatalma is van. De, t. ház, mit ér a nemzetnek az, hogy már Mátyás király, vagy III. Károly foglalkozott e kérdéssel, és hogy foglalkoztak több országgyűlések és helytartó-