Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

518. országos ölés 1900. január 81-én, szerdán. 77 tudjuk emelni; akkor, mikor széles e világon nyomorultabb helyzetben a közegészségügy nincs, mint Magyarországon, —• már részletes adatokkal is bizonyítottam, hogy mily nyomorúltan megyünk a megsemmisülés felé, — és a mikor ezen javítani akarunk, azt mondják, hogy nem lehet; akkor, ha a katona uraknak kell, ha a hadsereg érdeke forog fenn, akkor kapunk az alkalmon, hogy szolgálatkészségünket bebizonyítsuk. Á szegényügy rendezésére ki gondol? Általában véve semmitsem teszünk, a mi nemzetünket, fajunkat megerősíti. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Molochot táplálunk, mely moloch sohasem a mi érdekeinket képviseli, hanem ha majd eljő az ideje, esetleg meg fogja kisérleni, hogy a mi önállóságunkat és függetlenségünket egészen megsemmisítse. De bár a legnagyobb ékesszólással álljon ide valaki és adja elő a nemzet nyomorult helyzetét, tépje fel a sebekről a kötelékeket, nem hozhatna fel erősebb bizonyítékot arra, hogy a magyar nemzet a szolgalelkűség útjára lépett, mint a mily bizonyíték ez a javaslat. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Épen azért pártom nevében kijelentem, hogy a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mint a t. képviselőháznak méltóztatik tudni, és a mint maga Komjáthy Béla t. képviselő úr is konstatálta, egy 1898-ban a delegáczióktól kért, általuk megszavazott és ugyanazon esztendőben kiadott hadügyi költekezésről van szó, tehát oly tényről, mely azon időben keletkezett, midőn én még ezen padokon nem ültem. (Élénk mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Kubik Béla: Mindegy! Ott ült azon az oldalon! Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbról). Széll Kálmán miniszterelnök: Méltóztassék kérem a konstrukczió másik részét is bevárni. Azt hiszi a t. képviselő űr, hogy mentegetődzni akarok ? Nem! Kubik Béla: Ki akar bújni! Széll Kálmán miniszterelnök: Eszem ágában sincs ! Épen azt akarom mondani, hogy azokkal szemben, a miket Komjáthy Béla t. képviselő úr mondott, igenis vállalom, ezen törvényjavaslatért is a felelősséget. És a t. képviselő urak nagyon csalódnak, midőn azt hiszik, hogy ennek a közbeszólásnak csak legkisebb alapja is volna. Ez egyszerűen, bocsánatot kérek, vastag tévedés, mert ezt a javaslatot, a melyet a t. képviselő urak tárgyalnak, már én adtam be, illetve akkor, a mikor már ezen a helyen ültem, adta be a pénzügyminiszter úr. Kubik Béla: Mosakodás szine van ! Széll Kálmán miniszterelnök: Épen az ellenkezőjét akarom konstatálni; csak méltóztassék kissé türelemmel lenni. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Az én konstrukczióim nem oly hosszúak, hogy ne lehetne megvárni a végét; (Tetszés a jobb- és baloldalon.) én sokkal hosszabb konstrukcziókat szoktam megvárni, és csak mikor végük van, akkor állapítom meg, hogy mire felelek, mire nem. (Tetszés a jobbés baloldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Épen azt akarom mondani, és mondom is, hogy daczára annak, hogy az eset azon időben történt, és azon időkből származott ez a kiadás, midőn még ezen a helyen nem ültem, — a mi a pénzügyi részt illeti, arra majd felel a pénzügyminiszter úr, — igenis állítom azokkal szemben, a miket Komjáthy Béla í. képviselő úr mondott, hogy ez a költség, illetőleg az eunek a költségnek fedezéséről szóló törvényjavaslat^mindazon kellékekkel bir, a melyekkel egy egészen kompetens hatáskörben, a törvények értelmében elintézett ügynek bírnia kell. (Igaz! Ügyvan! jobb felől.) És nincs igaza Komjáthy Béla t. képviselő úrnak, — a mint bővebben leszek szerencsés illusztrálni, hogy még jobban meggyőzzem a közbe szóló képviselő urakat, — midőn azt állítja, hogy kibúvók a felelősség alól ; nemcsak nem bújok ki a felelősség alól, a mely a poszteriori is rám háramlik, hanem meg is fogom motiválni, hogy a képviselő uraknak nincs igazuk. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, és ez a cardo rei, hogy nem volt joga a deíegácziónak ezt megszavazni, jogkörét túlhaladva, s másodszor azt mondja, hogy olyan dologgal jönnek ide, a melyről senki sem tud semmit, a melyet megszavazott a delegáczió minden önérzet nélkül, abszolúte homályban maradva, nem ismerve a dolgot, a melyet még a kormány tagjai sem ismernek, hogy pikánsabbá tegye az orgumentumot. Mind a két dologra leszek szerencsés reflektálni. (Halljuk! Halljuk!). A mi a kompetenczia kérdését illeti, az oly tiszta, mint a napfény. (Úgy van! Ügy van! jobbról. Zaj a szélső baloldalon.) A közös ügyekről szóló törvény azt mondja, hogy minden költség, — nem minden, hanem csak a költség, mert hisz például az újonczmegajánlás, a véderőtörvény stb. a törvényhozás dolga, — tehát minden, a mi kiadás, a mi a hadseregnek költsége, annak megszavazása a delegáczió kompetencziájába tartozik, csakhogy a megszavazott összeget be kell illeszteni a magyar költségvetésbe a fedezet szempontjából s annak mennyisége szóvá többé nem tehető. (Zaj, Egy hang a szélső baloldalon: De nem vakon!). Majd a vakságról fogok beszélni s majd kitűnik, melyikünk a vak, csak tessék elfogulatlanul beszélni róla, Ez áll az évi rendes költségvetésröl,és áll, mert budgetjogról