Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

Í06 §44. országos Illés 1900. märczíus 7-án, szerdán. azokat az eszközöket, melyek a közélet, ipar, kereskedelem és a közgazdaság fejlődése érdekében szükségesek. Ennélfogva még kevésbbé lehet csodálkozni azon, hogy ezen eszközök kiépítését egy oly nagy vidék sürgeti, mely távol van a központtól, távol a fogyasztóktól, és a nyerstermékeket feldolgozó helyektől elszigetelten áll, a mely óriási adóterhek mellett még a szállítás drágasága miatt is van sújtva, és a mely a benne levő erőket és képességeket épen ezen okoknál fogva sem nem fejlesztheti, sem nem tökéletesbbítheti olyan mértékben, mint a hogy azt szerencsésebb viszonyok között tehetné. T. ház! A délvidék talajának őserejében, erdőségeiben és hegyeiben rejlő kincseket az az ország érdekében teljesen csak úgy lehet hasznosítani és kihasználni, ha olcsó és rövidebb viziútat építünk ki, nemcsak azért, hogy azon a nyerstermékek a fogyasztó és feldolgozó helyekhez közelebb vitessenek, hanem hogy általa a mezőgazdaság a művelt államoknak magasabb színvonalára emeltessék, hogy létesítője legyen a gyári és egyéb iparágaknak, hogy forrása legyen a kisiparos megélhetésének és a kisipar fejlesztésének, hogy kihasználtassák a lecsapolás érdekében és különösen, hogy öntözésre használtassák, mint azt előttem nagyobb szakértelemmel és több képességgel néhány nappal ezelőtt Kovács Pál, a tegnapi napon pedig gróf Zichy Jenő t. képviselőtársaim kifejtették. Én csak a legnagyobb örömmel és elismemeréssel adózom a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak, a ki expozéjában a többi tárgyak között felemlítette a Tiszát a Dunával összekötő hajózható csatornát is, és azon ígéretet tette, hogy csatornák létesítése által igyekezik majd Magyarország közlekedési érdekein könnyíteni. T. ház! A Tiszát a Dunával összekötő csatorna kérdése és eszméje nem új, mert foglalkozott ezzel már Mátyás király, foglalkozott vele III. Károly és az 1723-ik évi országgyűlés CXXII. törvényczikke elrendelte, és meghagyta a helytartótanácsnak, hogy készítsen terveket csatornákról és utakról, a melyek az ország közlekedésének és szállításának föakadályain segítsenek. Foglalkozott később ezzel 1774-ben, majd 1786-ban is az országgyűlés és az 1790iki országgyűlésen már el is készíttettek a tervek és a költségvetés. 1805-ben Vedres nevű szegedi mérnök, 1829-ben Beszédes József, egyik dísze a magyar mérnöki karnak, majd 1836-ban a legnagyobb magyar mérnök, Vásárhelyi Pál foglalkozott ezzel a kérdéssel és az 1840-iki országgyűlés . . . Gr. Zichy Jenő! Vécsey Miklós! Bessenyei Ferencz: ... a 38-ik törvényezikkben intézkedik az iránt, hogy a Beszédesféle tervek elfogadtassanak és létesíttessenek. Báró Vécsey Miklós alatt, a mint méltóztatott gróf Zichy Jenőnek felemlíteni, alakúit is egy konzorczium, azonban a kivitel magakadt a költségek nagysága miatt. Azután az 1867 : XIII. törvényczikk is foglalkozott ezzel a kérdéssel. 1868-ban gróf Zichy Jenő, a hazánk minden ügye és érdeke iránt meleg érzékkel biró főúr (Hosszas éljenzés.) készített egy ily csatornahálózati tervezetet, a mint azt tegnapi beszédében hosszasabban ki is emelte, és ezáltal, hogy ezen terveket a kereskedelmügyi úrnak felajánlotta, áldozatkészségének, hazafiasságának csak egy új jelét adta. Ugyanabban az időben az 1868-iki évben, maga a kormány is készíttetett alternatív csatornaterveket. Azt láthatta tehát a t. ház, hogy ezzel a kérdéssel századok óta foglalkozott Magyarország, hogy ez a kérdés nem új és hogy egyáltalában nem jnczidentaliter vettetett fel. De ha azok az idők és szomorú viszonyok következtében nem is létesülhetett ez a csatorna, a mely nemzedékről nemzedékre mindig legnagyobb fontosságúnak ismertetett el, mégis azt hiszem, hogy a mi Pató Pál-féle természetünk és a magyar nembánomság, meg talán a Lloyd, nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy most, az úrnak 1900. esztendejében épen olyan stádiumban van ennek a csatornának a kérdése, mint a milyenben volt megboldogult és boldog emlékű Mátyás királyunk idejében. (Derültség.) 1894-ben, báró Nikolics Feodor nagybirtokos és Koltor László magánmérnök kértek és nyertek előmunkálati engedélyt a Tiszát a Dunával összekötő csatornatervezetek elkészítésére. Éti laikus vagyok és e terveket megbirálni nem tudom, de hivatkozom egy szakférfiúra, Gonda Bélára, a kereskedelmi minisztérium osztálytanácsosára, a ki a »Magyar hajózás* czímfí munkájában a tervezetekről a következőket irja (olvassa): »Báró Nikolich Feodor és Koltor a DunaTisza-csatornát akként tervezi, hogy Budapesttől Dömsödig a soroksári Dunaág szolgáljon hajóút gyanánt, Dömsödnél elzárja a soroksári ágat s ezáltal felduzzasztja a vizszint annyira, hogy az innen kiágazó mesterséges csatorna az egész vízválasztón át egyszintben legyen vezethető és a vízválasztó elhagyásával, zsilipek segélyéve! lépcsőzetesen szálljon le egyfelől Csongrádnál, a mintegy 19 méterrel, másfelől egy elágazással Szegednél, a mintegy 22 méterrel alacsonyabb Tiszához. A Duna-Tisza-csatorna — ezen kettős vonalozás mellett — teljesen megfelel azon követelményeknek, a melyek forgalmi szempontból ezen vizi úthoz ffízendb'k, mivel Budapestet a Tiszának két oly góczpontjával kötik össze, mely egyrészt Csongrádnál a felső Tisza és a Koros