Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-518
518. országos ttlée 1SÖ0. január St-én, szerdán. ívpontjából, mert az 1867: XII. törvényczikkben a közösügyek pragmatieze és taxatíve föl vannak sorolva, azokon kivííl közös ügy nem létezik. Most már én tudni akarom, hogy az 1867 : XII. törvényczikk értelmében ezen tulajdonjog miként kezeltetik, közös-e az, mily mértékben közös, ki gyakorolja és hogyan, a közösség szempontjából a tulajdonost megillető jogokat? Mindezekre nézve tiszteletteljesen fölvilágosítást kérek. Most tisztán csak kizárólag a napirenden levő tárgyra vonatkozólag szorítkozom arra, hogy fölvilágosítást kérek az ország érdekében a mélyen tisztelt miniszterelnök űrtől aziránt, hogy erre ä birom palotára nézve miként és milyen rendelkezés foglaltatik, és micsoda megállapodás van aziránt, hogy a Magyarország által ezen paloták építéséhez való hozzájárulás fejében kifizetett összegek miként lesznek Magyarország államisága javára tulajdonjogilag biztosítva. Eziránt tiszteletteljesen fölvilágosítást kérek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! A mint méltóztatnak tudni, ezt a jelentést nem én adtam be, — és ezt megint nem azért mondom, mintha a felelősséget nem akarnám elvállalni, de ezen kell kezdenem, hogy az ügy folyamatát teljesen kiegészítsem és az elején kezdjem, — tehát mondom, ezt a jelentést nem én adtam be, s a t. képviselő úr természetesnek fogja ennek folytán találni, hogy arra a direkt és precziz kérdésre, hogy vájjon micsoda intézkedések történtek arra vonatkozólag, hogy a magyar államnak tulajdonjoga. . . Thaly Kálmán: Pénzügyminiszter akkor is volt! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Helyette is felelek! . . . mi módon érvényesíttetett, arra vonatkozólag fölvlágosításokkal, okmányszeríí fölvilágosításokkal nem szolgálhatok. (Derültség a szélső hátoldalon.) Azon nincsen mit nevetni; méltóztassanak meghallgatni, a mit mondok és azután tessék nevetni. (Helyeslés jobbról.) De igenis állítom — és ezt már mondhatom, —hogy úgy történhetett, és ugy kell történnie, és úgy kell felfogni a múltban és ma is, hogy mindaz, a mi szereztetik ezen a módon a delegáczió által megállapított költségekből, mint olyan dolog, a mely a közös védelemnek, vagy a közös külügynek a hatáskörébe tartozik, igenis, az a két állam tulajdonát képezi. Micsoda arányban? Abban az arányban, a mely e tekintetben a törvénynek a szelleméből folyik. Gondolom, ez természetei, de kétségtelen, hogy ezek közös talajdonok. A külügy a pragmatika szánkczióból folyólag, az 1867: XII. törvényezikk értelmében közös, közös ennek a képviselete és az a lakás, a melyben annak képviselője lakik az is közös, a dolog természetéből folyólag az KÉPVH. NAPLÓ. í 896-—1901. XXVI. KÖTET. tehát közös tulajdont képez, a magyar államnak a tulajdonát és Ausztriának a tulajdonát. Gondolom, ez a kérdés egészen világos, egészen egyszerű, egészen természetes. A t. képviselő úr egy múlt alkalommal, talán a quótabizottság jelentésének és a quótakérdés érdemleges tárgyalásának alkalmából egy javaslatot terjesztett elő. Talán erre gondolt a képviselő úr, a mire nézve most ezt a kérdést teszi, . . . Polónyi Géza: Igen! Széll Kálmán miniszterelnök: • • • mert abban a javaslatban az volt, hogy komputust kell csinálni a vagyon felosztására stb. Én erre nem gondolok, és a háznak az a része, mely magát elkülöníteni nem akarja és a közös ügyeket az 1867: XII. törvényezikk érteimébea akarja kezelni és abban a közösségben, a melyet az a törvény előir, annak korlátai szerint sem túlmenőleg, sem innen nem maradva: az erre a komputusra és évre az elbánásra nem gondol, és belenyugszik abba, hogy ezek a közös pénzen szerzett objektumok a magyar államnak és Ausztriának is tulajdonai; közös használat tárgyát képezik ; közös czélokra szolgálnak; azon közös czélokra, a melyeket a törvény akképen definiál, hogy a védelemnek egyik eszköze lévén a külügy, minden, a mi ehhez tartozik közös, tehát közös ez is. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Gondolom, ez a kérdésnek egészen világos és precziz megfejtése, és ezért helyt állok. Hogyha én terjesztettem volna be ezt a törvényjavaslatot, akkor is ugyanezt mondanám, és ha atf a miniszterelnök állana szemben a képviselő úrral, a ki akkor itt ült, és a ki tényleg beterjesztette a javaslatot, valószínűleg szintén ezt mondaná, mert a két dolog, gondolom, teljesen íedi egymást. (Élénk helyeslés a jobboldalon ) Major Ferencz jegyző : Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T.häz! (Halljuk! Halljuk!) Az én szerény véleményem az, hogy nem lenne szabad megszavazni ezt a törvényjavaslatot, mielőtt tudnók, miképen és mily részben lesz biztosítva a megszerzendő vagyon Migyarország számára. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem a t. kormányt, hogy mutasson fel telekkönyvet például Parisból vagy Londonból, hogy láthassuk, vájjon az ottani követségi paloták mint közös tulajdonok vannak-e telekkönyvezve Ausztria és Magyarország javára Az én meggyőződésem a priori is az, hogy nem így, hanem egyszerűen Ausztria javára vannak telekkönyvezve. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy vannak! (Felkiáltások a szélső baloldalon; Tessék megmutatni !) Kossuth Ferencz? Hát én elhiszem, miután a t. miniszterelnök ár oly határozottan állítja, hogy nincsenek kizárólag Ausztria javára telek-