Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

540. országos fllés 1900. márcsdns 2-án, pénteken* h ségbe, nyomorba esnék. (Igaz! Úgy van!a szélső baloldalon.) De vájjon csak egy rémkép-e az, hogy a világverseny a gabona árait ily mertékre le fogja nyomni? Távolról sem. A ki foglalkozik a közgazdasági kérdésekkel, az tudni fogja, hogy Angliából több ízben küldtek ki bizottságokat, például Észak-Amerikába, hogy megvizsgálják a gabonaárak folytonos csökkenésének okait. Ezen bizottságok jelentéseket is tettek, s megjósolták, hogy az áresés még távolról sem érte el véghatárát, sőt ellenkezőleg, igen természetes, hogy az árak még tovább fognak leszállani. (Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kossuth Ferencz: Egyik főoka annak, hogy a gabona árai folytonosan esnek, abban rejlik, hogy az egész világon a vitelbérviszonyok ágy alakulnak, hogy mindig olcsóbban és olcsóbban lehet a gabonát szállítani, minthogy pedig a gabona nagy volumenben kis értéket képvisel, a vitelbérek olcsóbbodása óriási hatással van a gabonaárak képződésére. Még nem nagyon régen, mondjuk húsz év előtt, három-hat schilling volt Észak-Amerikából Liverpoolba a gabonavitelbér; most sok esetben ingyen szállítják a gabonát, mint ballastot, Észak-Amerikából Liverpoolba. De nemcsak a tengeri szállítás bére csökken folytonosan, hanem azok a gabonatermelő országok is, melyek Magyarországnak legveszélyesebb konkurrensei, folytonosan fejlesztik saját közlekedési eszközeiket, vasutak épíílnek, utak épülnek, mert őp ezen országok olyanok, hol tőke is van, vállalkozó szellem is van, a klimatikus helyzet jobb, a föld sincs annyira kihasználva, mint Magyarországon, úgy, hogy kétségtelen, hogy ezen országok versenye végzetessé lehet Magyarországra nézve, úgy, hogy távolról sem lehetetlen az, hogy néhány évtized múlva oda jutunk, hogy ezen általam előbb említett magyar learatott terüle leknek 40°/o-án többé nem lesz lehetséges gabonát termelni; pedig a ki földmíveléssel foglalkozik, tudja, hogy lehetetlenség gyorsan átváltoztatni a termelési viszonyokat és nagy teriileteket új termelésre alkalmassá tenni. T. ház ! A felsorolt adatok bizonyítják, hogy a közös vám- és kereskedelmi politika eredményei nagyon károsak. (Igaz! Úgy van! a szélső laloldalon.) Lehetetlen, hogy a kereskedelmi miniszter maga is ne tudná ezt, tudja minden biíonynyal, mert elismeréssel ismétlem, hogy ő kiváló szakférfiú. De ámbár ő mindazt tudja, a mit előadtam, azért mégis kénytelen egy olyan úton járni, a melyen Magyarország számára csak tövisek teremnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy a közös vámterület daczára, lassan bár, de mégis fejlődhetik a magyar ipar. Tény az, hogy 1890. óta, vagyis mióta az 1890 : XIII. törvónyczikk meghozatott, 212 űj ipartelep lett^megalapítva. Barta Ödön: A szódagyárakat is beleszámítva ! Kossuth Ferencz S De hogy ezen ipartelepek milyen kisfontosságúak, mutatja az a tény, hogy most is még csak 1134 olyan telep van Magyarországon, a mely húsz munkással dolgozik, pedig más országokban a húsz mimkást foglalkoztató telepek nem is gyár-, hanem egyszerűen csak mühelyszámba mennek. Olyan gyár, a mely száz munkásnál többet foglalkoztat, Magyarországon mindössze csak 206 van. Ha a tíz év alatt alapíttatott 2Í2 ipartelepet úgy veszszük, hogy ezen 212 ipartelepen átlag húsz ember dolgozik, — a mi nagyítás, mert helyesen jegyezte meg egy barátom, hátam megett, hogy ezek közt szódagyárak is vannak, — még akkor is a magyar iparfejlesztés tíz év alatt mindössze csak 18°/o-ra rug, holott Ausztriában ugyanezen idő alatt sokkal több, mint 100°/o-kal emelkedett az osztrák gyárak üzemképességének fokozása. De nem is a legnagyobb szükségletek kielégítésére, és így nem is természetes alapon keletkeztek ezek az új gyárak, mert például a fonó- és szövő-iparra csak 33 új gyár esik, holott ezekből a czikkekből 397,800.000 korona árút hoztak be Magyarországba, míg a vegyészeti iparra 47 új gyártelep adta magát, pedig c téren csak 15,428.000 koronára rug a behozatal. Tehát majd egy félszer több telep keletkezett olyan szükséglet kielégítésére, a mely huszonötször kisebb, mint a másik. Ez világosan mutatja, hogy ezen új telepek fejlődése nem természetes alapon történt. Igen lassú tehát, t. ház, az iparfejlődés Magyarországon a közös vámterületen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annyira lassú, hogy ezen fejlődés nem tart lépést a külföldnek fejlődésével; a mai világban, midéin a kereskedelem és az ipar terén, az egész világon a nemzetek közt békés háború folyik, a mi magyar hazánk nemcsak megvert fél, hanem lassú fejlődésében annyira tönkretett és túlszárnyalt fél, hogy lehetetlen, hogy e ténynek lesújtó következései ne legyenek. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezen lassú iparfejlődés, mint mondám, főképen a közös vámterületnek tudható be, de a közös vámterület által teremtett helyzet más nehézségeket is szült Magyarországon. Röviden elő fogom sorolni ezeket. (Halljuk!Halljuk!) Nálunk drágább és kevésbbé képzett a munkaerő; sokkal drágábbak a nyers anyagok, mert a nyerstermelés nincs e térre terelve; a vállalkozási szellem az erős verseny által teremtett mostoha viszonyok között nem fejlődhetik; az összekap-